Itt várlak

21.M

-Nahát... Haza evett a fene? Merre jártál kisfiam? – kérdezte anyám amikor a konyhába menet összetalálkoztunk.

-Hamptonban voltam.-közöltem, igazából nem először.

-Nincs már hideg a strandoláshoz?

-Kora nagyszüleinél voltam.

Anyám, mintha meghökkent volna úgy nézett vissza rám.

-Akkor ez most tényleg komoly lehet. – állapította meg.

-Az. – feleltem tömören. Nem volt értelme részletezni, ezzel összefoglalt mindent. Komoly volt.

-Hívd el hozzánk, megakarom ismerni.

-Minek? – csúszott ki a számon, de valóban nem igazán értettem mit akar ő Korától.

-Azért, mert ha van egy komoly barátnőd akkor tudni akarom hogy kicsoda, micsoda?

Rossz ötlet...

-Mondjuk... – folytatta, de Tim közbevágott amikor lopott egy palacsintát az éppen kisültek közül.

-Hívd el hálaadásra. Én is megismerném.

Most elég csúnyán néztem rá, mert anyu azonnal ráharapott.

-Igen, hálaadásra!

Rohadt jó.... Nyilván az már jövőhét, de nem aggódtam annyira, mert azt biztosan Kora is a saját családjával szeretné tölteni.

Amúgy meg ezt az elborult ötletet..Mintha az utóbbi időben rendesen tartottuk volna... Komolyan leégett volna a bőr a képemről ha Korának tényleg részt kellene vennie Rowe féle hálaadáson. Abból kiindulva ahogy felfújták a halloweent, a hálaadásra is biztos nagy összejövetelt csapnak. Mi meg... Hát, azt inkább hagyjuk is.

-Nem hiszem, hogy el tudna jönni. – mondtam közönyösen.

-Megkérdezni azért meglehet. Add a telefonodat.

-Mi? Dehogy adom! -vágtam rá némileg elhűlve.

-Na! – nyújtotta a kezét és szilaj határozottsággal tartotta.

Bassza meg!-átadtam.

-Hogy írtad be? – kérdezte miközben nyomogatta. Tim csak a konyha szekrénynek dőlve figyelte az előadást, miközben teli pofával rágott.

Kurva élet! – elvörösödtem.

-Majd én kikeresem! – de anyu nem adta a telefont, nyilván arra számított hogy utána nem látná viszont. Hát nem is...

-Na, gyerünk nem érek rá egésznap!-sürgetett.

-Szépségem. – motyogtam.

Persze, hogy Tim képen röhögött, de még anyám is visszanézett rám egy halvány mosollyal az arcán.

-Jól van nekem legalább van csajom! – vágtam Timhez egy törlőruhát. – Egyébként, tudok vele beszélni én is – csak nem fogok-nem, kell felhívni!

De mintha a falnak beszéltem volna, tárcsázott és a füléhez emelte a telefont.

Hát kurva jó tényleg!

-Szia Kora, Max Anyukája vagyok Lilly Blake. Megszeretném kérdezni, hogy nálunk töltenéd-e a hálaadást? – kérdezte anyám de rám se nézett közben.Persze, hogy rohadt ideges voltam. – Tényleg? Ezt örömmel hallom! Szívesen megbeszélem a szüleiddel, ha gondolod... Rendben.... Akkor várunk! Szia. – anyu letette majd visszaadta a telefont.