Itt várlak

50.

-Akkor... Kellemes ünnepeket! – mosolygott rám Anna, mielőtt kivonszolta a bőröndjét az ajtón.

-Köszönöm! – mosolyogtam vissza. – Neked is kellemes ünnepeket!

Anna még tegnap tett egy pici csomagot az ágyamra, amiben volt egy narancs illatú gyertya és egy kis csokoládé. Aranyos lány volt, örültem, hogy ő lett a szobatársam és nem valami Izzy féle.Én egy nagy csomag hajgumit ajándékoztam neki, mert mindig azokat kereste.

Miután elment haza a vakációra én is felhívtam anyuékat. Most már nem halogathattam.

-Szia Kora! – szólt bele anyu.

-Szia! Hogy vagytok.

-Mi jól és te? – érkezett a kimért válasza, de már nem volt annyira feszült mint legutóbb.

-Én is. – hazudtam. Igazából ennél nagyobb hazugságot nem is mondhattam. – Most kollégiumban vagyok.

-Természetesen tudok róla. – közölte. – Azt hitted, hogy nem fognak értesíteni ha beköltözöl.

Őszintén? Igen, azt hittem...

-El akartam mondani, csak a múltkori után...

-Ez a te életed, nem szólunk bele. – mondta, és ezzel jobban meglepett mint azzal, hogy tud a kollégiumról.

-Mikor jössz haza? – kérdezte.

-Kedden, még egy pár napot maradok, van még egy kis elintéznivalóm. -ez hazugság volt, mert csak minél később akartam elindulni, hogy elódázzam azt a beszélgetést ami Maxről és rólam fog szólni. Minél kevesebb napot vagyok otthon annál kevesebb lehetőséget adok nekik, hogy kioktassanak.

-Rendben. Mindened megvan?

-Persze. – mondtam ami nagyjából igaz is volt.

-Jól van Kicsim akkor kedden találkozunk, most le kell tennem.

-Rendben. Szia anyu!

-Szia Kora!

Ez könnyebben ment, mint gondoltam de sejtettem, hogy ezután jön még csak a neheze. Mindegy addig még van pár napom.

Felöltöztem és elindultam, hogy vegyek valamit Mirának és a családjának amiért náluk lakhattam. Az épületből kilépve hátrahőköltem mert egy fickó füst felhőket eregetett. – Itt nem lehet dohányozni. – közöltem, mire felém fordult én meg komolyan megijedtem.

Vince volt az a Catből. Ugyan, csak egyszer találkoztam vele, Max tudta hogy félek tőle ezért nem nagyon erőltette a közös időtöltést, de azt az arcot nem felejtem el.

Mi a francot kereshet itt...

-Elnézést! – mondta szabadkozva majd rögtön elnyomta a cigit a cipőtalpán.

Volt egy sejtésem, hogy miattam van itt, ami egy kicsit sem volt megnyugtató tény számomra, de abban nem voltam biztos hogy ő felismert volna.

Amilyen gyorsan csak lehetett elsiettem mellette, és megcéloztam a parkot de alig pár lépés tettem meg, utánam szólt.

-Ne haragudj, te vagy Kora igaz? – nem volt fenyegető a hangja én mégis ledermedtem. Akár kedvesnek is mondtam volna, ha nem rázott volna ki tőle a hideg. Nyeltem egyet és megfordultam.

-Igen, én vagyok.

- Én meg Vince vagyok, Max Rowe egyik barátja.

- Igen, tudom, egyszer már találkoztunk.

- Tényleg? Nem rémlik a találkozás…- mondta elgondolkozva.

Gondolkoztam, hogy lehetne finoman közölni hogy nem csodálkozok rajta, éppen akkor verte szét egy fickó arcát.