Itt várlak

16.M

Szervusz Max! – hallottam Kora anyjának a legkevésbé sem hízelgő hangját. – Gyere csak, foglalj helyet te is, a vádlottak padján. – közölte és elindult befelé. Becsuktam magam után az ajtót, nagy levegőt vettem, és követtem az étkezőbe. Lélekben készültem egy grandiózus lecseszésre.

Remegett a gyomrom, de hát én csináltam hülyeséget, vállalnom is kell érte a felelősséget.

Az asztal mellett megláttam Korát, és rájöttem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Akár mit is mond az anyja ennek nem lesz ott vége, hogy kisétálok azon az ajtón ahol az imént bejöttem. Sápadt volt és épp csak egy másodpercre nézett rám, utána vissza fordította a fejét és tovább bámulta az ölében lévő kezét.

 A bűntudat egésznap majd szét mart és annyira bíztam benne, hogyha majd haza hozom legalább egy kicsit jobban lesz. De most nagyon nem úgy tűnt mint aki jól van…  Már reggel is, amikor elváltunk teljesen meg volt zuhanva. Azok után, amit csináltam vele, ez nem is csoda.

Nem érdekelt, hogy mennyire leszek legorombítva, de előtte tudnom kellett, hogy jól van-e.

Mellé ültem, és szerettem volna, ha rám néz, de nem tette.  Átnyúltam az ölébe és megfogtam a kezét, az ujjainkat összekulcsoltam és bátorítóan megszorítottam.

Most rám emelte a pillantását és attól a meglepetéstől, amit kiolvastam a szomorú szemeiből, görcsbe ugrott a gyomrom.

Nem hitte, hogy majd mellette állok? Mit gondolhatott akkor rólam? Hogy egy türelmetlen, felelőtlen seggfej vagyok? Hát azt megérdemlem…

Betty leült velünk szembe és gondterhelten végig simított a homlokán. Majd vette egy nagy levegőt.

- Na, ha már ilyen szépen összegyűltünk, kezdjünk is bele! Világos, hogy nem tilthatom meg nektek, amire készültetek. Felnőttek vagytok, nevezzük nevén a dolgot, a szexet. Ha akarjátok úgyis megoldjátok. Nem de? – kérdezte élesen. - Semmi értelme nem lenne. Dúlnak bennetek a hormonok vonzódtok egymáshoz satöbbi... De ez a hazudozás, na, ez, nagyon nem oké! Belegondoltatok, hogy mi lett volna, ha valami baj történik? Azt sem tudtuk volna, hol keressünk titeket!

-Sajnálom. Az én hibám minden. – mondtam, mintha amúgy nem lett volna tök egyértelmű. De inkább rajtam csattanjon, mint Korán.  

-Hibás vagy ezt senki sem vonja kétségbe, ne aggódj! – mondta, én pedig próbáltam állni a tekintetét, de Kora anyja elég elrettentő tudott lenni, ha akart. - Ebben a buliban viszont, ketten vettetek részt, és ha baj lett volna azért is kettőtöket terhelné a felelősség. -ezt Korának szánta.

Éreztem, hogy megrándul a keze, és, hogy kicsit talán remeg is.

- De nem ez alapján foglak megítélni. – fordult most hozzám. - Még valamennyire emlékszem, milyen volt tizennyolcnak, szerelmesnek lenni, annál is inkább mivel Korát tizenkilenc évesen szültem. Max, okos felnőtt férfi vagy, ha Kora téged választott biztosan így van. – csak csendben hallgattam és úgy tűnt náluk, másképp mennek a dolgok, mint nálunk. Ha engem otthon lecsesztek az nem nagyon hatott meg, de ez most kioktatásnak sem tűnt, mégis piszkosul szarul éreztem magam a történtek miatt… -  Ha rád bízom a lányomat tőled is feltétlen őszinteséget várok el! – jelentette ki szilárdan. - Isten őrizz, hogy mindent elmondjatok, amit csináltok, de ahhoz ragaszkodom, hogy legalább azt tudjam, hogy a lányom hol van, és hogy biztonságban van-e.  Ha, a továbbiakban ez nem fog működni, akkor másképp fogunk elbeszélgetni. Remélem érthető voltam!

- Igen. – bólintottam és el sem hittem, hogy ennyivel megúsztam…   

-Ne mondd el apunak, kérlek! – szólalt meg most először Kora. A hangja szívszorítóan gyenge volt.