Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

38.rész

Taehyung

Ha rossz érzés kerít hatalmába valami miatt, nem tanácsos figyelmen kívül hagyni, főleg, ha ez már hetekig tart, s egyszerűen nem találod meg az okát rá, egyszerűen csak érzed, hogy baj közeleg. Szokásosan az ujjaimat tördeltem, nagyon rászoktam erre a dologra, még akkor is, ha ez ennyire rossz. Egyedül akkor nyugodtam meg, amikor beléptem a lakásba, s egyből orromba kúszott Jungkook kókuszos illata. A feszültségemet neki is sikerült átadni minden próbálkozásom ellenére is, figyelmen kívül hagytam azt a keserű érzést, legalábbis megpróbáltam egy kis időre a szőnyeg alá söpörni. Hiszen semmi okom nem volt arra, hogy féljek. Minden rendben volt mindennel.

-Mit mondtak? - pattant fel a helyéről, ahogy megláttak.

-Minden rendben van a picivel, aki amúgy nem is annyira pici már. - ültem le a helyére.

-Tudod, hogy mire gondoltam. - sóhajtotta izgatottan.

-Nagy rá az esély, hogy alfa, de ezt egyelőre még nem tudják pontosan megmondani, majd a huszadik hét körül lesz biztos. - bólogattam, miközben egy csokit bontottam ki.

-És.... A baba....

-Bennem van. - vontam fel a szemöldökömet.

Jungkook hitetlenkedve nézett rám, élveztem játszani az idegeivel, főleg egy ilyen hír alkalmával. Mosolyogva néztem fel rá, kezdett megesni rajta a szívem, pedig nagyon élveztem a piszkálódását.

-Tae...

-Nézd meg mit vettem. - böktem a szatyorra.

Ha egy kicsit is oda figyelt volna igazából már rájöhetett volna a kék szatyor miatt, hogy fia vagy éppen lánya lesz. Mosolyogva néztem végig, ahogy kibontja a kis kék sapkát, s ezzel együtt a szemei is felragyoknak.

-Tudtam! - kiáltott fel.

Elkuncogva magam hagytam, hogy egy puszit nyomjon a pocakomra.

-Az előbb hazudtam, nem én vettem, hanem anyu. Azt mondta ez aranyos. - túrtam a hajába.

-El kéne kezdeni gondolkodni a fiú neveken? - fektette fejét a combomra. - Sokkal egyszerűbb lenne, ha valaki tippeket is tudna adni. - ráncolta a homlokát.

-Nem beszéltetek azóta sem?

-Szerinted? Nem akarom azt hallgatni, hogy mennyire elbaszom az életemet. - forgatta meg szemeit.

-Sajnálom. - piszkálgattam a tincseit. - Képzeld, egyre pozitívabban gondolkodom. Kétszer voltam terhes eddig, de sose jutottam el idáig.

-Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - adott egy puszit újra a hasamra. - Erős kisfickó van odabent.

-Szerinted van fagyi? - kalandoztam el a gondolataimba. - Nagyon ennék.

-Megnézzem?

Igazából nem is válaszoltam, már ment és a hűtő mélyén kutatott.

-Pisztácia az nincs, de van még eper és kókusz.

-Ez volt az! - kiáltottam fel, amikor rájöttem. - Emiatt éreztem magam ennyire rosszul, látod, megérzem, ha valaki megeszi a fagyimat! - keltem fel, teljesen beleéléssel magyarázva. - Pedig a gyereked a pisztáciát kívánja, de a kókusszal is be fogva érni. - vettem el a dobozt, majd két kanalat.

Őszintén nem gondoltam volna, hogy akkor sikerül teherbe esnem, amikor már teljesen lemondtam annak lehetőségéről, hogy egyszer lesz egy babám. Most meg a lehető legjobb úton haladunk, még annak ellenére is, hogy valami baljós érzés piszkálgat állandóan. Estefelé szokásosan a tükörben nézegettem a pocakomat, egyszerűen nem tudtam megunni, ahogy látszik már, hogy mekkora lett, bár, ha fel vagyok öltözve, senki meg nem mondta volna, hogy terhes lennék, csupán azt hinnék, hogy jól belaktam vacsorára. Egészen addig nézegettem magamat, ameddig meg nem láttam a tükörben magam mögött Jungkookot. A vállamra hajtva fejét karolta át a derekamat úgy húzott magához közelebb.

-Úgy nézek ki, mint, aki sokat evett. - kuncogtam. - Bár mostanában szokásom,ahogy elmúltak a reggeli rosszullétek az étvágyam is jobb lett. Most is ennék fagyit. - döntöttem hátra a fejemet.

-Nekem tetszik a pocakod. - simított rá.

-Ha pólóban vagyok nem látszik. Szerinted mászkáljak anélkül? Úgyis nyár jön.

-Légyszi, ne. - rázta a fejét. - Elég, ha én látom. - nyomott egy puszit a nyakam és a vállam közti részre.

-Jelölj meg. - mondtam ki hirtelen, mire Jungkook felkapta a fejét. - Szerintem eljött az a bizonyos később.

-Tessék? Taehyung, nem akarlak magam mellé láncolni. Ez majdnem olyan, mintha a szabadságodról mondanál le. Ne foglalkozz ezzel, csak a hülye ösztönök miatt akarom mondig megtenni.

-Én képes vagyok lemondani mindenről. - fogtam kezére, ami a hasamon pihent. - Kérlek, jelölj meg.

Még oldalra is döntöttem a fejemet, hogyha a szavaim nem elegek hozzá, akkor a tettemmel is megerősítsem. A félhomályban szinte világítottak Jungkook vörös íriszei. Miután kaptam egy puszit, behunytam a szemeimet, nem tagadom, hogy fájt, de megérte, jó érzéssel töltött el, hogy amint kinyitottam a szemem ott volt Jungkook nyoma a nyakam és vállam közti részen.

-Most te jössz. - nézett mélyen sárgaságaimba.

-Hogyan? - fordultam felé, hogy ne a tükörből kelljen rá néznem.

-Nem csak te vagy az, aki lemonda mindenről. Ez fordítva is igaz, szóval.. Te jössz. - kapott ölébe.

Végignézve rajta mosolyodtam el, majd a nyakához hajolva haraptam én is meg őt. Homlokát az övének döntve hunytam le a szememet.

-Ezt tényleg megcsináltuk?

-Igen, tényleg. - suttogta kettőnk közé. - Ez ilyen életre - halálra.

-Oh, szóval most hozzámentünk a másikhoz? - nevettem el magamat.

-Valami hasonló. - adott egy puszit az orromra.

Bármennyire is fájt abban a pillanatban a jelölés, nagyon megérte. Talán igaza volt Namjoonnak az igaz társ dologgal, mert úgy éreztem aznap este, hogy én megtaláltam az enyémet. Most tényleg.

Őszintén nem olvastam még olyat sztorit, ahol az omega is megjelöli az alfát, nem csak az alfa az omegát (Jó, tuti van ilyen, csak én nem olvastam ilyet még 😂). De olvastam valahol, hogy van ilyen is a true matenal, szóval írtam egy ilyet is. Ha meg amúgy nincs ilyen, most akkor írtam egyet 😂

Azért remélem tetszett nektek <3