Itt várlak

53.M.

Nem mondanám, hogy mostanában ért volna annál kellemesebb élmény,  hogy ébredéskor Kora feje nyomja a karom. Még mindig halkan szuszogott, a combja az enyémen pihent a keze pedig a mellkasomon.

Kellemes volt, leszámítva azt a rohadt idegörlő érzést, hogy képtelen vagyok megérinteni. A karomban fekszik, olyan mint egy édes ártatlan angyal én pedig nem tudom megsimogatni az arcát, nem tudom végig húzni az ujjam a résnyire nyílt rózsaszín ajkán.

Becsuktam a szemem, hogy ne is lássam mert egyre jobban ingerelt, a szája, a nyaka, a karja... Basszus! Tulajdonképpen mindene. Ez a kicseszett gipsz! Pedig legszívesebben ráfordulnék és azzal ébreszteném hogy végig csókolom a nyakát, a póló alatt az imádni való hasát, köldökét, amiben még mindig nem szoktam meg azt a rohadt piercinget. A francnak van kedve a hideg fémet nyalogatni amikor ugyanezt a forró, illatos bőrével is tehetném.

Csodás... Már áll is a farkam...

Mondjuk nincs min csodálkozni, ahogy tegnap félbemaradt, pedig, ha nagyon belemerülünk, még a szobatársa ágyát is kipróbálhattuk volna

Istenem...de belemerülnék...még tartozik nekem!

De nem kelthettem azzal, hogy most azonnal szeretkezzen velem. Nekem elég volt egy gondolat és máris készen álltam, de neki azért több kellett hozzá... Mondjuk ha tudnám használni a jobb kezem... A ballal sajnos béna vagyok, de majd gyakorolunk. Lesz rá időnk, majd csak belejövök!

Bár azt imádnám a legjobban, ha fölém hajolna rám ülne és jól meglovagolna. Hogy lássam közben az arcát ahogy élvezi, ahogy sóhajt, vagy nyög. És azok a gyönyörű mellei... A kezemben, a számban akarom érezni..

Ahh...kell ez nekem, hogy így kínozzam magam?

Mindegy, mert visszaaludni nem tudok, moccanni sem, mert párnának használ ez a csábító kis démon.Démon, a fenéket!

Bár a tegnapi után... Jó, legyen csak démon. Fel kellene keltenem.

De akkor morcos lenne és buknám a reggeli hancurt amit délben megismételnék és még vagy kétszer este.

Egy kicsit mocorogtam, hogy kijjebb húzzam alóla a karom, hogy legalább felé fordulhassak. Jó, az se gáz, ha felébred. De nem ébredt fel csak átfordult a másik oldalára és így a karomról teljesen lecsusszant. Nem lett jobb a helyzet, mert most meg a fenekét domborította ki. A pólója, igazából az enyém, felcsúszott a hátára, és most az egész gyünyörű feneke ott volt premier plánba. Egyszerű csíkos pamut bugyi volt rajta, de ez legalább annyira izgató volt mintha valami csipke csoda lenne rajta. Ha elképzeltem micsoda finom gyönyör vár rám alatta.

Nem volt szívem felébreszteni, meg szemétség is lett volna azok után amennyit értem fáradt.

Már egész otthonos volt a lakás is, nem a sok holmitól amit behordtunk, de tény, hogy némiképp az is elnyomta azt az ürresség érzetet, ami akkor szabadult rám, amikor Kora elment. De most hogy itt volt megint mindennek lett értelme, vártam a reggelt, hogy felébredjen, hogy reggelizzünk, hogy lássam az arcát, amikor kipróbáljuk az új kávégépet. A lehető legjobbat akartam neki, hogy örüljön. Hogy én örüljek amikor majd minden reggel bekapcsolja majd nézem, ahogy elégedetten flangál a pólómba a frissen főtt kávéval a kezében. Vártam a mai napot, amikor majd együtt elmegyünk fát választani. Tegnap annyira jók voltunk, hogy mára szinte semmi kötelező nyűg nem maradt. A mai nap csak, a miénk!

Mivel felszabadult a karom, kimentem a fürdőbe, megpróbáltam álló farokkal célozni a vécébe... Mi sem egyszerűbb...

Aztán kicsit megmosakodtam, fogat mostam és egyre türelmetlenebb lettem, hogy mikor kel már fel. Komolyan, mint ajándék bontás előtt. Apropó ajándék, ma még azt is el kell hozzam. Nem nagy valami, de talán értékelni fogja. Vissza bújtam az ágyba, Kora pedig nyöszörögve felém fordult és visszamászott a karjaimba. Nem úgy, mint eddig, hanem sokkal szorosabban. A melleit hozzányomta az oldalamhoz én pedig nem tudtam elképzelni mi a fenének van rajta ruha. A combját is teljesen rám csúsztatta, annyira hogy éreztem a forróságot, ami ismét kiütötte az agyamat. Ha a merevedésem csillapodott is valamit, most megint baszhattam.