Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

21.rész

Jungkook

Már javában későre járt, az idő is egyre jobban hűlt le, főleg a szél miatt, mégsem mozdultunk meg, inkább csak közelebb ültünk egymáshoz. Közelebb húztam magamhoz, hagyva, hogy mellkasomon pihenjen meg. Több okból is szerettem ezt a parkot, egyrészt valóban gyönyörű volt, másrészt meg több olyan hely volt, ahol egy lélek sem jár, s az évek során már sikerült ezeket felfedeznem és nyilván kihasználtam ezt a helyzetet.

-Jungkook, miért fogdosod a seggemet? - támaszkodott meg mellettem. - Pedig ez valahol egy igazán aranyos pillanat volt.

-Stresszlabda. - húztam feljebb a kezemet. - Megelőztem azt, hogy stresszes legyek.

-Miért lennél stresszes? - vonta fel a szemöldökét. - Csak itt fekszel.

-Mert éhes vagyok. - vontam vállat.

-Én is. - ült a csípőmre.

Egy gyors puszit nyomott az ajkaimra, nem bírtam ki, hogy ezt ne mélyítsem egy csókká. A hajamba túrva viszonozta a rögtönzött csókunkat, aminek a végén ajkaimba harapott.

-Most éppen valami kókuszosra vágyom. - hajolt újra az ajkaimra.

-Érzem. - toltam el magamtól, majd felültem a fűben. - De nem akarok senkivel sem verekedni, mert megőrül az illatod miatt. Bele foglak dobni a tóba.

-Nem mernéd. - jelentette ki határozottan. - Neked kéne kihúznod. Amúgy is, nem is csináltam semmi rosszat, amiért egy tóba akarsz dobni.

-Ja, csak az illatod túlságosan is ellenállhatatlan.

Szerettem azt, amikor elpirult, tényleg jól állt neki, bárki bármit mondott. Nem régiben még azt mondtam, hogy kinek kéne egy olyan omega, akiről ránézésre annyi jut eszébe, hogy tipikus olyan, akit mindenki aranyosnak hív, maximum késztetést érez az iránt, hogy pátyolgassa. És én észre sem vettem, hogy kezdtem olyanná válni, aki meg akarja védeni bármitől. Nem értettem, hogy miért kedvelek egy olyat, aki nem is az esetem de valahogy egyre kevésbé foglalkoztatott a dolog.

-Kook, tényleg kezdek éhes lenni.

-El akarsz menni valahova kajálni? - kérdeztem, mire határozottan bólintott. - Tudni fogsz dönteni?

-Egy idő után biztos.

Sóhajtva keltem fel a földről, hogy valamilyen kajáldába vezessen az utunk. Bár Taehyung azt mondta, hogy dönteni fog, amikor oda került a sor, úgy éreztem, hogy soha nem lesz vége az örökös várakozásnak, de ahogy elnéztem a másikat, megérte várnom, egészen addig, amíg meg nem láttam egy másik személyt, akit úgy utáltam, hogy nem is ismertem.

-Ez mindig itt van? - dünnyögtem az orrom alatt, amikor belépett az ajtón.

-Kicsoda? - fordult felém Taehyung.

-Senki, ne is nézz arra. - húztam magamhoz olyan szorosan, hogy mozdulni sem tudott. - Te csak döntsd el, hogy mit szeretnél és megveszem.

-De így nem is látom, hogy mit akarok. Jungkook. - bökött oldalba. - Meg foglak harapni.

Még akkor sem engedtem el, amikor tényleg belém mélyesztette fogait. Épp csak előre léptem vele, nem fogom eltűrni, hogy egy túl jóképű alfa elrontsa ezt.

-Vegyél neki csokis turmixot, az mindig beválik. - szólalt meg mögöttem az irritáló hang.

Taehyung a karjaimban egyből megfeszült ahogy meghallott a hangját, én pedig egyre szívesebben pofoztam volna fel ezt a valakit, pedig nem is csinált semmit, csupán csak hozzánk szólt. Nem volt kedvemre az, hogy már láttam Taehyungot, amint ránéz, s már mondta is, hogy hiányzik neki az alfa. Én meg emiatt nyilván fel akarom képelni, nem voltam egy féltékeny típus. Tényleg csak gyűlöltem a srácot.

-Szia. - dünnyögte a vállamba, mivel még mindig nem voltam hajlandó elengedni, ő meg nem tolt el magától.

-Jó újra látni. Már amennyit látok belőled.

-Érd be ennyivel. - suttogtam.

Összevont szemöldökkel fordultam hátra, hogy újra megnézzem őt. Természetesen úgy nézett ki, mint, akit azért teremtettek, hogy tökéletesen nézzen ki minden helyzetben.

-Ragaszkodó típus. - bújt ki az ölelésemből. - Meg talán egy kicsit ellenséges. - lépett hozzám közelebb.

Bár Taehyug kimutatta azt, hogy közte és köztem van valami, sőt minél jobban közeledett felém, de akkor sem tetszett ez az egész nekem. Hiába csinálta ezeket, a tekintete az árulta el nekem, hogy még mindig érez valamit iránta vagy köti valami hozzá őt. Egyedül az nyugtatott, hogy a pasas házas volt.

-Egy kicsit. - mosolyodott el. - Találkozhatnánk többször is. - hagyott teljesen figyelmen kívül.

-Tényleg? - vidult fel teljesen Taehyung. - Örülnék neki.

-Feltéve, ha a barátod nem nyír ki.

Taehyung szótlanul nézett rám, mire értetlenül fordultam felé. Talán túlságosan is látszott rajtam, hogy mennyire feldobott a dolog az, hogy a barátjának nevezett.

-Nem vagyok egy féltékeny típus. - húztam közelebb magamhoz.

-Majd még találkozunk, TaeTae. Már hiányoztál. - került ki minket.

Utána tudtam volna vágni egy tálcát emiatt, főleg azért, mert Taehyung olyan arcot vágott, mint egy öt éves, amikor cukrot kap. Kézen ragadva a másikat vettem meg neki azt a kurva turmixot és olyan gyorsan próbáltam meg vele távozni, ahogy csak lehetett. Az is biztos, hogy ide se hozom többet őt.

-Köszönöm. - nyomott egy puszit az arcomra, amíg a saját gondolataimba merültem. - Igaz, még nem ért véget a nap, de várom a következő randinkat.

Mosolyogva húztam magamhoz közelebb és egy kisebb csókot nyomtam a fejére. Bármennyire is örültem ennek a kijelentésnek valahol, akkor is leragadtam annál, hogy Taehyung mennyire örül a volt párjának. Ez nagyon zavart engem, nem akartam már az elején lemondani erről, pedig nagyon úgy nézett ki, hogy a másik srác mellett semmi esélyem sincs.

-Mi a baj, Kook?

-Nincs semmi baj, csak elgondolkodtam.

-És min? - döntötte oldalra a fejét. - Ha azt mondod, hogy semmin vagy, hogy nem lényeges ma este egyedül alszol.

-Már hogy lenne esélyem egy olyan sráccal szemben, mint ő? Ráadásul, ha még el is mondtad, hogy hiányzik a kapcsolatod vele.

-Jungkook, az tény, hogy valahol azért hiányzik a kapcsolatom vele, mert elértünk egy szintet, amit azért nehéz magam mögött hagynom. De most veled vagyok, legalábbis az a célom. - vont vállat. - Az meg, hogy szeretnék vele találkozni az nem több annál, hogy barátok is voltunk, nem csak egymás párja. Neki gyereke van, feleséggel. Nem is gondoltam arra, hogy újra tudnánk kezdeni. - lökött vállon. - Ne aggódj már ennyit, te féltékeny.

-Nem vagyok féltékeny. - tiltakoztam azonnal.

Taehyung csak felnevetve húzott tovább. Azért amiatt mosolyra húzódott a szám, hogy nincs oka arra, hogy ne aludjon velem, szóval, ha akarja, ha nem ma este is az ágyamban fog kikötni. Nagyon remélem, hogy valóban csak az alaptalan félelem mozgott bennem és nem fogok besülni Taehyungnál. Ez a srác valóban kiforgatott magamból, s arra késztetett, hogy minden miatt aggódjak, amitől akár elveszthetem őt még idő előtt. Az a láthatatlan kötelék, ami az elejétől fogva húzott hozzá kezd egyre jobban erősödni.