Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

7.rész

Taehyung

Nagy mozdulatokkal magyaráztam Namjoonnak, miközben beléptünk a házba. Örültem annak, hogy a mai napja teljesen szabad volt, miután találkoztunk csak úgy ömlött belőlem a szó, hol dühös voltam, hol zavarodott, egy valami biztos volt, hogy ez mind egy olyan személy miatt volt, akit egy napja ismertem. Felháborítónak véltem, sőt egyenesen hihetetlennek, hogy egy kölyök miért tud ilyeneket tenni velem.

-Tae, most pontosan mi is a baj? - kérdezte Namjoon teljesen értetlenül. - Az, hogy valakinek bejössz vagy az, hogy az baba miatt?

-Nincs is baba. - dünnyögtem az orrom alatt. - És nem vagyok az esete, mert közölte velem, úgy tűnik ő a szajhákra bukik. - forgattam meg a szememet. - És az a bajom, hogy nem képes uralkodni magán, nem tehetek róla, hogy ilyen az illatom. Meg az is zavar, hogy valamiért vonz, ugyanakkor fel akarom pofozni is de mégis valami miatt tetszik, hogy ilyen. Valami hatalmas baj van velem.

-Dehogy van veled baj! - sóhajtotta fáradtan Namjoon. - Amúgy tudod te, hogy milyen ez az illat? Kurva jó. Én ezt megszoktam, nem fogom magam rád vetni, de a másik még kölyök, ahogy mondtad, ne csodálkozz, ha nagy irántad a szexuális vágya. Majd lenyugszik, ha eddig nem volt semmi, nem most fogjátok elkezdeni.

Valamennyire hálásan néztem rá, mindig is meg tudott nyugtatni, bár most nem igen sikerült. Valamiért nem tetszett a tudat, hogyha ez az illat nem lesz még csak tudomást sem fog venni rólam, hiába, igénylem a törődést.

-Teherbe esni úgy se fogok. - huppantam le én is mellé, fejemet az alkaromon megtámasztva. - Soha. És ne kezd azt, hogy sokszor az igaz társaktól lehet teherbe esni. - néztem rá szúrós szemmel. - Én azt hittem megtaláltam az enyémet. - haraptam be a számat. - Most meg egy másik családja van, teljesen feleslegesen rendeztük be azt a szobát. - néztem a csukott ajtóra, ami azóta sem lett kinyitva.

Unalomig ismételt történet volt ez, mégsem tudtam elmenni szó nélkül mellette sosem. Abban az évben egyszerre szembesültem azzal, hogy elvesztettem a gyerekemet meg a szerelmemet, az élet elé erősen pofon tud csapni, s engem annyira meglegyintett a mai napig érzem. Sose vártam ilyenkor semmilyen nyugtató szavakat, csupán csak csendes támogatást, amit Namjoon mindig megadott, akárhányszor panaszkodtam neki. Mosolyogva keltem fel a helyemről, hogy valami értelmes dolgot is csináljak, amíg Namjoon távol volt.

-Szia, szerelmem. - hallottam meg Jungkook hangját, ezzel egy időben pedig az illata is elért hozzám vegyülve valami büdössel. - De hiányoztál. - közelített felém.

Értetlenül fordultam meg és néztem rá meg a mögötte álló srácra, aki pontosan ugyanolyan képet vágott, mint én. Mind a ketten furcsán néztük az alfát, talán még hátráltam is néhány lépést, mert egyre csak közeledett felém, s nem úgy nézett ki, mint aki szándékozik is megállni. Még csak kérdezni sem volt időm, hogy mégis mit akar, már a két keze közé véve arcomat nyomott egy puszit a szám mellé. Kikerekedett szemekkel néztem rá, minden szót sikeresen belém fojtott és csak fokozta azzal, hogy lejjebb vezetve a kezét a fenekembe markolt. Lendítettem volna a kezemet, hogy pofon vágjam figyelmen kívül hagyva azt, hogy az erőviszonyok cseppet sem úgy állnak, ahogy én azt képzeltem, csak Jungkook kezei ezt sem tették lehetővé, mert lefogta őket. Újabb pusziban részesítette az arcomat, egészen a nyakamig, ahol mély levegővel szippantotta be illatomat, majd a nyakamra is adott egy kisebb csókot. Annyira nem értettem, hogy mi volt ez az egész, kezdtem úgy érezni, hogy Namjoon hatalmasat tévedett az előbb, pont most fogjuk elkezdeni azt, amit eddig egy kicsit sem akartam de minden porcikám azt súgta, hogy; többet. Sokkal többet akartam, épen ezért sem ellenkeztem annyira, amikor gyorsan elkezdett a szobája felé tolni.