Itt várlak

46.

Valaki úgy nyomta az ajtócsengőt, hogy azt hittem ráragadt az ujja. Maxre tippeltem, és meglepett, hogy itthon hagyta a kulcsát. A vizes hajamra törölközőt tekertem, meg felvettem a köntösömet.

Sietve nyitottam ajtót, de nem Max nézett vissza rám, hanem Tim a legidősebb bátyja.

Meglepve pislogott, úgy vettem észre nem rám számított. A döbbenet annyira kiült az arcára, hogy elmosolyodtam.

-Kora? - kérdezte, még mindig küszködve a látványommal.

-Szia, Tim! Bejössz? - kérdeztem szélesebbre tárva az ajtót, egy lépéssel oldalra álltam, utat engedve neki.

Tim beljebb lépett és a bőröndjét is beemelte.

-Hát ezt most fel kell dolgoznom. - mondta egy hitetlen vigyorral az ábrázatán. - Te, itt? Hogy?

Ezek szerint Max nem szólt a családjának rólunk... Nem is tudom ezen meglepődjek-e.

-Magamra kapok valamit, aztán folytatjuk. Helyezd kényelembe magad!

Gyorsan felöltöztem, azután visszamentem Timhez, aki a konyha asztalnál ült és a telefonján olvasott valamit. A hajam még vizes volt, de nem foglalkoztam vele.

-Akkor Max nem mondott semmit? - kérdeztem, miközben feltettem egy adag kávét főni.

-Max? Hát nem... Egy árva szót sem. Megint együtt vagytok?

-Igen, így alakult...

Tim vigyorogva bólogatott.

-Reggeliztél? - kérdeztem.

-Nem, hajnalban indultam, hogy beszéljek a kivitelezőkkel.

-A Cat kivitelezőivel? - kérdeztem, közben, elővettem pár dolgot a reggelihez a hűtőből.

-Igen, gondolom láttad, a látványterveket... - mondta bizonytalanul.

-Igen, mutatta Max.

-Az én művem.

Megállt a kezemben a kés, és rámeredtem.

-Komolyan? Nem is tudtam, hogy ezzel foglalkozol! Nagyon klassz lett! Bár nem tudom elképzelni, hogy abból a szemétdombból ki lehetne hozni ilyesmit.

Tim elmosolyodott.

-A bőröndödből ítélve nálunk maradsz, ugye?

-Nálunk? - vonta fel a szemöldökét. - Ti együtt éltek?

Most én mosolyodtam el.

-Úgy tűnik Max szereti homályban tartani a hozzátartozóit.

-Igen, ez a kis szarházi semmit sem mondd el!

-Akkor maradsz? - kérdeztem rá ismét.

-Ebben az esetben a világért sem zavarnék!

-Ne hülyéskedj! Csak azért kérdezem, mert nekem nem sokára órára kell mennem de ha maradsz akkor húzok neked a vendégszobában friss ágyneműt. Meg... - gondolkoztam el. - Hazafelé a boltba is be kell ugranom az ebédhez.

- Jó isten! Nehogy fáradj értem ennyit! Max tényleg egy kicseszett mázlista! Egyébként hol a francba van?

-Órán. Majd megmondom neki, hogy itt vagy. Itt hagyom neked a kulcsomat.

-Mi lenne, ha elvinnélek? Szintén Princeton?

-Igen, szintén. Hát, ha nem gond akkor megköszönöm.