Itt várlak

20.M

Az egész nap teljesen más volt, mint gondoltam. És nem hiszem el, hogy ő ezt a legelejétől fogva tudta. Tudta, hogy jól fogom érezni magam, bár azt talán ő sem sejtette, hogy ez lesz eddig életem egyik legkellemesebb napja. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szeretettel fogadnak majd, ahogy azt sem, hogy ezen a napon egy család tagjaként kezelnek majd.

Amióta a szüleim szétmentek, vagyis jobban mondva amikor kiderült a jó apám árulása, az az egész családunkat szétrombolta. Azóta nincsen igazán se apám, se anyám. Nagyszüleim meg sosem voltak.

A nővérem próbálta betölteni ezt a szerepet, de ő akkor is a testvérem... Nem az anyám.

És ott volt Kora ez a csodálatos nő, aki még csak nem is tudta magáról, hogy mennyire különleges. Mennyi melegséget ad nekem. Vele ilyen lehetne minden nap, vele újra lehetne családom. Vele minden a helyére kerülne. Eddig fogalmam sem volt az egyetemről de most már oda akartam menni, ahova majd ő is megy. Mindegy, csak a közelében legyek.

Most máshogy viselkedett, mint Caren lakásában. Nagyon másmilyen volt, és azt hiszem én is. Most csak azt akartam, hogy ő is akarja.

Amikor kérte, hogy tegyük meg, minden lelki erőmre szükségem volt, hogy nemet mondjak.

Nem mintha én nem akartam volna, mert rohadtul kívántam, ez a nap után legszívesebben aludni se hagytam volna. De aztán arra gondoltam, hogy nem bírtam volna azt a kétségbeesést látni az arcán, megint. Inkább megakartam mutatni neki, hogy ez mennyire jó.

És most hogy a gyönyörtől megremegve nevetett mellettem, rohadtul megérte.

Le sem bírtam venni róla a szemem a rózsásra pirult arcáról a viharos kék szemeiről, a barna hajáról, ahogy hullámzott mellette a takarón.

Pedig a gyönyörű mellei is a hasa az érzéki köldöke is csábított, de annyira eleven volt az arca, hogy látni akartam rajta minden változást.

-Ez most az volt ugye? – kérdezte mosolyogva, elégedetten.

– Orgazmus? Igen. Milyen volt?

-Nem is tudom megfogalmazni. Jó volt. Olyan elsöprő. – az arcomhoz ért és finoman végig simított az arcélemen. Megfogtam a kezét és megcsókoltam a tenyerét. – Ez nem volt ijesztő ugye?

-Sok mindent tudnék rá mondani de ezt nem. – nevetett. – Köszönöm.

Ezen én nevettem el magamat.

-Ezt nem kell megköszönnöd!

Kora kicsit feltámaszkodott és úgy tűnt most kicsit sem érzi magát feszélyezve, hogy meztelenül fekszik előttem.

-Azt köszönöm, hogy vársz rám, hogy türelmes vagy.

-Akarlak téged, de úgy, hogy neked is jó legyen. A múltkor nagyot hibáztam, az nem fog előfordulni még egyszer!

-Szeretlek.-mondta, közben végig a szemeimet kutatta. Nehéz volt magamnak parancsolni, ha ilyen volt, de ezek után ha nem csókolom meg egy idióta vagyok.

Megtettem és megint nehéz helyzetben voltam. Csók közben túl könnyű volt a lábai közé feküdni, ő átölelt, a lábait a derekam köré kulcsolta, én meg nem bírtam nem felvenni a ritmust, de amíg a boxer rajtam volt addig rendben voltunk.