Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

15.rész

Taehyung

A szokásos fehér és puha takaróm alatt húztam meg magamat és a tévét bámultam. Mindig az alatt voltam, ha valami bántott, bár most inkább összezavarodottságot éreztem. Nem értettem, hogy mit mondtam Jungkooknak, ami ennyire nagyon fel tudta bosszantani, főleg úgy, hogy alig szólaltam meg. Jogos, hogy kerültem őt, de hát meglepett, nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívére fogja venni. Pedig már eldöntöttem, hogy rábólintok a dologra, hiszen igaza volt Namjoonnak, egy próbát megért. Volna. Vajon Jungkook volt a seggfej ma, vagy én voltam teljesen bolond amiért megpróbáltam nyitni valaki felé ilyen téren. Nos, a félelmeim ténylegesen utat törtek maguknak és valóban ezer meg ezer macskával fogok az oldalamon meghalni vagy egy kutyával. Felkaptam a fejemet, amikor halványan megéreztem a mámorító kókuszt, kezdtem megnyugodni, hogy legalább meg tudom majd vele beszélni a történteket. A hátamon a szőr már csak attól is felállt, amikor belépett az ajtón és tömény kamilla illatot árasztott magából, a gyomrom már csak ettől bukfencezni kezdett. Nem tudtam eldönteni, hogy engem bűntett ezzel a szaggal vagy saját magának okozott örömet és pont leszarta azt, hogy valaki mással is lakik.

-Szia. - lesett be hozzám. - Megzavartalak?

-Nem. - feleltem halkan.

Összevont szemöldökkel néztem végig rajta, miközben leült mellém. Kócos haj, felduzzadt ajkak, kiszívott nyak és csak úgy bűzlött a kamillától. Valahol bosszantott a dolog, hogy amint leteremtett már ment is valakihez. Nem hazudott, tényleg nem érdekelte már a válaszom és nem tudom elhinni, hogy valaha is komolyan gondolta volna azt, amit mond.

-Miért nézel így rám? - fordult felém. - Zavar valami?

-Nem.

-Tettem valamit?

-Nem.

-Csak ezt tudod mondani? - böködte meg a vállamat.

-Nem. - sóhajtottam, mire felvonta szemöldökét. - Csak nincs mit mondanom neked. Főleg az köt le, hogy ne legyek rosszul attól a szagtól, amit kiárasztasz magadból. - kúsztam tőle messzebb, mintha így nem szökött volna az orromba az aroma. - fordultam vissza a tévé felé. - Örülök, hogy ennyire jól kezelte a hazugságod.

Éreztem, hogy engem néz, sőt a lelkemig hatolt a pillantása de mindent megtettem azért, hogy ne verjem pofán.

-Nem haragtartó típus.

-Te annál inkább.

-Ugyan miért?

Hitetlenkedve fordultam felé. Nem volt egy órája az, hogy elviharzott, megdugott valakit, majd úgy még úgy csinál, mintha semmi nem történt volna.

-Jungkook, lecsesztél jóformán azért, mert nem tudtam válaszolni neked. - ültem jobban fel. - Most meg úgy méregetsz, mintha semmi nem történt volna. Meg sem hallgattál. Ráadásul bűzlesz, mindenhol csak a kamilla van.

Hirtelen kelt fel a helyéről, majd egy határozott lépéssel állt meg előttem. Egyik kezét a kanapé támláján támasztotta meg a fejem mellett, míg a másikat az állam alá vezette. Rettenetes tempóban zakatolt a szívem, ugyan nem tett semmi rossz mozdulatot, de már maga a kisugárzása azt mutatta, hogy ő a domináns kettőnk közül, s nekem csöndben kell lennem.

-Taehyung, belőled egész héten a menta áradozott és bármennyire is kedvelem Namjoont, frusztrált. Valahogy le kell vezetni a feszültséget.

Nagyot nyelve néztem a szemébe, úgy csinált, mintha én lettem volna a hibás azért, mert mertem találkozni Namjoonnal. Ha tudná, hogy csak miatta rendesen képen törölhetném, de jelenleg a büszkeségemet jobban meg akartam óvni.

-Te igazán seggfej vagy. - szűkítettem össze a szemem. - Én nem dugok összevissza a barátommal. Ne én legyek azért a hibás, mert oktalanul haragszol rám.

-Én ugyan nem haragszom. - simított végig ajkaimon. - Szimplán csak továbbálltam, ha emiatt seggfej vagyok legyen. Féltékeny vagy? - hajolt közelebb hozzám. - Vagy csak ennyire szereted a közelségemet?

Mindenem beleremegett a közelségébe, ugyan nem azért, mert annyira élveztem volna. Talán, ha nem bűzlene ennyire, vissza sem tudtam volna magam fogni, de így egész egyszerű volt.

-Majd biztos. - horkantottam fel.

Nem tetszett, hogy az a mámorító illat el lett nyomva, s bármennyire is közeledtem felé alig éreztem. Na, ez az ami frusztrálja az embert, nem egy egyszerű menta.

-Akkor Eperke fogd vissza az illatod. - húzta mosolyra a száját. - Mert hiába hazudsz, az illatod elárul. - hajolt el a szám mellett. - A kamillánál is jobban szeretem az epret, bár érzem a mentát is. Nyilván. - kuncogott. - De attól még izgató ez az édes illat.

Végig futott rajtam a hideg, ahogy megéreztem lehelletét a nyakamon, kamilla ide vagy oda ez a gyengepontom és ezt akkor sem tudtam volna titkolni, ha minden erőmet bele adom. A köcsög nyilván már tudta, hogy mennyire felkorbácsolt ezzel.

-Vajon... Most is nedvesedsz? - suttogta a fülembe, majd gyengéden megharapta. - Most is akarsz? - fúrta a tekintetét az enyémbe. - Mindegy is. - lökte el magát tőlem. - Majd még beszélünk, mennem kell tanulni. - lépkedett el, mintha semmi sem történt volna.

Idegesen keltem fel a helyemről, majd a szobámba siettem. Mocskos egy ember ez a Jungkook, tökéletesen tudja mit hogyan csináljon, hogy a testem szemérmetlenül reagáljon rá. És én majdnem igent mondtam a randira, hülye voltam. Nyilván csak valami játszadozásra kellettem volna neki, amivel egy ideig elvan és ennyi. Még szerencse, hogy nem jött össze semmi ilyesmi. Az égiek most az egyszer a segítségemre siettek.

Hehh ez ciki... Amikor először tettem ki a részt a wp valahogy eltűntette a végét 🥲😂