Itt várlak

5.

A szekrényemet csodáltam, amikor Alison visongva megölelt.

-Olyan jó, hogy újra itt vagy! Olyan gáz volt ez a két hét!

- Jim se foglalkozott veled? - sandítottam rá, mosolyogva.

Alison vigyorogva oldalba lökött, de az arcán látszódott, hogy nagyon is jó úton haladnak a dolgok.

-Oké, de azért az más... Az órákon senki nem szórakoztatott.

- Már nekem is elég volt az otthon létből. - sóhajtottam.

Ennek persze csak az egyik oka volt az unalom. A másik, hogy hiába igyekeztem pótolni a lemaradást, azért két hét alatt elég sok anyag halmozódott fel.

Egyébként sem szerettem más jegyzeteiből tanulni, nem láttam át eléggé.

És persze ami a leginkább érdekelt most, az a Max ügy volt!

Ma még nem láttam, de nagyon izgultam, amiatt, hogy a suliban, hogy fog hozzám viszonyulni.

-Jajj.... Láttad ma Beth-t? – kérdezte Alison. - Nem tudtam eldönteni, hogy szoknya vagy öv van rajta...ennyi erővel miért nem írja magára, hogy dugjatok meg? - bosszankodott a barátnőm.

-Nem tudom...Gondolom úgyis mindenki tudja... - mormogtam. - Azt hiszem még mindig van valami baja van velem. Úgy nézett ma rám mintha fájna neki a létezésem.

- Ne csodálkozz rajta. A buli óta Max hogy úgy mondjam rá se bagózik.

-Miért? Volt köztük valami? - kérdeztem.

- Ki tudja.... De, tudod, hogy Max, hogy váltogatja a csajait,- ez kicsit, nem is kicsit, meglehetősen szíven ütött- Beth meg bukik az összes népszerű srácra.

- Aha... - mondtam érdektelenséget színlelve.

-Készültél a töri dogára?

Bólintottam.

- Annyira jó, hogy az első napom első óráját egy dogával indíthatom. - húztam el a számat.

-Talán Mr. Davis elnézőbb lesz veled a betegséged miatt..

-Gondolhatod! Maximum ad lehetőséget javítani.

-Az is valami!

-Na, jön is a lovagod! - böktem a folyosó végén feltűnő Jim felé. - Amíg romantikáztok én átnézem az évszámokat.

- Nem fogunk nyugi...

-Helló kuzin! - intett felém Jim, amint odaért

-Szia! – viszonoztam az üdvözlést.

Aztán elkezdtem sejteni mire gondolt Max amikor azt mondta, hogy az, hogy Alison és Jim összejöttek már borítékolva van.

Az unokatesóm, olyan szerelmesen pillázott rá, hogy komolyan ledöbbentem.

Éreztem rá késztetést, hogy szembesítsem őket, hogy hiába vallják hogy csak alakul a dolog ők bizony már járnak!De visszafogtam magam.

Jim Alison haját matatta, az meg pironkodva mesélt neki valamit.

Nem járnak... Persze...

Szem forgatva nyitottam ki a szekrényemet, majd bedobtam a táskát. Utána el kezdtem kotorászni benne, a töri könyvem után.

A cipőm oldalának kétszer finoman neki ütődött valami, lenéztem és egy fekete Vans orrát pillantottam meg.

A gyomrom izgatottan megfeszült, majd a szemem tovább siklott a cipő tulajdonosának az arcára