Itt várlak

2.

Vasárnap reggel amikor kikeltem az ágyból már éreztem, hogy baj lesz. Előző nap csak levert voltam egy kicsit, de most, hogy felálltam és elindultam volna, éreztem, hogy zsibbadok, és minden sötétedik. Visszahanyatlottam az ágyra és anyunak kiabáltam, ami után olyan köhögő roham jött rám, amit elég rossz jelnek vettem.

Anyu kíváncsian nyitott be egy pár perc múlva.

-Mi a baj?-kérdezte, de nem kellett válaszolnom, azonnal a homlokomra nyomta a kezét.

-Lázas vagy. - állapította meg.- Búj vissza hozom a lázmérőt.

Na, csodás...

Már most sejtettem, hogy abból a hétfőn találkozunkból semmi sem lesz.

Hát nem is lett, de az beigazolódott, hogy a tüdőgyulladás tényleg nem vicces. Szerencsére csak enyhe, és nem kellett kórházba vonulnom. A betegségből csak azt szerettem, amikor viszonylag jól vagyok,  és valaki általában anyu, mégis gondoskodik rólam. De ezt nem lehetett élvezni. Gyenge voltam, étvágytalan folyamatosan lázas, szóval gyakorlatilag az egész napot végig aludtam volna. A legrosszabb az volt, hogy nem mehettem suliba, pedig most kivételesen akartam. Szerettem volna tudni, mi lesz a folytatás, hogy lesz-e. Hogy tényleg volt valami köztünk, vagy csak én képzeltem be?

Tegnap az első dolgom az volt, hogy Alisonnak írtam, hogy alakult az estéje. Nagyon reméltem, hogy nem egy vipera fészekben hagytam magára. Volt bűntudatom miatta, hogy csak úgy leléptem.

De ő azt mondta, hogy végig Jimmel volt, és igaz nem jöttek össze, de egy csók azért elcsattant.

Olyan durva volt belegondolni, hogy ők ketten csókolóztak....

Mesélt még más érdekességet is. Konkrétan azt mondta, hogy Rowe.... Max, nagyon kiosztotta Beth-t mindenki előtt, aztán lelépett.

Miattam? Ez is furcsa volt és a szívemet is megdobogtatta. Annyira akartam látni hétfőn. De ehelyett a doki két hét pihenőre ítélt.

Annyira jellemző, hogy az ember egész évben szívesen otthon maradna, és azon az egy napon, esetemben két hétben, amikor örömmel és dalolva mennék, akkor nem mehetek.

Olyan tizenegy felé néztem a telefonomra, hogy mi újság, és azonnal magamhoz tértem a félálomból, amikor láttam, hogy Max ismerősnek jelölt és üzenetet is küldött.

A hirtelen fordultam oldalra, hogy a legkényelmesebb pozícióban olvashassam. Volt ára a hirtelenkedésemnek a fejem egészen belefájdult, de nem érdekelt, tudni akartam mit írt!

*Nem láttalak még a suliban... Kerülsz engem?

Elmosolyodtam, valamiért jó érzés volt ezt olvasni. Olyan volt mintha tényleg érdekelné. Választ pötyögtem.

*Szia! Nem mentem ma suliba. Tüdőgyulladás...

Szinte azonnal láttam, hogy választ ír, én meg izgatottan vártam.

*A francba! Hogy vagy?

*Igazad volt, a tüdőgyulladás tényleg nem vicces!

*Basszus! Annyira sajnálom!

*Nem te tehetsz róla... - válaszoltam és belegondoltam, ha akkor busszal megyek haza, lehet most kórházban lennék.