Az Idő ereje

1.5

— Amm...mit szeretnél? - kérdeztem.

— Elég egyértelmű. Veletek lenni - válaszolt nyugodt hangstílusban.

— És miért? - értetlenkedtem.

— Mert...veletek már egy jó ideje nem lógtam, és gondoltam, hozzátok megyek. De ha ez titeket zavar...

— Dehogy zavarsz! - vágott közbe Tia - Nyugodtan itt maradhatsz!

— Hálás keksz - könnyebbült meg. Nála ezt jelenti a "hálás köszit".

Ameddig elmentem a borítékokért, addig futólag ránéztem a népszerűekre. Próbáltam kistabilizálni miért nem bírják így hirtelen Pétert. Mert a képességeimnek köszönhetően rögtön átláttam Péteren, de sajnos azt nem, hogy mi az oka a gyors külön szakadásnak. Ráadásul Péter nem akarta elmondani a miértjét az egész idő alatt, de legalább jó volt a vele töltött idő. Mert a szokásos hármas helyett most már négyen szenvedtünk a feladaton, amit nem hagytunk szó nélkül. Rendesen elpoénkodtuk az egészet, aminek meg is lett az ára. A maradék órában négyen lefeleltünk a határozókból, ami a sok szerencsétlenkedés ellenére megkaptuk a négyest. Durva, erre még én sem számítottam. Vagy a lányok, akik keményen leszóltak emiatt. Rólunk lepattantak a vélemények, de láttam Péteren mennyire mélyen érint, bármennyire is próbálja elfedni azt. Jó oké, ezt is csak én vettem észre, így csak én tudnám őt "megvigasztalni". Ugh, utálok vigasztalni. Remélem rövid idejű lesz ez a besértődés, de erre kevés esélyt látok. Ha egyszer Szilviáék bepöccennek valaki miatt, akkor nincs visszaút. Tapasztalatból mondom...

De mégis megtörtént a lehetetlen. A nap folyamán Szilviáék kihívták Pétert a folyosóra, pont akkor, amikor a mosdóból kijöttünk Tianával. Rögtön fedésbe bújtunk és hallgattuk Eliza dumáját.

—... a lényeg, hogy nem úgy értettük, amikor mondtuk neked azt, hogy a sütijeid rémesek. Csak nem szoktuk meg az...egzotikus ízét, de tényleg finom volt! Szval nyugodtan süthetsz sütiket és megkínálhatsz minket, nem kell besértődnöd egy félreértés miatt!

Ó, szóval ezért! Sejthettem volna. Ránéztem Péterre, aki hamarosan a népszerűekkel fog lógni, mintha mi sem történt volna. Na, egy problémával kevesebb.

— Keksz lányok, de egy ideje befejeztem a sütögetést, így remélem nem para, ha nem hozok nektek sütit.

Csak meredtünk rá. Hogy mi? Miért hagyta abba? Ugye nem miattuk? Ez elképzelhetetlen! Tia szintén ilyesmiket motyogott maga alatt, de a Bossygirls reakciója volt a legdurvább. Szilvián kívül minden lány felnyávogott, és bombázták Pétert, hogy miért hagyta abba. Péter tűrte a támadásokat, holott elég egyértelmű volt, hogy ezzel eljátszotta az osztályelsők bizalmát. Szilvián kívül. Ő ugyanis elcsitította a lányokat, és Péter felé fordult.

— A döntésed igen meglepő és kellemetlen volt számukra, de függetlenül ettől, szívesen látunk téged a közösségünk tagjaként.

Hideg zuhany. Komolyan, még a lányok is csodálkozva néztek Szilviára, és Péter is összezavarodott ezen a könnyelmű behívón.

— De hát...én-

— Gyerünk be! Túl sok ideje vagyunk kint! - indult be a terembe Szilvia, így a lányok kénytelenek voltak követni őt. Péter még egy ideig ácsorgott a folyosón, végül ő is bement a terembe.

Tia fellélegzett.

— Úristen, te is láttad! Ez hihetetlen! Ilyen még sosem történt! Én azt hittem Pétert el fogják utasítani emiatt! - hadarta.
Én csak mélyen elgondolkoztam. Amit Szilvia mondott..."meglepő és kellemetlen volt számukra" azt mondta "számukra" nem "számunkra". Tehát Szilviának nem volt fontos Péter sütijei. Akkor miért marasztalta Pétert a közösségébe? Mi a hátsó szándéka ezzel? Nekem nem tetszik az egész. Igaz, azt akartam, hogy Pétert újra befogadják, de akkor is...valami nem stimmel.