Itt várlak

45.

Jó lett volna tudni mi a program mert így elég nehéz volt kitalálni mit vegyek fel. Kiraktam az ágyra három esélyes ruhát. Aztán egészen elkalandoztam amikor Max egy törölközővel a dereka körül, végig battyogott a szobán, és megállt a saját szekrénye előtt. Fekete farmert meg egy sötét kék elegánsabb inget dobott az ágyra. Kócos és vízes volt a haja, a hátán pedig volt még néhány vízcsepp. Megnyaltam az alsó ajkam ahogy a pillantásom végig futott a szexi testén. Az izmos hátán, az erős karjain a szép lábán...
Aztán visszafókuszáltam a feladatra.

Az ingét túl elegánsnak ítéltem ezért gyorsan visszadobáltam a szekrénybe a ruhákat és egy negyedik lehetőséggel vonultam el.

Letusoltam, egy kicsit sminkeltem, kicsit hullámosra sütöttem a hajamat majd felvettem a ruhát.

Fekete testre feszülő húzottan szabott ruha volt. Még egyszer sem volt rajtam, de tudtam, hogy ennél szexibb ruhám nincs. Harisnyát húztam majd kisétáltam Maxhez aki épp a hűtőt nyitogatta. Nagyon dögös volt, a pulcsija helyett egy sötét sport zakót vett fel. Amikor meglátott, tetőtől talpig végig mért, zavarba ejtő volt ez az alapos mustra. 

-Jó lesz? – kérdeztem bizonytalanul, és oldalt lesimítottam a csípömön.

Max felnyögött.

-Jó lesz, csak menjünk, mert ha tovább nézlek, már nem csak nézni foglak...

Elmosolyodtam, egyértelműen látszott rajta, mikor támadnak a fejében huncut gondolatok. Nem bírta rólam levenni a szemeit és ez azt jelentette, hogy gondolatban már vetkőztet is. Álszentség lenne azt mondani hogy én nem tettem meg ugyanezt vele kapcsolatban.  

-Gyere Gyönyörűségem! – mondta és a kezét a derekamra csúsztatta, úgy kísért ki az ajtón.

Fogalmam sem volt hova visz, csak reméltem, hogy nem valami idióta házi buliba a haverjaival, aztán amikor egy zenéz hely előtt állt meg, rendesen meglepődtem.

Nem nagy klub volt inkább csak egy családias pub, ahogy néha élő zene néha meg valami lemezlovas szolgáltatta a muzsikát. Most éppen az utóbbi, de ez egyáltalán nem volt baj, mert kifejezetten, olyan zenék szóltak, amik az ízlésemnek megfeleltek. Max egy hátsó teremhez kísért, ami a tánctérről nyílt.

Eddig bejött ez a kis rögtönzött randi. hátra fordultam hozzá, Max rám mosolygott én meg éppen meg akartam dicsérni.

- Meglepetés!- kiáltottak rám, legalább tízen. Köztük Mira, aki a kezében szorongatott egy nagy csokitortát. Rajta kívül olyan csoport társaim voltak ott, akiket kedveltem. Mind tapsoltak, majd egyenként mindannyian nyomtak egy nagy puszit az arcomra és jó kívánságokkal és apró ajándékokkal árasztottak el.  A meglepetéstől és a megilletődéstől, alig bírtam szólni, olyan váratlan volt, nem is számítottam rá.

Mire mindenki felköszöntött, Maxet kerestem, sejtettem, hogy ő állhat a dolog mögött, az ajtófélfának dőlt, karjait összefonta, közben Mirával nagyon vigyorogtak valamin.

- Ez melyikőtök műve volt?- kérdeztem vidáman.

- Én csapatmunkának mondanám…- kacsintott Mira, Maxre.  

Hozzájuk rohantam és mindkettőjüket egyszerre öleltem meg.A szívem csordultig volt, hogy ennyire aranyosak voltak, és amiatt is, hogy az életemben van olyan személy, akit szeretek és nem utálja Maxet. Hálás voltam mindkettőjüknek, és mindenkinek, aki eljött, hogy velem ünnepeljen.

Max magához húzott, és a fülembe súgott.

- Boldog születésnapot szerelmem!

Ebben a pillanatban a szétesett világom egyben volt, mert most Max jelentett mindent. Hozzá fűződöttek a reményeim, a boldogságom, az otthon melege, és minden, amit szerettem. Ő volt a biztonságom, a mindenem.