Itt várlak

12.

Úgy vágtam rá a táskámat az ágyra, hogy a tartalma félig az ágyra félig mellé, a földre szóródott.

Nagyon mégres voltam!

Hogy keverhetett Max ilyen helyzetbe? Elvégre a pasim, vagy mi a fene, neki pont, hogy az ilyesmitől kellene megvédenie!

Nem hittem el hogy lehetett ekkora barom.

Ennyire nem számítok neki, hogy velem bármit megtehet?

Lecsörtettem a konyhába elővettem a létező legnagyobb poharat, amit találtam, és dühömben kevertem egy ütős kakaót.

Ebben a pillanatban nyitott be apu, aki összevont szemöldökkel méregette az italomat.

- Szia!- köszöntem neki.

- Szia!  Durva napod volt? – kérdezte és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Ne is kérdezd!- mondtam nyúzottan.

-Oké... Akkor kellemesebb téma! Jövőhéten lesz a szülinapod, kitaláltad már mit akarsz csinálni?  Huuuu nagylány leszel, izgi!

-Apu, én már egy ideje nagylány vagyok... – emlékeztettem.

-Ja, persze nálatok ez előbb van. – jegyezte meg és kinyitotta a hűtőt és belenézett.

Én meg közben elgondolkodtam, mert a szülinapom teljesen ki is ment a fejemből. Pedig erről azért nem szoktam elfeledkezni. De most a szabad gondolataimat, inkább Max kötötte le. Ezzel egyidejűleg jött a rádöbbenés, hogy pont jövőhéten leszünk egy hónaposak is.

Nem mintha ez bármit jelentene főleg most, hogy szerintem hozzá se fogok szólni egy ideig... De azért mégis ő az első barátom...

-Szóval mi a terv?

-Nem tudom, nem gondolkoztam még.... De akkor leszünk egy hónapja együtt Maxel.

-Hát az komoly idő... – mosolygott rám.

-Ne izélj már, nekem igenis sok idő!

Főleg, ha kihúzzuk addig...

-Csak viccelek, de időben szólj még anyádnak ha más programod lesz, hogy le tudja mondani az ugrálóvárat.

- Ha-ha... – jegyeztem meg. – Beszélek Maxel, hogy csinálunk-e valamit aztán szólok. De nem kell semmi extra... Legyen egy torta aztán, kész...

-18 leszel, az nagy dolog Szivi!

-Hát, gondolom... – mondtam közben visszabaktattam a szobámba.

Majd egy húzásra kiittam a kakaóm felét. Mivel túl feldúlt voltam még, hogy ilyesmiről beszéljek vele, vagy inkább, hogy egyáltalán szóba álljak vele, ezért inkább csak a vázlat füzetemet vettem elő, meg egy ceruzát és elkezdtem firkálni. Eszembe jutott, amikor megnézte a rajzaimat, érdekes, hogy pont az tetszett neki, ami a vele kapcsolatos frusztráltságomból fakadt. Hát annak a rajznak most lesz egy testvére.

Nem tudom menyi ideje húzgáltam már a vonalakat, de egy üzenet zökkentett ki, illetve vissza a valóságba, emlékeztetve arra is, hogy most már a tanulni valóimmal is foglalkozhatnék. Semmi kedvem nem volt hozzá…

Izgatottan csaptam le a készülékre, aztán kissé csalódottan nyitottam meg Alison üzenetét.

*Na, megbeszéltétek? Mi történt?

*Semmi…

*Mi az, hogy semmi?

*Én begurultam, ő meg hagyott elmenni…