Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

33.rész

Jungkook

Taehyung maga volt a furcsaság. Ugyan nem tudtam, hogy mitől lett ennyire szokatlan, egyik napról a másikra megváltozott, s ebben az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam mégis mi lehet az oka ennek. Bármennyire is voltak nagyon jó barátok Namjoonnal, nem igen tudtam tagadni azt, hogy zavart az, hogy folyamatosan együtt vannak azok ketten. Le mertem volna fogadni, hogy amint hazaérek vagy ott lesz az alfa, vagy Eperke hűlt helyét fogom találni. Ismét.

-Ugye nem megint Taehyungról fogsz beszélni? - szegődött hirtelen mellém Kwang. - Tudod mi a te bajod? Túlságosan is nagy szerelmekben vagy.

-Ebbe mi a rossz? - döntöttem oldalra a fejemet. - Nem tehetek róla, hogy kedvelem, csak most lett fura.

-Megcsal. - kiáltott fel hirtelen.

-Ne magadból indulj ki. Ő veled ellentétben képes valaki mellett megmaradni hosszabb ideig. - nevettem fel. - Nem tudom, hogy mi lehet a baj, hiába kérdezem, nem mondja meg.

Nagy meglepetés ért amikor nem volt nálunk Namjoon és még Taehyungot is a nappaliban találtam, aki valamit nagyon olvasgatott. Mint mindig, most is a szokásos módon hagyta, hogy megölelgessem, még az sem tűnt fel neki, hogy az általa nem kedvelt személy mellettem álldogált és várta az a csodát, hogy elengedjük egymást. Mondjuk arra váratott, mert Taehyung egyszerűen lehúzott a kanapére és a lábait a combomra vetve helyezkedett el.

-Lassan már gyereket is csináltok előttem? - csapott combjaira Kwang és leült velünk szembe.

-Honnan tudod, hogy már nincs? - simítottam Taehyung hasára viccelődve.

-Ezt folytatsd, légyszi. - kúszott közelebb hozzám. - Muszáj itt lennie? - kérdezte suttogva, hátha így nem hallja az, akivel egy szobában tartózkodunk. - A gyereked hiányol.

-Mindent hallok, oké?

Kezdtem úgy érezni, hogy ez a furcsa kaja kívánós cucc kezd átmenni teljesen másnak a kívánásába is, nem mintha zavart volna. Taehyung csak sóhajtva felkelt a helyéről, hogy a könyvet a polcra téve nézelődjön rajta tovább.

-Lehet bunkó leszek. - kezdte el a másik. - Sok sütit ettől Tae, mi?

-Tényleg bunkó vagy. - fordult felé. - De ezt miért mondod?

-A hasad miatt. - mutatott rá. - Olyan, mint, aki jó sokat evett.

-Ne bántsd. - szóltam közbe, s közelebb húztam Taehyungot magamhoz. - Nekem tetszik. - pusziltam hasára. - Kis kaja baba.

Most már elég határozottan meg tudtam volna állapítani azt, hogy az az illat, ami ennyire elveszi az eszemet az onnan jött. S már nem csak egy egyszerű illat volt, talán enyhe pisztácia illata volt, de ezt nem tudtam volna biztosra mondani. Mindenesetre a mai napig imádtam, még akkor is, ha nem tudtam mégis mi lehet az oka. Mosolygva néztem fel Taehyung sárgás íriszeibe, s biztos voltam benne, hogy az enyém pedig vörösen izzik. Ebben az egy pillanatásában is elvesztem, sőt az egész közös életünk lepergett a szemem előtt, ez a pár másodperc is egy magasztos érzésbe repített. Észre sem vettem, amikor Kwang távozott a szobából, de ezt az alkalmat kihasználtam arra, hogy megcsókoljam kedvesemet. Mellkasomban olyan hevesen dobogott a szívem, hogy azt hittem kiugrik a helyéről, tudtam, hogy a köztünk lévő kapocs erősödött meg, ami csak jobban összezavart.

-Jungkook. - ült az ölembe, majd gyengéden a hajamba túrt. - Szeretnék mondani valamit. - kezdte kissé félve.

-Bármi is az, nem lehet olyan nagy dolog, hogy ennyire félj miatta. - nyomtam bátorítóan egy puszit a homlokára. - Ez az a dolog, ami miatt szokatlan vagy?

-Szokatlan lennék? - húzódott picit távolabb.

-Az. Szerinted miért zaklatlak olyan sokszor a kérdéseimmel? Tudom, hogy nem vagyunk olyan sok ideje együtt, de elmondhatsz bármit.

-Jó. - mosolyodott el. - Akkor hozok valamit és mondani fogom. - sietett ki.

Érdeklődve néztem Kwangra, aki halkan settenkedett vissza. Pedig kezdtem reménykedni benne, hogy haza is ment már, bár most jobban lekötött az, hogy Taehyung mit szeretne velem megosztani.