Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

4.rész

Jungkook

Eredetileg úgy terveztem, hogy a beköltözésemet követően gyorsan az ágyba vetem magam, mert korán bent kell lennem az egyetemen, maximum egy bemutatkozás, néhány szóváltás és részemről ennyi az elkövetkezendő két hétre, de most, hogy megtudtam, Taehyung lett a lakótársam, hirtelen nem is érdekelt, hogy hajnalok hajnalán kelek majd fel. Gyorsan pakoltam be a legszükségesebb dolgaimat, még a kis Eperke is segített, aminek nyilván örültem, jól állt neki a hajolgatás.

-A lépcső mellett, bal oldalt én lakom, amúgy meg oda mész, ahova csak akarsz.

-Oda ahova akarok? - kiabáltam le az emeletről a felfedező utamat téve. - Akkor szerintem nálad alszok. - nyitottam volna be, de zárva volt.

Csalódottan kullogtam vissza a földszintre, túl egyszerűnek ítéltem meg a helyzetet. Sóhajtva kaptam fel az egyik dobozt és a bejárati ajtóval szembe próbáltam bejutni, hátha itt sikerrel járok, de Taehyung erősen megakadályozott benne. Épp majdnem benyitottam, amikor fénysebesen termett elém a hatalmas szemeivel meredve rám.

-Ide kérlek ne menj be. - kért meg igen halkan. - Ide én sem megye be, jó régóta nem, nincs kitakarítva sem. Szóval ne, légyszi.

Már megint olyan, legalábbis hasonló szomorúság ült az arcán, mint a kórházban. Egyelőre ez a srác egy teljesen megfejthetetlen rejtvény, bár ezt meg sem akartam fejteni. Talán egy olyan dologra kérdeznék rá, amire nagyon nem kellett volna, emiatt csak bólogatva értettem meg és mentem egy szobával arrébb. Érdeklődve néztem vissza rá, az illata sem volt olyan édes, mint pár perccel előtte, sőt még az a másik édeskés aroma is halványodott, pedig tetszett. Valahogy illett hozzá, sőt az az illat vonzott csak igazán.

-Taehyung, kérdezhetek valamit? - sétáltam ki a szobámból. - Mi ez az illat rajtad? Mármint az epren kívül. Tetszik.

Bár egészen mást szerettem volna hozzá tenni, de nem akarom, hogy valami perverz idiótának higgyen engem, hiába vagyok az. Örültem annak, hogy ez az illat nem volt erősebb, biztos, hogy nem tudtam volna visszafogni ösztöneimet és a ház valamelyik helyén csinálnánk, de az sem tetszett, hogy már alig lehetett érezni. Ha csak eper illatú lenne a segge talán nem vágytam volna ennyire rá, vagy legalábbis sokkal jobban tudtam volna türtőztetni magam. Lehet észre is vette, hogy egyre nehezebben fogom vissza magam, mint nap elején.

-Illat? - kerekedett ki a szeme. - Nem is fújtam be magamat. - ráncolta homlokát. - Oh... - meredt maga elé hirtelen. - Láz közelében vagyok, lehet növelni kéne az gyógyszeradagot.

Hazudott. Ha láz közelében lenne, nem halványodna az illat, csak erősödne, akkor viszont bajban lennék és talán ő is. Bár az sincs kizárva, hogy igazat mondott és amennyiben a kis Eperke nem vezetett félre, sürgősen be kéne szereznie valamit, mert nem vágytam nem kívánt gyerekekre, mégis jobban végigmérve őt, nem biztos, hogy annyira ellenemre lenne, ha lázban égne.

-Kérsz kaját? - váltott témát. - Igaz, nem főztem de találok majd valamit.

Nem mondtam semmit, inkább csak rá hagytam, pedig majd megöld a kíváncsiság, de megértem, ha úgy gondolja nem köti az orromra a dolgait. Mély levegőt véve hunytam le a szememet pár pillanatig, majd követtem őt a konyhába, segítettem előpakolni minden kaját, ami tartózkodott a házban.

-Mesélsz magadról? - támasztottam meg az államat. - Például, mit dolgozol?

-Először könyvkiadással foglalkoztam pár évig, utána kiadtam egy könyvet, most annak írom...Vagyis csak írnám a második részét. - rázta a fejét. - Kicsit el voltam havazva.

-Mit írtál? Érdekel. - dőltem hátra a székben. - Tuti van nálad.

Egyből elkezdte rázni a fejét, még egy kis pír is kúszott az arcára, illata is jobban felerősödött. Érdeklődve döntöttem oldalra a fejemet a magyarázatra várva, de csak csöndben eszegetett tovább.

-Talán pornó regényeket írsz? - vontam fel a szemöldököm.

-Jézusom, nem!

Nagyon jól szórakoztam a zavarán, kifejezetten vonzó volt rajta, ami nem tetszett. Nem akartam ennyire vágyni rá, főleg, hogy személyiségileg az esetem teljes ellentéte, mégis szívesen eljátszadoztam volna vele, csak nem túl elegáns húzás az asztalon keresztül átesni érte. Hülye ösztönök!

-Inkább csak intim, személyes. Tudom, hogy nem jó ötlet, de főleg saját tapasztalatokat írtam, könnyebb volt feldolgozni. Ha majd egyszer rátalálsz valamelyik boltban, én tőlem elolvashatod, nem fogod tudni, hogy én írtam. - szélesedett ki a mosolya. - Nem szeretném, hogy mások is tudják, hogy az a könyv az én érzéseimről szól, túlságosan is megismernének túl hirtelen. Sose szerettem egy nyitott könyv lenni.

Ez a srác egyre érdekesebb személyiségnek mutatkozott, pedig még csak a felszínt kapargattam. Abban a pillanatban döntöttem el, hogy kész vagyok egész éjszaka fent maradni vele, csak ismerjem jobban meg. Megmagyarázhatatlanul vonzott benne valami érdekes, s bármennyire is nem szeretne megnyílni másoknak, szinte célom lett kinyitni azt a zárt könyvet.