Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

50.rész (Befejező Rész)

Jungkook

Egyre izgatottabban ácsorogtam az egyik lábamról a másikra, amíg a liftet vártam. Mosolyogva szorongattam a kisülést, amiben még nem feküdt senki, de már alig bírtam kivárni, hogy benne legyen. Sietettve fogtam vállára kísérőmnek, hogy minél előbb a liftbe siessem, bár talán ezt nélkülem is meg tudta volna tenni, de így éreztem gyorsabbnak a tempót.

-Te ki akartál nyírni, igaz? - kérdezte Jin már - már túl játszva szerepét.

-Dehogy akarlak. - ráztam a fejemet. - Már nem. - tettem hozzá sokkal halkabban.

-Aha,értem. Akkor csak halál vágyad van, kurva gyorsan vezetsz, azért, ha a gyerek ott lesz, ne így vezess. Kérlek.

Szemforgatva szálltam ki a liftből, nem is vezettem gyorsan, maximum csak egy kicsit, de mentségemre szólt, hogy muszáj voltam sietni. Szélsebesen szeltem át a távolságot Taehyung szobájáig. A lehető leghalkabban nyitottam be, hátha valamelyikük alszik.

-Sziasztok. - mosolyodtam el. Vigyorogva néztem, ahogy Taehyung a fiúnkat öltözteti fel. - Meghoztam Jint is.

-Sziasztok. - nyomott egy puszit a számra. - Ti kettesben jöttetek el?

-Jobb is, hogy itt vagyok, az urad életveszélyesen vezet. Tuti ki akar nyírni. - kezdett el panaszkodni. - Ha börtönbe kerülsz, nem láthatod, ahogy felnő.

-Szerintem többet ti ketten ne legyetek együtt. - rázta a fejét. - Nem akarok senkit meglátogatni börtönbe, sem kórházban. Eleget voltam itt, tényleg rossz a kaja.

Taehyungot sem kellett győzködni, jó gyorsan összepakolta cuccait, a gyerekünket is gyorsan betette a hordozóba, s hatalmas, csillogó szemekkel nézett rám. Szerencsére, hogy Jin is el tudott jönni, így mind a kettejükkel hátra tudtam ülni és kiélvezhettem, hogy az alvó picit csodálhattam.

-Jungkook. - hajtotta vállamra fejét. - Az elmúlt három napban alig aludtam valamit. Annyira fáradt vagyok és annyira fáj mindenem. - nyöszörögte halkan.

-Otthon majd alszol. - nyomtam egy puszit a hajába. - Majd én leszek a picivel.

Nehezen fogtam fel, hogy tényleg a közös gyerekünkkel tartottunk haza felé, aki épp csak pár napja született meg. Hihetetlen volt, mégis úgy éreztem, hogy az életem talán kezd úgy igazán helyre jönni, elvégre eddig még csak párkapcsolatot sem akartam, erre jött Taehyung az illatos hátsójával és egyből egy gyerekkel indítottuk a kapcsolatunkat. Mások egész nyugodtan mondhatják azt, hogy ilyenkor baszták el az életüket, csak én nem. Annyira örültem, amikor Jin végre magunkra hagyott minket, bár ez nem volt valami kedves kijelentés, tekintve arra, hogy azért hívtam magammal, hogy legalább haza felé ne nekem kelljen vezetnem.

-Este neki állunk a tesónak is? - kérdeztem mosolyogva.

-Házasságig többet hozzám nem érhetsz. - vonta össze szemöldökét. - Vagy maximum te szülöd meg. Csak szólok, hogy fáj.

Amint biztonságban letettem a hordozóban alvó babát, letérdeltem Taehyung elé és úgy néztem fel rá. Derekára simítva húztam magamhoz közelebb, hogy még hihetőbb legyek.

-Taehyung, hozzám jönnél?

-Nem. - vágta rá nevetve. - Ezt még ne kérdezd meg, legalább addig ne, ameddig mindenem fáj.

-Úgyis hozzám fogsz jönni.

-Majd akkor, ha tényleg megkéred a kezemet. - hajolt le hozzám, hogy egy csókot adjon. - Addig meg érd be azzal, hogy van egy gyerekünk.

-Megvettem a baba kocsit. - keltem fel előle. - Ott van bent a szobában.

-Tudtam, hogy szeretsz. - csillantak fel a szemei.

Elgondolkodva vittem utána a fiúnkat. Pont úgy őrült neki, mintha magának akarta volna azt a kocsit és nem is a kicsinek. Óvatosan tettem le a csöppséget, vigyázva, hogy ne zavarjam meg a békés álmában, miután Taehyung is kicsodálkozta magát az újonnan szerzett tárgyban, ő is a kiságy mellé sétálva kezdte el csodálni a benne alvót, mintha nem ezt csinálta volna, amíg a kórházban volt.

-Olyan fáradt vagyok, de nem akarok elmenni innen. - dőlt a mellkasomnak.

-Gyere. - vezettem el, hogy egy kicsit pihenni is tudjon. - Te ide lefekszel. - nyitottam be a szobánkba. - Kialszod magad vagy csak leszel. Pihenj, addig csinálok valami kaját. Mit szeretnél?

-Azt, hogy feküdj ide mellém. A kórházban nem tudtam veled aludni, hiányzoztál. - csúszott beljebb.

-Tae. - feküdtem mellé. - Szeretlek titeket.

-Én is szeretlek.

-Szóval, a kis tesó... - suttogtam.

-Fogd be. - bújt az ölelésembe. - Ezek után rendszeresen veszed azokat az óvszereket.

-Az első alkalommal is te tiltakoztál. - kuncogtam. - Annak köszönhetsz mindent, na meg a két kis csíknak a teszten.

Amikor ide költöztem a legvadabb álmomban sem mertem volna gondolni, hogy a lakótársammal lesz egy gyerekem, főleg úgy, hogy Taehyungot nem is gondoltam az esetemnek. A sors fintora, hogy vele kezdtem el a nagybetűs életet, bár ezt már senki mással nem tudtam volna elképzelni, sőt nem is akartam, s hiába nem tudtam az apaságról mindent, egészen pontosan semmit sem, de igaza volt kedvesemnek. Együtt majd megoldjuk. Szokatlan lesz egy másik életről gondoskodni, ami mind a kettőnk számára a legfontosabb lett, de nem lesz lehetetlen, éreztem, hogy jó munkát fogunk végezni és már Izgatottan vártam minden pillanatot közös életünknek.

Sziasztok! Kicsit későn teszem kina részt😅

Mindenkinek köszönöm, aki elolvasta ezt a könyvet, az elején nem gondoltam volna, hogy ilyen sok része lesz, meg azt sem, hogy ennyien olvassátok majd. Ez rengeteg 😳 Köszönöm szépen! Remélem tetszett nektek ❤️