Az Idő ereje

2.8

— Szuper, már a felénél vagyunk! - suttogta Sebes elégedetten. Az ebédlő egyik sarkában voltunk, és már egy bő harminc perce folyt a verseny.

Minden csapat más technikát vetett be, volt, aki külön csinálta a feladatokat, és volt, aki az egészet együtt csinálta. Mi, Péter javaslatára, együtt dolgoztunk, és hát elég szokatlan bevallani, de jó a társaság. Mármint Sebes nem is olyan rossz fej. Kicsit túlteng a felesleg energiájától, de okos és meghallgat minket is. Bár mondjuk erre nincs szükség, alig avatkozunk bele a nehezebb kérdésekbe.

Egyébként elég igazságosan vagyunk beosztva: Sebes inkább sport és humán témákban jó, én a matekos és angolos feladatokban vagyok jártas, Péter pedig...neki van a legnagyobb fantáziája. És a legjobb buzdító. Szóval elég jó formációt alkotunk. A többiekhez képest. Szilvia csapatánál monarchia van, Bea csapata rendkívül csendes, Lujza csapatánál halk veszekedés indult meg Lujza és Simon között, Zente csapata...kissé különös látványt nyújtottak. Zente írta a válaszokat, miközben magyarázta a megoldás menetét, Eliza unott pózban hallgatta Zentét, Tiana pedig piruló, egy kicsit zavarodott arccal nézte Zentét. De valahányszor Zente ránézett, ő rögtön a lapot bámulta. Eliza néha dúdolgatott is, hogy felkeltse mások figyelmét magára, vagy csak egyszerűen baromira unatkozott. Vagy mindkettő.

— Roxána, a következő angolul van, segítesz? - tolta elém Sebes a kérdést. Ez állt rajta: "___ (make) a donation, but she also founded an organization for the homeless people."

— Nemcsak adományozott, hanem alapított is egy szervezetet a hajléktalanoknak - fordítottam le a fiúknak - És a "nemcsak" szót kéne leírni angolul... Hmm... Írd le azt, hogy "Not only she made-" várj, azt írd, hogy "Not only did she make" az jobb.

— Akkor "Not only did she made"? - kérdezte vissza Sebes.

— Nem, az "make" nem "made" - javítottam ki őt.

— Oké...megvan. Kövi kérdés. A verduni szerződés során hány egységre bontották az orosz államot?

— Fogalmam sincs - vágtam rá kapásból. Aztán megint éreztem a bizsergést az arcomon. De hiányzott. Valahogy ebben az órában gyakrabban éreztem ezt...

— Mikor tanultunk a verdoni szerződésről? - csodálkozott Péter.

— Az verduni. És arról hetedikben tanultunk - pontosított Sebes.

— Há' ha vissza tudnék emlékezni a tavalyi törire, akkor rég lehetnék Okoska 2.0! - legyintett Péter. Sebes eltűnődött, majd csettintett egyet a kezével.

— Amikor Jámbor Lajos meghalt 840-ben, akkor fiai között felosztotta birodalmát. Ezen csatároztak a kiskirályok, végül békét kötöttek, és megegyeztek...ennyi egységben - firkantotta le a választ nekünk, hogy mások ne hallják meg. Egy hármas számot láttunk. Péterrel összenéztünk, mindkettőnkben "honnan tud ennyi mindent és mi ezt honnan tudjuk?" gondolat ült ki az arcunkon, majd úgy bólogattunk Sebesnek, mintha értenénk, miről beszélt azelőbb.

— Rendben, következő kérdés...

És ez így ment fél órán át. Jó, az utolsó öt percben inkább találomra írtuk be a megoldásokat, még ellenőrizni sem volt időnk. Igazából csak Sebes borult ki ezen, én megkönnyebbültem azon, hogy túlvagyok ezen. Úgyszintén Péter. Miután beszedték tőlünk, Péter fáradtan felsóhajtott.

— Huh, túl vagyunk az első részén! Csopi pacsi! - nyújtotta a kezét, és mindhárman öklöztünk egyet.

— Ez azért sok volt - jegyezte meg Sebes - Vajon a második körben is ennyi kérdés lesz?