22.rész

2K 140 12
                                    

Taehyung

Túlságosan is gyorsan mentek a napok, amiket leginkább a szobámba gubbasztva töltöttem, távol Jungkooktól. És most kivételesen nem azért, mert kerültem volna őt, csupán csak annyi munkám volt, hogy ki sem láttam a lapok közül. Jóformán el is felejtettem, hogy mennyire stresszesek azok az esték, amiket csak írással töltöttem. Fáradtan rogytam le a kanapéra, hogy végre pihenhessek, egész áldott nap csak erre vártam, mintha legalább négy napig nem tudtam volna lehunyni a szemeimet. Még arra sem volt erőm, hogy felkeljek és Jungkook elé sétáljak, amikor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, csak megvártam ameddig be nem lép a nappaliba és mellém nem telepszik ő is.

-Nagyon fáradt vagyok. - bújtam az ölelésébe.

Abban a pillanatban tudtam volna elaludni, ahogy szorosabban húzott magához. Az utóbbi egy hétben nem tudtam úgy elmenni mellette, hogy ne vágytam volna arra, hogy legalább csak egy kicsit is megölelgessen, mindig is igényeltem a törődést és az érintéseket, de ennyire még sohasem. Valóban kikészített a rengeteg munka, én csak Jungkookra és az illatára vágytam.

-Mert már három hete csak dolgozol. - simított hajamba. - Holnap pihenj, néha azt is kell. - mosolyodott el. - Kérsz valami kaját? Csinálok neked, addig tudsz pihenni.

-Nem, nem vagyok éhes. - nyöszörögtem. - Csak engedd meg, hogy egy kicsit így legyek. - helyezkedtem el a mellkasára fekve. - Kicsit szomorú, hogy három hét alatt alig jutottunk el valahova.

-Mert vagy alszol vagy dolgozol. - nevetett fel. - Majd menni fogunk, ha elmúlik ez az időszak, jó?

-Tényleg jó lenne. - hunytam le a szememet.

Bár még csak három hete randizgattunk, s azt mondtuk, hogy a tempóból is visszaveszünk, de ez túl lassúnak tűnt nekem, főleg úgy, hogy mostanában annyira vágytam rá és az összebújásokra.

-Ma velem alszol? - kérdeztem halkan. - Igazából erre nincs kifogásom, csak veled akarok aludni, mert megnyugtatsz.

-Persze. - adott egy gyors csókot. - Ha megígéred, hogy holnap pihensz. Aggódom miattad, mert túlságosan is hajtod magad, vagy dolgozol vagy ki vagy ütve a fáradságtól. Le merem fogadni, hogy ma még nem is ettél.

-Mert nem kívánok semmit sem. - vontam össze a szemöldökömet. - Még azt a keveset is nehezen eszem meg. Ez csak egy ilyen időszak. - kezdtem el felkelni. - Ma tudsz találkozni Kwanggal?

Jungkook úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna. Elnevetve magam adtam egy puszit a homlokára, majd az enyémnek támasztottam.

-Ma írt Nam, hogy szeretne már találkozni és nem akarom, hogy egyedül legyél. Csak azért kérdeztem.

-És inkább elküldesz hozzá?

-Miért ne? Nincs bajom vele.

Egy csomó problémám volt vele. Ahányszor csak láttam szerintem minden gondolatom az arcomon volt, s azok nem voltak éppen kellemesek. Nem annyira viseltem el azt, amikor Jungkook körül volt, de mivel nem voltam együtt vele, még csak fel sem tudtam képelni, ha túlságosan is kurvásan viselkedett vele. Meg az alfa barátja volt, nem csinálhattam belőle ajtócsapkodós veszekedéseket, tudtam, hogy neki sem tetszik az, hogy Jinnel tényleg el kezdtünk beszéli, mégsem szólt bele. Nagyon nehezen hagytam el a házat, mert túlságosan is elkényelmesedtem Jungkook ölelésében, de Namjoont sem szerettem volna túlságosan megváratni, így is biztos voltam benne, hogy már ó ideje várt abban a kávézóban, mert túlságosan is hálásan nézett rám, amikor meglátott.

-Most, hogy nem jársz hozzám rendszeresen, alig látlak. - vont egy gyors ölelésbe. - Minden rendben?

-Velem? Nem. - nevettem fel. - Megszakadok a munkával. Viszont Jungkookkal egyre jobban vagyunk. - szélesedett ki a mosolyom.

Az idősebb meglepődve nézett vissza rám, de láttam rajta, hogy mennyire örül nekem. Már jó ideje ismertük egymást, viszont sohasem beszéltem neki másokról Jungkook kivételével. Ahányszor találkoztam vele mindig szóba került az alfa, s hálás voltam neki, hogy meg is hallgat és tényleg érdekli őt, nem csak nyűgként fogja fel az áradozásaimat.

-Szóval ezért nem hallani felőletek? Engem meg már el is felejtettetek? Ha nem erősködtem volna, a mai napig azt hallgatnám, hogy egyik sem lép a másik felé. - hitetlenkedett. - Ezt beszéltük Kwanggal is, hogy szerencsétlenek vagytok.

-Te mióta beszélsz vele? - az utolsó szó kicsit megvethetőre sikeredhetett, mert Namjoon szúrós szemekkel nézet rám.

-Csak azért nem bírod, mert Jungkook körül legyeskedik.

-Pontosan! Ha tőled akar valamit, ne másra nyomuljon, mert megverem. - erősködtem.

-Csak dumálunk, Tae. Azóta amióta leitta magát nálatok.

-Hát az az este mind a kettőnknek tartogatott valamit.

-Fúj, ne mondd tovább. - fintorgott. - Majd, ha gyerek lesz, ne lepődj meg.

-Nem lesz.

Szabályosan úgy vágtattam ki a helyről. Miért hiszi mindenki azt, hogy egy alkalom után már gyereket szülök neki? Akár minden áldott nap lefeküdhetnék vele, akkor sem esnék teherbe, legyen lázam is, még akkor sem lenne semmi esélye a dolognak. Túlságosan is aggódó emberek vettek körbe engem. Mivel Namjoon is túlságosan is mondta emiatt a magáét, kénytelen voltam bemenni a boltba.

-Esküszöm, ha ezt a tesztet megcsinálom, én ejtelek teherbe titeket. - dünnyögtem az orrom alatt, miközben kifizettem őket. - Minta nem te akartad volna belén tuszkolni a gyereket.

-Mondtam, hogy ne így fogalmazz, majd nem értem, hogy Kook miért akar megverni. Amúgy meg lehet esélyed arra, hogy terhes legyél, szóval ne nagyon üld meg a lovat nyereg nélkül.

-Akkor majd a ló ül meg engem. - vágtam rá azonnal. - Kérlek szépen, Nam, ne mondj ilyeneket. Én elhiszem neked, hogy eddig rágörcsöltem erre a gyerek témára és azért nem jött össze, de azt tudod jól, hogy nem hiszem el az igaz társ baromságot. Túlságosan is sokat álmodozol.

-Majd akkor mondd ezt, amikor a közös gyereketeket pelenkázod. Akkor majd elhiszed, hogy Kook az igaz társad.

-Nyald ki a seggemet. - forgattam meg a szememet mosolyogva.

Ezen a világon két személy volt, aki feltöltött energiával a kellő helyzetben vagy megnyugtatott. Jungkook és Namjoon. Az egyikben a leendő páromat láttam, míg a másikban a legjobb barátomat. Vakon megbíznék bennük, minden egyes szavukat feltétel nélkül elhiszem, de azt soha nem fogom elhinni, hogy létezik valahol a másik felem, aki csak azért jött erre a világra, hogy velem legyen. S bármennyire is kedveltem Jungkookot, minden egyes alkalommal jobban, azt akkor sem mondtam volna rá, hogy ő a másik felem. Ilyen egyszerűen csak nem létezett, mint az olyan sem, hogy majd egyszer a saját babámat ringatom a kezemben.

Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang