Az Idő ereje

1.10

A második óra előtt a tesi öltözőben folytatódott a csevegés, ahol Bea mindvégig a lányokkal lógott, így újra az összeszokott társaságban voltunk.

— Csak nekem volt fura, hogy ilyen sokan gyűltünk össze azelőbb? - vetettem fel.

— Nekem is feltűnt, és ez annyira jó! - örvendett Tia.

— De csakis azért voltunk ilyen sokan, mert kíváncsiak voltak Zente ajándékára. De normálisan ez meg se történt volna - mondta borúlátóan Zoé. De kedves!

— De hát nemcsak Zentéről beszélgettünk! Másról is! - ellenkeztem.

— Csak udvariasságból csinálták - legyintett Zoé.

— Ijjj, tuti nem! - rázta a fejét hevesen Tia, aztán elakadt, mert a haja a tesiruhába tekeredett. Mire kisegítettem őt, addigra Zoé eltűnt. Kezdem megszokni, hogy szinte teleportál, annyira váratlanul bukkan vagy tűnik el. Mi van, ha tényleg teleportált?

Ó, jut eszembe, gyakorolnom kéne valamikor a Fromo-t. Talán ma, de az elég kockázatos...

— Kész vagyok! Mehetünk! - szólalt meg Tia. Ahogy kifelé mentünk az öltözőből, éreztem a Bossygirls pillantásait, de már nem érdekelt. Végre röpizhetek!

Kiderült, hogy osztályozzák a röpit, amit sikerült négy ötödre megcsinálnom (eredetileg négyes, de a bokám miatti felmentéssel megkaptam mellé az ötöst). Körülbelül mindenkinek ötös lett, csak Tiának, Zoénak, és Elizának lett négyes vagy hármas. A többiek ki is használták a nyereséget, és tesi után a teremben jól eldicsekedtek a fiúknak. Még Eliza is, de elég szánalmasan.

— Szerinted, ha ötöst kaptam volna röpiből, akkor Zente felfigyelne rám? - kérdezte Tia tőlem, miközben nagyban kockultam. Úristen, mennyi minden történt két-három nap alatt!

— Nem tudom. Szerinted? - hárítottam a választ. Őszintén, biztos nem.

— Talán - reménykedett - Ijj, beleragadt a fejembe az a pillanat, amikor Zente a szemembe nézett! Olyan volt, mintha lassított felvételben lettem volna! Annyira szép kék szeme van, mint a csiszolt gyémántnak...

Akaratlanul visszagondoltam, amikor Zente szemkontaktust váltott velem a "gyémánt szemével". Én is lassított felvételben éreztem magam. De teljesen más ok miatt. Ez a gyerek nagyon fura nekem. Jé, tényleg ki volt írva a szülinapja! És hány ismerős köszöntötte fel őt! Egy egész étterembe beleférnek! Tényleg, mi van Viktorral és Idával? Viktor platformján nem láttam semmit. Lehet, hogy ő is offline lett? Hihetetlen.

— Csoki! - bukkant fel Péter. És vele a kockákkal.

— Sziasztok! - köszöntünk vissza más hangstílusban. Tia izgatottan, én pedig kérdőn.

— Tudjátok miért vannak odakint Zentéék? - kérdezte Tia.

— Ja, mert a nagyobb évfolyamosok megajándékozzák Zentét, és Szilvi ugyanazt a módszert használja - vázolta fel a helyzetet.

— És ti mit akartok? - kérdeztem a kockáktól.

— Kihasználjuk a lehetőséget, hogy Szilvi nem figyel ránk. Odaadod az angol házid? - könyörögtek. Én csak elmosolyodtam. Cselesek. Erre nem is gondoltam.

— Persze - nyújtottam feléjük az angolt.

— Nekem is adsz egy matekot? - kérdezte Péter.

— De az nem most lesz? - ráncoltam össze a homlokom.

— De. De Ottóék terve nem is olyan rossz. Ha nincs itt Szilvi, cincogunk - vigyorgott, én halkan elnevettem. Tényleg stand-up-ra kéne mennie Péternek.