Itt várlak

35.

Hajnalban keveredtünk haza Mirával, nagyon sokat ittam. Mielőtt bedőltem volna az ágyba még volt egy kellemetlen találkozásom a vécékagylóval.

Most nagyon rossz ötletnek bizonyult minden korty alkohol, amit megittam. Biztos, hogy többé egy kortyot sem iszom!

Reggel forgott velem a világ vagy csak a gyomrom vetett bukfencet, nem tudom, az is lehet, hogy mindkettő.De nagyon rosszul éreztem magam.

Mivel hajnalban mindent kihánytam, ennem kellett valamit, hogy kicsit erőre kapjak. Az a rossz az egyedül élesben, hogy ha az ember másnapos az ebédet akkor is magának kell megfőznie. Semmi kedvem nem volt hozzá, de muszáj volt valami meleget ennem.

Az este bizonyos részletei a homályba vesztek, de arra tisztán emlékeztem, hogy mi volt a próbán, és azt is élénken fel tudtam idézni, hogy utána csókolóztunk.

A gondolat is olyan szédítő volt, hogy le kellett ülnöm. Később biztos fogom szapulni magam amiatt, hogy ilyen hülye voltam, de most csak arra tudtam gondolni, hogy milyen érzés volt. És őszintén, hihetetlenül jó volt újra megcsókolni Maxet. Ugyanannyira volt butaság is, de... az nem változtat azon, hogy vágytam arra a csókra.

Mondjuk, az tényleg elég gáz lett volna ha lefekszem vele, és ez most élesebben nyilallt belém. Azt mondtam neki hogy dugjunk, na ez már tényleg nagyon gáz! Nagyon! Nagyon!

Délután bekopogott Mira aki még mindig szörnyen nézett ki, és azt hiszem még mindig pizsamában volt, mert egy bő Disasteres póló volt rajta, meg egy kék alapon sárga banános laza nadrág. A hétköznapi viseleteihez képest, nagyon furcsa volt ez az összeállítás. Mondjuk egyébként is.

Egy tányéron sütit egyensúlyozott, és látszott rajta, hogy ez is komoly agymunkába kerül neki. Amint lehetett ledobta az asztalra és bemászott a fotelbe és beburkolózott abba a pokrócba amivel nem rég még én melengettem magam.

-Asszem smaciztam egy sráccal tegnap. – közölte mint egy tényt.

-Kivel? – érdeklődtem és hoztam neki egy nagy pohár vizet, ráfért. Közben elfelejtettem megemlíteni, hogy egy ilyen nekem is becsúszott.

-Hát a nevét nem tudom... Azt hiszem...az a görény volt aki a próbádat csinálta.

Erre az ideg belém mart, csak Maxre tudtam gondolni, de a kép nem állt össze, mert vele én csókolóztam. Aztán eszembe jutott a másik srác is.

-Alex? – kérdeztem.

-Alex.... Alexander.... Ohhh basszus... Igen rémlik, hogy poénkodtam Nagysándorral...

-Bejön?

-Ki? Nagysándor? – kérdezett vissza és úgy nézett rám, mint egy hülyére.

-Nem! - mosolyogtam. – Alex.

-Ja, nagyon nem. Amennyire emlékszem nem az én világom. De nem para, a legtöbben smároltak valakivel... A következő buliig legalább lesz valami téma. – vont vállat.

Csodáltam érte, hogy ilyen könnyen félretette ezt a dolgot.

-Hé! - kiáltott fel, és az éles hang egy kicsit ismét felkavarta a gyomrom. – Most már elmondod mit súgott Rowe? Tegnap nem tudtam kiszedni belőled.

Ez bizony, így is marad!

-Nem emlékszem már rá... – igyekeztem a lehető legérdektelenebb hanghordozásban felelni.

-Szent ég! – nevetett fel Mira. – Mekkorát lekevertél neki! Nem volt semmi! Nem hiszem, hogy lett volna még egy gólya, aki ezt meg merte volna tenni. Pont Rowe-t! – nevetett kitartóan. – Le merném fogadni, hogy valami szaftos huncutság volt! Remélem visszajön majd az emlék, mert rohadtul kíváncsi vagyok rá!