Itt várlak

14.

Egy párszor már voltam a Cave-ben de soha nem olyan nagy társasággal, mint most, és soha nem úgy, hogy én lettem volna az egyik ünnepelt. Kicsit furcsa volt, hogy a focicsapat sztárjai kitörő lelkesedéssel üdvözöljenek. Engem az elvont művészetist…

Már a koncert is valami hihetetlen volt. Nem akartam Maxnak mondani, de mindig is szerettem volna elmenni egy Everlast koncertre. Nem az a zenekar volt, akiért rajongtam hanem az, amit mindig el tudtam hallgatni. Nagyon közelinek éreztem magamhoz a zenéjüket.

Amikor először kérdezte Max, hogy el akarok-e menni, azonnal azt mondtam volna, hogy igen. De nem akartam, hogy kellemetlen legyen neki, hogy a hónap fordulónk helyett én inkább koncertre mennék.

De így minden jól sült el. Adam és Eva nagyon jó fejek voltak, még ha Eva időnként mondott is olyasmit, amivel zavarba ejtett. Ő ilyen volt, és ezen túl lépve tényleg jól éreztem magam velük.

A Cave-ben, ott volt John, Alison, Jim, Ted és még Will is.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg örülök, hogy együtt jövünk bulizni. De most mindegyiküknek örültem, mert valahol azért miattam is jöttek. És ez nagyon jól esett!

Mindegyikőjük jól megveregette Max hátát és engem is megölelgettek, persze csak nagyon szolidan, gondolom azért tartottak egy kicsit Maxtől.

-Na milyen volt? – kérdezte Alison miután lehúzott maga mellé a kissé viseltes kanapára.

-Szuper volt! – lelkendeztem, azután részletesen elmeséltem számról számra mindent! Nagyon belemerültem, csak akkor eszméltem fel, amikor észrevettem, hogy Max mosolyogva figyeli amit mondok.

-Tényleg ilyen jó volt? – kérdezte Jim, Maxtől.

- Őszintén fogalmam sincs, mert egy idő után én már egészen másra figyeltem... – mondta és rám kacsintott.

Rám? Észre sem vettem...

Kellett volna, amitől kicsit bűntudatom is volt, de imádom a zenét és ha koncerten voltam ritkán tudtam bármi másra figyelni.

-Gondolom mire.. – jegyezte meg az unokatesóm.

- A szülinaposok nem akarnak táncolni? – vetette fel Eva.

Én viszont még Alisonnal akartam maradni, ezért nem et intettem a fejemmel. Erre ő addig nyüstölte Maxet amíg engedett neki, és elment vele táncolni.

-Talán, neked is menned kellene... – jegyezte meg Alison komoran.

-Csak táncolnak... – legyintettem.

Mi baj lehet egy táncból?

-Te tudod... – mondta vészjóslóan.

Nem akartam most ezekkel az elméleteivel foglalkozni, csak jól akartam érezni magam. És most jó volt szürcsölni az italomat és együtt nevetni a többiekkel. Adam klassz srác volt. Mindig volt valami vicces sztorija, aminek a szenvedő alanya általában ő maga volt. Hihetetlenül gyorsan került a társaság közép pontjába, mindenki kedvelte a humorát.

Én is.

Viszont Noelt nem láttam, és amikor megnéztem mennyi az idő a telefonomon, akkor láttam, hogy érkezett egy üzenetem tőle. Akkor már tudtam, hogy nem fog jönni. Tényleg sajnáltam.

*Szia! Bocs, de ez ma nem jön össze...  Azért jó ünneplést kívánok! Az öcskösnek mond meg légyszi, hogy hívja fel Carent!

 

Ki a fene az a Caren? – fogalmazódott meg bennem.

Feltápászkodtam és elindultam megkeresni Maxet. Mióta elmentek táncolni Evával nem láttam. Még mindig nem gondoltam semmi rosszat a dologba, de amikor megláttam őket, ahogy a falnak támaszkodva beszélgetnek, az kicsit sem tetszett. Pedig semmi sem volt, nem smároltak, egymáshoz sem értek, de Evát túl szépnek láttam és túl kifejezőnek a mozdulatait a tekintetét. A gyomromban mardosó féltékenység kezdett kialakulni. Tisztában voltam vele, hogy ő sokkal tapasztaltabb, sokkal jobban ért a pasizáshoz, tuti biztos, hogy már túl van azon is, és azzal is, hogy bejön neki Max.  Fontolgattam, hogy mi lenne a megfelelő lépés, de ezt nem lehetett másképp intézni, minthogy odamentem hozzájuk.