Itt várlak

7.

Másnap Max nem kért elnézést a szerintem kicsit túl gyors tempóért, de utána nem is nyúlt hozzám úgy. Mintha még a csókjai is visszafogottabbak lettek volna.

Amit nem annyira bántam, mert így legalább magamat is tudtam kontrollálni. Maxel nem csak csókolózni lehetett, hanem kiderült, hogy beszélgetni is. Sőt gyakorlatilag bármiről, mert mindenről volt véleménye. Szóval a szünetekben vagy elbújva merültünk el a csókolózás lázítóan élvezetes művészetében, vagy beszélgettünk. Szerettem, ha nevetett, és szerencsére elég sokszor csaltam mosolyt az arcára.
Mivel Maxel többet voltam, nagyjából állandóan, ezért Alisonnal kevesebbet. Csupán csak azért nem volt lelkiismeret furdalásom emiatt, mert ez idő alatt ő is Jimmel találkozott.

Szerdára kiderült, hogy komoly látványosság lettünk. Ahogy az is nagyon felborzolta a kedélyeket, amikor csipkelődtünk egymással, az is kiverte a biztosítékot, hogy mást csináltunk.

Kedd reggel gondolom ez okból kifolyólag olvashattam a 'ribanc' feliratot a szekrényemről. Hála az égnek legalább ezt vörös lakkfilccel írták rá, hogy le se tudjam csak úgy mosni.

Nem mondom, hogy nem esett rosszul. Gyakorlatilag nem értettem. Tudom, hogy sokan pályáztak Maxre, de nekem miért lett volna kevesebb jogom vele lenni?

Max zsebre dugott kézzel sétált mellém és mereven nézte a kedveskedő feliratot.

- Azt se tudom ez mivel jön le... - sóhajtottam.

- Hígítóval, de ne mosd le. - mondta közönyösen.

- Miért? Illik hozzám? - kérdeztem fintorogva.

Nem válaszolt, de előre húzta a táskáját és szó nélkül kivett belőle egy alkoholos filctollat. Lehúzta a kupakját és póker arccal határozott mozdulatokkal elkezdett alkotni a szekrényemre.

Egy ideig megbotránkozva néztem, mire végzett viszont nem bírtam ki nevetés nélkül. A ribanc felirat köré rajzolt egy nagy szívet. Aköré meg sok picit, de voltak ott virágok és pillangók is.

- Biztos nem akarsz a rajz tagozatra járni? - kérdeztem próbálva komoly arcot vágni, de elég nehezen ment.

Max cinkos mosolyt villantott, majd rám kacsintott, miközben a filctollra vissza tette a kupakot.

Nem tudom honnan, de még unikornisos matricát is szerzett. Azt mondjuk elég nehezemre esett elhinni, hogy bement érte egy boltba és megvette. Ezt persze azonnal megvétóztam, de hétvégére ebből is felkerült néhány.

A végeredmény annyira borzasztó lett, hogy akárhányszor megláttam mosolyognom kellett. És ezzel mások is így voltak. Nem tudom, hogy kinek a műve lehetett, de azért volt egy sejtésem, minden esetre nem igazán jött össze neki, amit tervezett.

Ezt, mármint amit Max csinált még azok is jó fej dolognak tartották, akik amúgy nem is foglalkoztak velünk. Igen, voltak ilyenek is! Szóval összességében, nem, hogy megaláznia nem sikerült, de valahogy mindenki szimpatizálni kezdett velünk.

Nagyon jól éreztem magam vele, csupán egy dolog volt, amit úgy éreztem, hogy nem stimmel. Valahogy amikor személyes kérdésekre terelődött a szó, mindig témát váltott, vagy csak közölte, hogy nem akar róla beszélni.

Ezzel a helyzettel nem tudtam mit kezdeni, zavart, furcsa volt, mintha szándékosan nem akart volna magához közel engedni. Mivel nem volt tapasztalatom a kapcsolatok terén, nem tudtam, hogy ez normális-e és majd idővel változik. Azt sem tudtam, hogy nekem mennyit kellene felfednem magamból előtte. Totál kiakasztó volt ez a bizonytalanság.

És közben
pedig tagadhatatlanul volt köztünk valami, megfoghatatlan, láthatatlan kapocs.

Hétvégén, Alison nálam aludt és részletesen elmesélte előző nap mit csináltak Jimmel az első hónap fordulójukon.