Jungkook
Taehyung körül a feszültséget szinte vágni lehetett volna, de még így is jó képet vágott a dologhoz, pedig Kwang sem könnyítette meg omega társa helyzetét, sőt szerintem még direkt provokálta is. Legtöbbet Yoongival foglalatoskodott vagy éppen szemmel ítélkezett, mindezt úgy, hogy rám volt tapadva. Csak mosolyogva néztem őt, valahol aranyos volt és büszke voltam rá, hogy legalább megpróbálta, ez is valami. Taehyung kezét szorongatva próbáltam az este megmaradt részében minél távolabb lenni barátomtól a későbbi, otthoni nyugodt percek miatt, na meg azért, mert szerintem is kezdte túlzásba vinni azt, amit éppen csinált. Kedvesem legnagyobb örömére az utunkat keresztezte egy fagyizó, ahova nyilván be kellett menni, főleg akkor, ha egy terhes omega éppen megkívánta a kókuszos fagyit. Nagy szemekkel nézett rám, felnézve a lépcsőre, majd újra vissza rám, jelezve, hogy követnem kell.
-Nem gondoltam volna, hogy egyszer nehéz lesz lépcsőt másznom. - lépdelt fel. - Szerinted ennél lesz nagyobb hasam? A lábaimat így se látom már.
-Ha igen, felviszlek. - kuncogtam.
Sóhajtva tipegett be a mosdóba, ahova folyamatosan húzott magával. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert ennyire ragaszkodó napja van, vagy mert nem akarta, hogy Kwang közelében legyek, amíg ő távol van.
-Kook, nem azért mondom, hogy később veszekedés legyen, csupán csak ez az észrevételem és nem bírom ki, hogy ne osszam meg veled, főleg úgy, hogy te is benne vagy. Mármint, hogy téged is érint. - csukta be maga után az ajtót.
-Igen? - léptem hozzá közelebb. - Hadd tipeljek, Kwangról van szó. - sóhajtottam.
-Nem látod a fától az erdőt. - vonta össze a szemöldökét, mire értetlenül néztem rá. - Mármint tényleg nem veszed észre, hogy mit csinál vagy csak nem akarod?
-De mit? Azon kívül, hogy azon van, minél jobban idegesítsen téged. Ezt észrevettem, szerintem miért próbálok minél jobban távol lenni tőle? - simítottam derekára nyugtatásképpen.
-És még....?
-Nyomul, de mindig ezt csinálja. Ilyen volt mindig is.
-Arra gondoltam, hogy manipulál. - mondta halkabban. - Amióta eljöttünk, folyamatosan azt csinálja. De, ha te nem így látod, akkor sajnálom, én csak szólni akartam, miattad. - vont vállat, majd az ölelésembe bújt.
-Őszintén nem így vettem észre, de hallgatok rád. - nyomtam egy puszit a hajába. - Majd beszélek vele.
Elgondolkodva mentem le a többiekhez Taehyunggal az oldalamon, talán tényleg hallgatnom kellett volna a megérzéseire. Mégis nem tudtam volna kinézni Kwangból, hogy manipulált volna, hiszen nem származna abból semmi jó neki. Sóhajtva néztem végig rajta, éppen bele volt buzulva Yoongiba, ezért sem gondoltam azt, hogy bármit is tervezne vagy ehhez hasonló.
-Szerinted, ha erre kérek csokit, adnak? - forgolódott a pult felé.
-Biztos kell? - szakadt el Yoongitól Kwang.
Csöndben keltem fel a helyemről és a pulton lévő csoki öntetet elvéve sétáltam vissza, nem törődtem azzal, hogy ezt éppen lehet nem szabad, ha Taehyung csokit akart, akkor kapott is.
-Egyél csak, szerelmem. - mosolyogtam a csillogó szemei láttán. - Legalább tudjuk, hogy a gyerek szereti a csokit.
-Mikor születik meg? - kérdezte Yoongi mosolyogva.
YOU ARE READING
Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)
FanfictionTaehyung minden vágyának forrása egy baba, ami sose adatott meg neki, bármennyire is szerette volna. Be kell érnie egy nagyszájú, egyetemista lakótárssal, ami néhány bonyodalomhoz tud vezetni.