Itt várlak

42.M.

-Könyörgöm, mondd, hogy ezek nem a barátaid voltak! – mondta Kora miután végre kitettem Lenéket a lakásból. Elkezdett összepakolni a srácok után a kezében ott volt az a pár üres üveg, amiket maguk után hagytak. A konyhába ment és bedobálta őket a szemetesbe, azután fordult még eggyet, összeszedni a poharakat is.

-Hagyd csak, majd én megcsinálom. – szóltam majd nyúltam a poharakért, de ahelyett hogy odaadta volna a konyhába vitte azokat is. Én felkaptam a maradék kettőt és utána mentem.

-Sajnálom, hogy ilyen barom módon viselkedtek! – mondtam, közben elvette tőlem a poharakat, majd azokat is a mosogatógépbe tette. – Általában nem ilyenek.

-Hát ezt nehéz elhinnem. – motyogta mérgesen az orra alatt.

Nem tudtam megerősíteni az állításomat, mert ahogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy ők általában is ilyenek. Sőt, általában én is ilyen vagyok. Amikor velük lógtam nem tűnt fel, hogy mekkora baromarcok. Máskor is oltogatták már a csajokat akikkel kavartam, de az inkább vicces volt mint kellemetlen. Azoknak a lányoknak ezek a dolgok fel sem tűntek. De most minden egyes beszólás után Kora az ölemben összerezzent. Éreztem, ahogy egyre jobban feszül és visszafogja magát.

-Megbántottak? – kérdeztem óvatosan és próbáltam gyengéden megsimogatni.

-Dehogy, direkt jól esett, hogy úgy kezeltek, mintha csak... – elharapta a mondat végét és inkább engedett magának egy pohár vizet. De így is tudtam, hogy fejezte volna be. Mintha csak egy dugás volna.

Úgy kezelték, mert eddig senkivel sem volt több.

-Nem voltak kedvesek. – jelentette ki tényszerűen.

-Barmok voltak, de most már elmentek.

-Aha. – felelte, majd kikerült, hogy keressen még valami elpakolni valót, hogy levezesse a feszültséget.

Amikor nem talált a kanapé párnáit, rendezgette, utána meg dühösen levetette magát közéjük.

-Ellazítsalak? – leültem mellé, és a kezemet felcsúsztattam a combján. Kora megfogta a kezemet és levette a combjáról.

-Nincs most kedvem hozzá. – mondta durcázva.

-Máris rám untál?

A szemei villanva állapodtak meg rajtam, jelezvén, hogy nincs vicces kedvében.

-Nem, csak még az jár a fejemben, hogy vajon lefeküdhettél-e, azzal az Izzyvel! – csattant fel idegesen. – Igazából biztos vagyok benne, hogy igen. – puffogott.

Kurva jó.... – sóhajtottam hátradőlve. – Kezdődik...

-És akkor mi van? – sandítottam felé. Mit számít, hogy kivel voltam, ha most vele vagyok?

-Ja, semmi! – felelte enyhén gúnyosan. -Gondolom lesz még pár ilyen találkozás amikor összefutok a volt nőiddel... Egyszer majd biztos megszokom!

- Nem a nőim. – szögeztem le. – Csak te vagy a nőm.

-Mindegy! – durcázott tovább.

-Rohadtul nem mindegy! Kit érdekel hogy dugtam vele? Nem volt fontos. Te viszont az vagy!

-És meddig? – nézett rám élesen. – Míg nem találsz nálam jobbat? Ahogy az elődeimmel is volt? Volt belőlük néhány, nem igaz? – vágta a fejemhez.

-Jó ég, most mi is a bajod egyáltalán?! Hogy előtted mással is voltam? – vágtam vissza, mert kezdett rohadt gáz lenni a szitu.

Vágom, hogy feszült és, hogy le kell vezetnie, de arra kapásból tudnék három jobb módszert is, ennél, mint amit most csinál.