Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

23.rész

Taehyung

Valamikor a kora esti órákban estem haza Namjonnal a hátam mögött, aki vagy ezerrel mondta a véleményét. Azonnal elkezdtem fintorogni, amikor belépve a házba megéreztem a kamilla illatot, s már megint el tudott volna kapni a hányinger is, de nem mondtam egy rossz szót sem, tekintve arra, hogy én vetettem fel az ötletet, hogy miért nem találkoznak. Semmi köszönéssel bújtam Jungkookhoz, még egy csókba is belevontam, hátha el tudom tüntetni róla ezt az irdatlan bűzt.

-Szerintem te ezt bárhonnan megérzed. - tolt el magától. - Pedig nem is csináltam vele semmit sem.

-Megérzem, mert zavar. - bújtam jobban hozzá.

Még csak tagadni sem tudtam, hogy mennyire utáltam ezt, mert automatikusan bújtam hozzá, hogy valahogy eltüntessem onnan, szegény egy métert sem tudott úgy megtenni, hogy ne követtem volna, mint valami árnyék.

-Szerintem ti el is felejtettétek, hogy itt vagyok. - szólalt meg végül Namjoon.

-Igazából tudtam, hogy itt vagy, de jobban lekötött az, hogy Tae elöl menekülök, mert tapad.

-Aludjon veled öreganyám. - torpantam meg hirtelen. - Ott sem lesz máshogy, pedig azt szereted.

-Most is szeretem. - huppant le a kanapéra, én meg természetesen követtem őt. - Gyere ide. - nyújtotta ki a karját.

Elégedetten mosolyogva ültem le mellé, majd miután kényelmesen elhelyezkedtem a nyakába bújtam, hogy csak a kókuszt érezzem, amire szükségem volt, sőt lételemem lett, egy napot nem tudtam volna úgy elképzelni, hogy ne ölelgessen csak egy kicsit meg.

-Így sokkal jobban érzem magam. - sóhajtottam. - Vettem terhességi tesztet, mert Namjoon nem hagyott békén. - néztem fel Jungkookra. - Reggel megcsinálom.

-Most nézd meg, Kook sokkot kapott szerintem. - nevetett fel Namjoon. - Szerinted kell mentőt hívnunk? Egyre jobban sápad, pedig nem is látta az eredményt.

-Tessék, egy kis szín. - csapkodtam meg az arcát egy kicsit. - Ne izgulj, negatív lesz. - nyomtam egy puszit az orrára. - Nem csinálok belőled apát.

-Mondjuk azt nagyon megköszönném. - pislogott nagyokat. - Majd, ha végeztem az egyetemmel én tőlem egy egész focicsapat is kibújhat belőled. - vont vállat. - De addig bírd ki.

-Én kinézem belőletek, hogy meg is teszitek. - szólt közbe Namjoon.

-Feladom a veletek való beszélgetést. - bújtam vissza Jungkook ölelésébe.

Nem is figyeltem tovább arra, hogy ők miket beszélnek össze-vissza, főleg akkor nem, amikor szóba került egy bizonyos személy neve. Annak örültem a leginkább, hogy már nem éreztem annyira Jungkookon az illatát, így tudtam, hogy nyugodtabb estém lesz vele. Ahogy este bevetődtem az alfa mellé, egyből el tudtam volna aludni, persze, ha hagyta volna azt, hogy én pihenjek.

-Kook, kérlek, csak tíz percre maradj csöndben, utána el fogok aludni és én tőlem annyit beszélsz, amennyit csak szeretnél.

-Bocs, de izgulok, hogy milyen lesz a teszt. - húzott magához közelebb.

-Negatív, milyen lenne? - vontam fel a szemöldökömet. - Még csak lázam sem volt, ha így estem teherbe, át kell gondolnom azt, amit Namjoon mondott.

-Szabad tudnom, hogy mit mondott?

-Hiszel abban, hogy mindenkinek megvan az a társ, aki csak azért született meg, hogy vele legyen?

-Még nem tudom. Attól függ, hogy miképp alakul kettőnk között a dolog.

Mosolyogva bújtam hozzá közelebb, mintha csak eggyé tudtunk volna válni. Nem is értettem azt, hogy miért van ennyire szükségem rá, a jelenlétére. Mindent ki akartam zárni, ami nem Jungkookhoz kapcsolódott, beszűkült a látóköröm és csak őt érzékeltem bárhol voltunk is. A vele való kapcsolatom sokkal kielégítőbb volt még így is, mint bármelyik másik, pedig nem sokáig jutottunk el. Úgy kapaszkodtam ebbe a kapcsolatba, mintha az életem múlt volna rajta, az elmúlt egy hétben egyre jobban, s nem csak én, de Jungkook is sokkal komolyabban viselkedett velem, tényéeg elhittem neki, amit mondott, mert a tettei is erről árulkodtak.

Másnap reggel szabályosan úgy rohantam le a lépcsőn, amikor megláttam a teszt eredményét, majdnem orra is buktam, ahogy a konyhába rontottam, Jungkook még a kezében tartott tálcát is leejtette a lendületem miatt, de nem várhatott tovább. Egy ideig csak bámultam rá, s azon gondolkodtam, hogy mégis milyen módon tudnám ezt a beszélgetést elkezdeni vele, de végül csak kiböktem.

-Gáz van.