Itt várlak

15.

Reggel minden visszatért az otthontalan, hideg, komfort érzet nélküli állapotba. Max az ígéretéhez híven korán haza vitt, illetve a házunktól nem messze kitet, én meg hazasétáltam, mintha Alisonéktól jöttem volna. Tudtam, hogy még korán volt és ez esetleg kérdezősködésre adhat okot, de most inkább választottam azt hogy felelnem kelljen csak legyek otthon.

Reggel nem sokat beszélgettünk Maxel, de mindketten tudtuk, hogy előző nap nagyot hibáztunk. Ő nagyon szégyellte magát érte, hogy állítása szerint megint lerohant én meg azért mert okot és alkalmat adtam rá neki.

A házba lépve nem találtam senkit, lehet, hogy még anyuék is aludtak, ezért ahelyett, hogy keresni kezdtem volna őket, inkább felmentem a szobámba és az ágyamba dőltem. Végre a saját megszokott komfortos közegembe lehettem a takarómat összegyűrve öleltem magamhoz és a bűntudatot, leküzdve egy kicsit elmerültem az önvizsgálatban.

Ez nem én voltam. A tegnap egy kicsit félre siklott... Nagyon... Totálisan...

Összezavarodtam, és nem tudtam, hogy mi lenne most a helyes lépés. Még nem álltam készen a szexre. Az okát sem tudtam, hogy miért, lehet, hogy csak tegnap túl sok volt a zavaró inger. Nem magától az aktustól féltem, de egy kicsit attól is, hanem attól, ez hogy befolyásolná a kapcsolatunkat. Ha nekem nem lesz jó, ő pedig újra akarja, én meg nem.

Nem tudtam tiszta fejjel gondolkozni!Eva is zavart, amiket mondott, az ártatlan megjegyzései amik mégsem voltak annyira ártatlanok...

És Max, akitől, hogy teljesen őszinte legyek most egy kicsit tartottam. Még mindig úgy éreztem, hogy alig tudok róla valamit, és így nagyon nehéz volt adaadni neki magam.

Tegnap is amikor kiderült, hogy ért a zenéhez, basszus, hogy abszolút hallása van. Azért ez nagy dolog! Mégsem beszélt még róla. Ahogy sok másról sem, ahogy azt a fekete füzetet sem mutatja meg, ahogy a múltjáról családjáról is alig tudok valamit és amit tudok annak a nagy részét sem tőle tudom.

Egyáltalán közel akar engedni magához? Igazán akar engem? Vagy csak a szexre hajt? Tényleg szeretne? Teljesen felőrlődtem ebben...

Van-e értelme egy hónap után ilyeneken gondolkodni? Nem lehet olyan korai hiszen Alisonéknál meg van ez az összhang. Nálunk miért nincs? Mi nem illünk össze?

Nem tudom, hogy a kétségeim álmomban még folytatódtak-e, vagy egyszer csak végeszakadt, de kopogásra ébredtem, majd anyu nyitott be.

-Máris itthon vagy? Láttam kint a cipődet.

-Igen, korán keltem, és eljöttem. – mondtam kicsit nyúzottan, de azért azt hiszem elég meggyőzően.

-Aztán lefeküdtél aludni? – kérdezte kételkedve. – Nem volt jó a buli? Történt valami?

- Nem, szuper volt a koncert és a buli is, csak a saját ágyamban akartam aludni.

- Rendben! Lejössz reggelizni?

-Igen mindjárt. – mondtam és nehézkesen felkeltem.

Reggeli közben elmeséltem az este vállalható részét, aztán visszavonultam.

Nem volt semmi sürgős tanulni valóm de most mégis a tankönyveimbe temetkeztem. Anyu hívott, hogy menjek vele vásárolni, de ki sem akartam mozdulni a házból, a szobám rejtekéből.

Végig vettem a hét összes anyagát, és délutánra olyan felkészültnek éreztem magam, mint még soha.

Későn ebédeltünk, mert elhúzódott a vásárlás, apu meg a nagyiékhoz ment, ahova következő héten nekem is el kellene mennem.