Itt várlak

6.

Mielőtt kimentem volna Maxhez a parkolóba, ahol várt, a rajzteremből kért alkohollal lemostam a szekrényemről a feliratokat. A szexit hagytam utoljára, és elgondolkoztam rajta, hogy tényleg ilyennek is láthatnak mások? Eddig nem gondoltam magamra úgy, ahogy Max fogalmazott, hogy dögös lennék.
Átlagos 17 évesnek véltem magam. Átlagos testalkattal, személyiséggel... Ilyesmi.
Jó az öltözködésem nem mindig volt annyira átlagos. Szerettem, ha nem jött velem szembe az a ruha amit én viseltem. Általában mindig olyan üzletekben, vagy használt ruha boltokban vásároltam, ahol mindenből csak egy darab volt, és a ruhákról érződött, hogy van személyiségük.
Szinte soha nem vettem fel kihívó ruhákat, ezért sokkolt az, amit mondott Jim, hogy igazából tetszem a fiúknak, csak nem mernek kezdeményezni.
Lemostam a szekrényemet, és lekapartam a matricát, is.
Végre makulátlan volt mint mindig.
Kezet mostam és szaladtam is.
Max már nem az autónál várt, a suli kapuja előtt téblábolt.
- Eltévedtél? - kérdezte kissé morcosan.
- Le kellett még mosnom a szekrényemet. Tudod, valaki összefirkálta! Mellesleg tudod milyen nehezen jött le az a matrica? - motyogtam.
- Kell valahova sietned? - kérdezte.
- Attól függ, mit szeretnél...
- Kávé? Meg, kajálhatnánk valamit!
- Jó, de most én fizetek! - közöltem.
Erre arcon nevetett.
- Kizárt.
- Miért?
- Az én csajom csak ne fizessen.

Ehhez a gondolathoz nem lesz könnyű hozzászokni.
- Tudom, ha erőltetem csak még gázabb lesz ez a beszélgetés, de nem kell mindig neked fizetned!
Max megállt, és komolyan nézett rám.
- Ha én viszlek randira, én fizetek. Ennyi.
Fújtattam egyet a makacsságán aztán rákérdeztem.
- Akkor ez is randi lesz?
- Tudod, haladni kell a harmadik felé. - mondta vigyorogva. Ezen csak fejcsóválva elmosolyodtam. Reméltem, hogy csak viccel. Most valahogy totál nem éreztem reálisnak a három randis szabályt. Szabály ez egyáltalán?
- Még szólok anyunak, biztos, ami biztos. - mondtam.
Szinte biztos voltam benne, hogy nem fognak ügyet csinálni belőle, ha iskola után nem egyből hazamegyek, de azt szerették tudni hol vagyok.
Tárcsáztam anyu számát, mert ezt most gyorsabbnak ítéltem, mintha küldenék egy üzit, aztán ki tudja meddig várunk a válaszára. Mondjuk, biztos el tudnánk tölteni valahogy azt az időt is...
- Oké. Megvárom. - mondta és hátradőlt az ülésben, épp csak egy kicsit fordította felém a fejét, és a szemét viszont rám szegezte, amíg telefonáltam. Anyu csak annyit fűzött hozzá, hogy ne menjek későn.
- Valami kívánság? Hogy, hova menjünk?
- Van egy hely amit szeretek... - mondtam.
- Akkor mond merre menjek.
Azt hiszem, ezt soha többé nem fogja kérni, háromszor tévesztettem el a kanyart, nagyon ciki volt. De nagy nehezen azért odataláltunk. Bíztam benne, hogy ezek után legalább nem fogja utálni.
Max nem morgolódott a bénázásom miatt, de amikor harmadjára is azt mondtam, hogy mégse ez az az utca, hirtelen felém kapta a fejét és megjegyezte, ha kocsikázni akarok inkább, csak szóljak.
Eddig még mindig tömegközlekedéssel közelítettem meg, vagy Alison hozott kocsival, neki meg nem kellett magyarázni.
Oké, nem tudok tájékozódni!
Azért szerettem ezt a kávézót, mert azon kívül, hogy nagyon hangulatos volt a meleg barátságos fényeivel, olyan kis zegzugos volt, könnyen el lehetett bújni. Kiválóan alkalmas volt egy könyv elolvadásához, vagy tanuláshoz, beszélgetéshez főleg.
Plusz, ami a kávézó nagyon, nagyon, nagy előnye volt, a többi hellyel szemben, hogy itt olyan zene szólt, amit szerettem.
Max végig mögöttem jött, nem szólt bele, hagyta, hogy kiválasszam a nekem tetsző helyet.
Az egyik ablak melletti asztalhoz ültem, elég félreeső volt, kellemes kilátás nyílt az utcára, de nem voltunk annyira kirakatban sem, hogy minden járókelő minket bámuljon.

Korainak véltem megkérdezni, hogy tetszik-e neki a hely, mert döntsön majd a kínálat, de magamban drukkoltam, hogy őt is megragadja majd egy kicsit.

Rendeltünk két kávét, üdítőt, ő hamburgert én meg a szokásos meleg szendvicsemet.

Amíg várakoztunk kibújt a pulcsijából, amit az üresen álló szék karfájára dobott. Egy fekete kék DC felíratú póló volt rajta és feltűnt még valami ami őszintén meglepett.