Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

45.rész

Taehyung

Izgatottan álldogáltam a tükör előtt, miközben próbáltam beletuszkolni magamat a nadrágomba, nem akartam elhinni, hogy ezek már megint nem jöttek rám, pedig nem rég vettem őket, most majd megint keresgélhetek ruhákat.

-De csini vagy, Eperke. - állt meg mögöttem Jungkook. - Jól érzed magad?

Kezdtem úgy érezni, hogy egyre rosszabb ez az ötlet, de már bele mentem a dologba, sőt én vetettem fel az ötletet. Amúgy is Jungkook gyermeki izgatottságát nem volt szívem lelombozni.

-Szerintem nem csak a terhesség miatt híztam. - pillantottam fel rá. - Lehet vissza kéne fogni a csoki zabálást. Meg úgy minden mást is. - kuncogtam. - Ha így haladok az ajtón sem fogok beférni.

-Ha akarsz, csak egyél. - nyomott a nyakamra egy puszit.

-Kook, ha rajtad múlna, el lennék kényesztetve. - tettem a hasamra a kezemet szinte már ösztönösen. - A fiunk nagyon élvezi, hogy rugdoshat. Éppen a vesémet célozta meg.

Jungkook maga felé fordítva térdelt le elém, derekamra rakva a kezét húzott magához közelebb, majd úgy nézett végig rajtam.

-Csak úgy mondom, hogy innen is baromi jól nézel ki. - nézett fel rám mosolyogva. - Imádom. - adott egy puszit a hasamra. - Szerinted amikor megszületik ugyanilyen illata lesz vagy jobb? Alig várom, hogy megszülessen. - húzott magához közelebb.

-Tartsd a nadrágodban, drágám.

-Hiszen ott van, amúgy is, neked erősödik az illatod.

-De erről nem tehetek. - hajoltam le hozzá egy csókra. - Ennél jobban nem tudok lehajolni, szóval gyere fel. - biggyesztettem le a számat.

Ahogy Jungkook megcsókolt, rájöttem, hogy valóban nem volt kedvem erre elmenni, de már nem volt visszaút, főleg azért nem, mert valaki ráfeküdt a csengőnkre. Ilyen szorosan sem koslattam még Jungkook után, de nem hiába mondják, hogy hallgatni kell az ösztöneimre, azok pedig ezt súgták.

-Nem tudok gyorsan menni. - fogtam meg Jungkook kezét. - Csak szólok.

-Miért, mi a baj? - kérdezte egyből Jungkook. - Rosszul vagy?

-Dehogy. Csak a hasam nem engedi, hogy ennél gyorsabban menjek.

-Jungkook, nem kell egyből aggódni. Hiszen nincs semmi baja.

-Drágám, majd ők azt tudják. - szólt rá Yoongi Kwangra.

A párosukból egyedül Yoongi volt szimpatikus és ő sem azért mert adott csokit, hanem ő legalább nem szól bele semmibe sem. Kwangnak is az egyetlen hibája, hogy beszél.

-Jó, csak örülök, hogy nem veszekednek. - vont vállat. - Vagy hogy még együtt vannak, így el tudunk menni ilyenekre.

Nem, bárki bármit mond, nekem ez nem fog menni. Ha még egy ilyen és ehhez hasonló valami elhagyja a száját megfogadtam magamnak, hogy a Han folyóba fogom fújtani.

-Miért ne lennénk együtt? - kérdeztem értetlenül.

-Semmi különös ok miatt, csak a múltkori veszekedés miatt. Talán nem jó tanácsot adtam. Legközelebb Kook ne hallgass rám. - mosolygott.

-Majd belejössz. - veregette vállon.

Sóhajtva kerültem meg Jungkookot, hogy a másik oldalán legyek, így pont közéjük álltam. Néhány szóval tudnám jellemezni ezt a srácot; Manipulátív kis pöcs. Komolyan nem értettem, hogy mit lehet rajta szeretni. Ki olyan idióta, hogy azt tanácsolja a barátjának, hogy szakítson a párjával?

-Szerintem együnk egy fagyit. - vetette fel az ötletet Yoongi.

-Ez egy nagyon jó ötlet. - húzott magához közelebb Jungkook.

Ez a napom pedig olyan szépen indult, erre a gyilkos ösztöneimet már felébresztették, s szerintem Jungkook is érezte, hogy egyre jobban kezdtem ideges lenni, mert egyre jobban húzott magához. Nagyon imádkoztam azért, hogy kibírjam valahogy ezt a napot, még az is megfordult a fejemben, hogy eljátszom a szülést, csak ne kelljen ezzel a gyerekkel egy légtérbe lennem.