Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

20.rész

Taehyung

Sose voltam képes időben elkészülni, szegény Jungkook rengeteg ideig várt rám, mire képes voltam elkészülni, de ahogy láttam a másik arcát, úgy véltem, hogy megérte vesződnöm vele. Mosolyogva álltam meg előtte, amíg kiszórakoztam magamat a bamba arcán. Hagytam, hogy a derekamra simítva húzzon magához, majd az ajkaimra hajolt. Kettőnk kapcsolata a kellős közepén kezdődött el, semmi bevezetése nem volt, egyszer csak elkezdődött, s most tudtam, hogy lassítani kell majd nekünk, ha nem akarjuk azt, hogy szinte azonnal véget is érjen. Nyakába karolva bújtam hozzá közelebb, megértettem Jungkookot, hogy miért veszi el az eszét ennyire ez az illat, az ölelésében rettenetesen nagy nyugalom fogott el, s éreztem, hogy ő is pontosan ezt érezte.

-Jól nézel ki. - nyomott egy puszit a fejemre.

-Van valami terved? - néztem fel rá. - Én nem találtam ki semmit sem.

-Én sem, túl hirtelen mondtál igent rá és nem volt időm erre felkészülni.

Értetlenül néztem rá, ennek a srácnak semmi sem jó. Egyszer nem mondok elég gyorsan igent, máskor meg túl gyorsan válaszolok. Sóhajtva indultam meg előre, hogy egyszer valamikor el is kezdjük ezt az estét és ne csak ölelgessük egymást a ház kellős közepén. Mosolyogva néztem le a kezemre, amikor észrevettem, hogy Jungkook elég kitartóan fogdossa.

-Mi a baj? - fordult felém vigyorogva.

-Semmi. - emeltem fel a kezünket. - Ragaszkodó típus vagy.

-Talán egy kicsit. - vont vállat. - Sok mindentől függ. Ha téged nézünk, akkor ragaszkodó vagyok, ha mást, akkor nem. - húzott magához közelebb.

Lehajtottam a fejemet, hogy ne lássa a levakarhatatlan mosolyomat, bár tudta, hogy mennyire jó érzéssel töltött el ez. Még nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy éppen rossz dolog az, ha ennyire a közepébe csaptunk, mindig is jobban szerettem azt, ha szépen, s lassan haladunk, úgy komolyodik el a kapcsolat. De most még csak időnk sem volt erre, egyből a mély vízbe.

-Tae, félsz a magasban? - kérdezte hirtelen, a távolba nézve.

-Nem kifejezetten, miért? - néztem abba az irányba, hátha rájövök mit látott. - Mit terveztél?

Nem válaszolva húzott hirtelen be az egyik utcába, majdnem orra buktam a mutatványa miatt, de valamilyen csoda folytán sikerült ép bőrrel megúsznom. Átvágtunk a tömegen, hogy az egyik park bejáratához érkezzünk, s még akkor sem értettem meg, hogy miért kéne nekem félnem a magasban. Kíváncsian néztem fel rá, hátha megmagyarázza nekem, de csak mosolyogva vezetett tovább, egészen egy óriáskerékig, ami előtt határozottan állt meg. A jegyszedőnél megállt, majd komolyan nézett a srácra.

-Terheseknek jár kedvezmény? - kérdezte komolyan, mire oldalba böktem.

-Jung... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert az ujjai egyből a számra tapadtak.

-Csak mérges, hogy elmondtam, még a nagyszülők sem tudják.

A srác csak némán nézett minket, nekem pedig egyre jobban vörösödött az arcom az igen kellemetlen szitutól. Még csak nem is látszódtam terhesnek, csak az illatom miatt hihette azt, ami csak az este miatt érezhetett és nem azért, mert valaki lenne bennem, főleg nem pár óra alatt. Jungkook büszkén húzta ki magát a kabinban velem szemben ülve, látszólag nagyra értékelte, hogy kedvezményesen jutott hozzá a jegyhez.

-Átverted szegényt. - vontam össze a szemöldökömet. - Nem tudom eldönteni, hogy félsz attól, hogy terhes leszek vagy örülsz neki. Persze, ha ki kellene használni a gyereked, jó lenne. Rossz vagy!

-Már tiszta szülő vagy, amúgy is, a bő pólód miatt rá lehet fogni, hogy várandós vagy. - nevetett fel, miközben elindultunk felfelé. - Nyilván még nem szeretnék gyereket, el sem tudnám tartani. De majd akarok, mondjuk egy három vagy négy év múlva.

Csöndben fordultam az ablak felé, hogy a tájat figyelhessem. A lemenő nap miatt a fényeket már felkapcsolták, emiatt gyönyörű volt a kilátás, tipikus olyan, amit egyszer mindenkinek látnia kell ilyen magasságokból. Ahogy megéreztem Jungkook kezét a combomon, a szívem is sokkal hevesebb tempóba kezdett, ugyan nem azért, mert bármit is szerettem volna tőle, hanem csak tényleg jól esett. Fogalmam sem volt arról, hogy mikor kezdtem el iránta érdeklődni, de már meg sem tudtam volna állítani ezt, már elindult valami, amire ha mind a ketten vigyázunk, még akár jó is elsülhet.

-Te is tetszel. - mondtam ki hirtelen, mire furcsán nézett rám. - Te is tetszel nekem, valószínűleg, ha nem te hívtál volna el, én léptem volna feléd. - vontam vállat.

Jungkook mosolyogva fogott állam alá, hogy megcsókolhasson, amit kifejezetten élveztem. Nem is volt olyan, mint az előzőek, sokkal lágyabb volt, édesebb, s inkább sűrítette bele a boldogságát, mintsem a vágyát. Átülve mellé hajtottam vállára a fejemet, úgy néztem a tájat, ebben az idilli hangulatban.

-Szeretek ide járni. - fogta meg a kezemet. - Itt mindig nyugodt minden. Legyen bármilyen évszak, bármilyen napszak, ez a hely innen mindig gyönyörű. Itt mindig jobb kedvem lesz, örülök, hogy tényleg eljöttél velem.

-Persze, hogy eljöttem veled. Igaz, nem az elejétől kezdtük, de arról sem akarok lemaradni.

-Tényleg, nem tudom, hogy miképp gondolod, de szerintem ne siessünk el semmit. - fordult felém. - Mármint, már megtettük, csak ennél jobban ne. Haladjunk...lassabban.

-Szerintem is. Nem tudom mennyire lesz komoly, ha az lesz, de én sem akarok semmit sem elsietni.

-Komolyan gondoltam.

Boldogan keltem fel a helyemről, kiszállva a kabinból, amikor az már biztonságosan állt a földön. Jungkook szorosan a nyomomban volt, újfent rájátszva a nem létező gyerekre. Azért az megnyugtatott, hogy Jungkook kimondta, hogy komolyan gondolja velem, s kíváncsi voltam mit fog még tartogatni ez az egész.