Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

47.rész

Taehyung

Fájdalmasan kászálódtam ki az ágyból, valahogy ezen a napon kifejezetten jobban fájt úgy mindenem. Mivel a baba szoba mellett haladtam el, nem tudtam legyőzni a késztetést, hogy benézzek, muszáj volt tudnom, hogy minden a helyén van - e, pedig jól tudam, hogy az este folyamán nem másztak el maguktól a cuccok.

-Gyere ide, te pingvin. - kuncogott a járásomon a nappaliból Jungkook. - Nem változott ott semmi sem, sőt már csak a kocsi kell és kész vagyunk.

-Tudom, csak jó érzés megnézni és megbizonyosodni róla, hogy tényleg rendben van minden. - simítottam a hasamra fintorogva.

-Baj van?

-Minden rendben, csak fáj mindenem. Nehéz a gyereked.

-Mondanám, hogy viszem... - tűrte el a tincseimet. - Élvezd ki ameddig tudod, mert amint megszületik, nem engedem el.

-Akkor majd éjjel te kelsz fel hozzá. - nyomtam egy puszit a szájára. - Én kiélvezem, hogy aludhatok olyan pózokban, ahogy jó.

Mosolyogva kezdtem el a konyha felé sétálni, pontosabban totyogni, ahogy Jungkook mondta. Nem tudtam nem észrevenni, hogy túl jól szórakozik a járásomon, lehet külső szemmel vicces de kész szenvedés egy magasabb szekére felülni, majd bele is kell paszírozni a nagy valagamat.

-Amikor megvettem a széket, nem gondoltam volna, hogy egyszer alig férek majd bele.

-Majd veszünk egy nagyobbat. - nevetett fel.

-Az életeddel játszadozol, Jeon. Az új baba kocsiban fogsz aludni, ha így folytatod.

-De akkor a nagyobbat vegyük meg. Tudod, a kényelem miatt.

Hirtelen kaptam fel a konyhapulton heverő újságot, hogy újra megnézzem a választékot. Csak remélni tudtam, hogy az még a boltban van, amit ki is néztünk a picinek.

-Ha nem lesz ott, megyünk másikhoz is?

-Persze, ha nem zár be addigra. Már dél van.

Szinte azonnal felpattantam, már amennyire egy terhes tud pattogni. Kétszer annyi idő volt elkészülni, de még így is előbb el tudtunk indulni, hiába, a gyerekem kényelme a tét. A sajátomról még le tudok mondani, nos az övéről már kevésbé, sőt nem is tudnék.

-Vár egy kicsit. - álltam meg a parkoló közepén. - Hát baszki, ez fájt.

-Mi történt?

-Görcsölök. - ráncoltam a homlokomat. - Tegnap kezdte, de ennyire azért nem, sőt ilyen sűrűn sem.

-Ne menjünk be? - kezdett el egyre jobban aggódni. - Most nem vezetek majd olyan gyorsan.

-Nem kell, mondta Namjoon, hogy van ilyen. Ez nem olyan, mint múltkor. - fogtam meg a kezét, hogy valamennyire meg tudjam nyugtatni.

Izgatottan léptem be a boltba, olyan voltam, mint egy kisgyerek a játék boltban. Olyan hirtelen jött az, hogy én egyszer beteszem ide a lábamat, emiatt is voltam annyira nagyon izgatott. Gyorsan a gondolataimba végig pörgettem, hogy a táskába már milyen szükséges dolgokat pakoltam be, s hogy miket kellene még hozzá tennem.

-Cumisüveg? - kérdezte mögülem Jungkook. - Azt hittem az van.

-Szerintem ebből egy csomó kell majd, szóval vegyünk csak. - tettem bele a kosárba. - Az mi? - mutattam a kosár tartalmára. - Épp csak elfordultam.

-Autósülés. - csillant fel Jungkook szeme. - Ez is kellhet.

-Jó, hogy csak egy kocsi miatt jöttünk. - kulcsoltam össze a kezünket. - Vajon azok hol vannak? - ráncoltam a homlokomat az újabb görcsök miatt.

-Előttünk. - mutatott a távolba.

Ilyen nagy örömmel sem rohantam még sehova sem, hát amikor megláttam, hogy a kinézett darab ott álldogállt ránk várva. Szerencsére az eladó is volt annyira normális, hogy ki tudtunk próbálni, vajon mennyire komfortos tolni is.

-Én imádom. - néztem fel Jungkookra mosolyogva. - Jobban bele gondolva, kell az a hely a pakoláshoz.

-Tapasztalatból mondom, hogy minél több hely van rajta, annál jobb. Főleg, ha már nagyobb lesz, mindent is vinni akar majd magával. - csatlakozott bele az eladó is.

-Plusz pont, hogy át lehet alakítani. - mutatott rá Jungkook. - De szeirntem Taehyung már eldöntötte, hogy ezt akarja. - pillanatott rám.

-Kook. - kaptam a keze után hirtelen. - Most kell bevinned a kórházba.

-Miért? Mi a baj? - tartotta meg a derekamat.

-Nem akarok a bolt közepén megszülni. - pislogtam fel rá nagy szemekkel. - Még a gyerek is annyira izgatott lett, gondolta megnézi mit fog kapni.

Kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy aznap szinte biztos, hogy nem lesz meg a babakocsi, de legalább együttérzés miatt félre tudtuk rakatni.

Nos, a szülés közbeni komplikációk ritkák, bár nem elkerülhetetlenek. Nem is az én életem lett volna, ha nem lép fel az egyik.

Olyan régen voltam egy icipicikét gonosz. 😂