Itt várlak

13. M

-Korát viszed? - huppant mellém a kanapéra Tim és közben az előttem heverő két jegyre bökött.

-Még nem kérdeztem meg. Akkor leszünk egy hónapja együtt. Nem tudom, hogy nem-e akar inkább valami mást csinálni...

- Mi mást?

- Nem tudom a csajok bírják a romantikus dolgokat...

Noel is letelepedett a fotelbe és benyomta a tévét.

-Szerintem Kora nem biztos, hogy odáig lenne egy puccos étteremtől... - jegyezte meg, miközben váltogatta a csatornákat.

- Te meg nem bánnád, ha az öcsi bebukná a randiját. - ezt már Tim jegyezte meg. Noel csak gúnyosan felhorkantott.

- Nekem baromira mindegy mit csinálnak, csak finoman jeleztem, hogy van amelyik lányt feszéjezi az ilyesmi. És szerintem Kora ilyen.

Igazat adtam Noelnek. Kora nem a tipikusan csajos dolgokat szerette, legalábbis amiről az ember azt gondolná tuti bejön a csajoknak. Csak sajnos ötletem sem volt, hogy adjam neki elő, hogy koncertre vinném, romantikázás helyett.

Jim eléggé kimaxolta az ő randijukat. De nekem Kora sosem említette, hogy ő is csinálna olyasmit... Talán nem is.

-Agyalás helyett inkább beszéld meg vele. - javasolta Tim. - De ha nem mentek koncertre én szívesen átvállalom a jegyeket.

-Ne is álmodozz! - közöltem, aztán inkább ott hagytam őket és a szobámba vonultam. Egy kicsit szemeztem a felvételi lapokkal majd inkább rádobtam egy halom tankönyvet, hogy ne is lássam. A polcról leemeltem az egyik könyvemet és elnyúlva az ágyon beleolvastam.

Hét elején egyre sürgetőbbnek éreztem előhozakodni a hétvége kérdésével. De őszintén kicsit aggasztott, hogy Kora szobája rock zenekarok képeivel volt kitapétázva, a legkisebb jel sem mutatott arra, hogy esetleg a hip-hop felé is mutatna érdeklődést. Leszámítva azt az egyetlen Vanilla Ice-os kijelentését.

Részemről nem hajlottam egy stílus felé sem, volt persze amit ki nem állhattam, de sok zenei stílus között megtaláltam azt ami tetszik. Nekem nem volt össze egyeztethetetlen, hogy Naughty by Nature után In Extremot hallgassak, de nem tudtam hogy Kora ezzel, hogy áll...

Az ebédlőben hédereltünk, John, Jim, Alison, Eva, Adam is, aki a történtek ellenére is hozzánk csapódott.

Eddig külön vált Kora és az én társaságom, de az ikrek valahogy áthidalták ezt a szakadékot. Idegesített, hogy Adam és Kora jól kijönnek, de azt viszont élveztem, hogy így legalább egy társaságot alkotunk.

Éppen azon agyaltam, hogy kellene felhozni a témát amikor félfüllel elkaptam Eva és a többiek közti beszélgetést.

-Annyira várom már a hétvégét! - mondta izgatottan. - Amikor ideköltöztünk ez volt az első dolog amit csináltam. Elmentem megvenni a jegyeket! - vigyorgott.

-Miért mi lesz hétvégén? - kérdezte Jim.

-Everlast! Szentisten! Ti itt éltek és ezzel nem vagytok képbe?

-Everlast? - kérdezett vissza Jim értetlenül.

John felsorolt néhány ismertebb számot, de Jim továbbra is értetlen arcot vágott.

-House of Pain megvan? - kérdeztem.

-Aha.

-Oké, akkor az Everlast is... - mondtam, és tovább simogattam Kora karját aki az ölemben ült. Hozzáteszem elég ártatlan pozícióban.