Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

17.rész

Jungkook

Nem aludtam, tényleg csak csukott szemmel élveztem azt a nyugodtságot, amit ő nyújtott nekem. Már a délutáni vizsgám miatt sem izgultam annyira, mint eddig. Na meg kiélveztem a helyzetet, hogy így van ürügyem őt folyamatosan ölelgetni.

-Jungkook. - böködte meg az arcomat, mire kinyitottam a szememet. - Tudod, hogy mennyire összezavarsz?

-Miért? - ültem fel vele együtt, hogy érezze érdekel is az, amit mondani akar. - Most nem is csináltam semmit.

Sóhajtva tette a vállamra a kezeit, úgy helyezkedett el az ölemben, hogy kényelmesebb legyen neki. Megnyugtató volt, hogy annak ellenére is ott maradt, hogy mellettünk még egy csomó hely volt. Ezekszerint a nem túl szenet viselkedésem tényleg hatásosnak bizonyult.

-Nem is most, hanem úgy általaban. Először is... Nagyon normális voltál, kicsit perverz, de normális. Bár perverznek még most is az vagy. - tette hozzá gyorsan. - Utána meg a semmiből egyszercsak randira hívsz, majd egy teljesen másik személlyel lefekszel. Kiakadsz azon, hogy én Namjoonnal találkozok, végül másnap mintha kicseréltek volna. - ezután komolyan nézett a szemembe. - Skizofrén vagy?

-Mi? Nem! - ráztam a fejem. - Miért lennék? Nos, randira azért hívtalak, mert tényleg el akartam menni veled, komolyan. - simogattam a combját. - A többire meg nincs mentségem. Elég jelnek vettem azt, hogy közel egy hónap elteltével nem mondtál semmit, szóval elengedtem a dolgot. Az meg csak szimplán zavart, hogy az illatodat elnyomja a menta.

A legkevesebb beleszólásom nem volt abban, hogy ő kivel meg mikor találkozik, emiatt nem is zavarhatna, főleg nem kellett volna megemlítenem neki. Már csak abból kiindulva, hogy én még azóta is máshoz járok.

-Nagyon sajnálom, hogy zavar, de ezentúl is érezni lehet majd rajtam. Namjoon a barátom és ennyi. Én legalább nem jövök vele össze, ha nem jön össze valakivel.

-Ez jogos. Tudom, hogy barátok vagytok, egy szóval sem mondanám, hogy maradj távol tőle csak azért, mert nekem nem tetszik valami. - vontam vállat. - Te is fogod érezni rajtam a kamillát függetlenül attól, hogy épp lefeküdtem vele vagy nem.

-Gondoltam. Engem nem is fog érdekelni, hogy mit csinálsz vele, csak ne legyél köcsög.

-Nem leszek. Ígérem. - nevettem fel.

Az nem kifejezetten tetszett, hogy ez a dolog nem érdekelné. Valahogy minden mondatából az jött le nekem, hogy ennyi volt az egész, maradtunk lakótársak meg valami barát féleségek és részéről ennyi volt a dolog.

-Mikor leszel túl a vizsgákon?

-Ma, végre. - döntöttem hátra a fejemet. - Megírom a vizsgát és berugok.

-Hát ez szomorú.

-Miért? Terveztél valamit?

-Nem mondanám. - rázta a fejét. - Csak beszélgetni akartam veled vagy valami ilyesmi, megismerni. De ez ráér tekintve arra, hogy itt laksz.

-Akkor nem rugok be és veled is beszélek.

Annyira sajnáltam, hogy el kellett mennem otthonról azt a hülye vizsgát letenni, főleg úgy, hogy most kezdett el csak közeledni felém. Még élvezni akartam a közelségét és azt is, hogy próbálkozik megismerni engem. A szokásosnál is ramatyabb hangulatba léptem be az egyetem kapuján, ahol egyből a nyakamba ugrott Kwang és elkezdte a szokásos panaszkodását is.