Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

31.rész

Taehyung

A világon az egyik legjobb érzés, ha annak a puszijaira kelsz fel, aki kezdi az egész világot jelenteni számodra. Egyből sokkal jobb kedvel kelsz fel, megnyugtat, hogy ott van melletted és levakarhatatlan vigyorral fordulsz felé. Még akkor is a legtökéletesebb embernek láttam őt, ha tiszta kócos hajjal hajolt fölém, le mertem volna fogadni, hogy ilyenkor a leghelyesebb. Álmosan keltem fel az ágyban, majd az órára pillantottam. Sikeresen áraludtam az ébresztőmet, már nem értettem, hogy miért vagyok kipihent.

-Nem akartam úgy elmenni, hogy nem szólok. - támaszkodott mellettem. - Nem vagy rosszul?

-Egy kicsit, bántja a hasamat a furcsa kaják.

-Én mondtam. - nevetett fel. - Ma kérlek, ne egyél össze semmit. Csináltam reggelit, tea is van, ha nagyon szeretnél.

-Köszönöm.

Mindig olyan jó érzéssel töltött el az, amikor megcsókolt, a domináns énje mellé mindig társult valami gyengédség is, s ilyenkor folyamatosan a tigris jutott eszembe. Szeirntem minden egyes csókkal egyre jobban szerelembe estem. Még egy kicsit élveztem a kényelmes ágy nyugalmát, nyomogattam a telefonomat, amíg a hasam ki nem szólított az ágyból, na meg Jungkook aggodalmas üzenetei, hogy egyek is valamit. A mai reggelben csak egyetlen egy gondom volt, valahogy az a gondolat nem hagyott nyugodni, miszerint terhes lehetek. Valószínűleg, sőt bizots voltam abban, hogy Jungkook tévedett, egy olyan alkalom nem volt az életemben, hogy láz nélkül lett volna esélyem erre, sőt még láz mellett is egyszer. Sóhajtva kaptam magamra a cipőmet, hogy a sarki kisboltba lerohanva vegyek egy tesztet. Úgy izgultam, mint minden alkalommal, és ugyanazt az eredményt vártam, mint általában; a negatív eredményt, a kettő helyett mindig csak egy csík virított vissza.

A fürdőszobámba toporogva vettem rá magamat arra, hogy nem törődömséget tettve felkapjam azt a helyéről. Még akkor is hevesen vert a szívem, amikor tudtam, hogy negatív lesz az eredmény. De most, szabályosan az ablakon ugrott ki a lelkemmel együtt, ahogy megláttam a két kis csíkot. Sőt, még csak halvány sem volt, hogy arra fogjam; csak beképzelem. És az utána következő tesztek is ugyanezt mutatták. Enyhe pánikban hívtam fel Namjoont, szabályosan imádkoztam szett, hogy minél előbb felvegye.

-Nam, szia.. Tudom, hogy dolgozol, nem is akarlak zavarni.. De, de pont zavarni akarlak. Izé, betudok menni? Mármint, ha ráérsz, mert.. Csak kérlek. - hadartam. - Baj van, vagyis nem baj, csak.. Csak nem értek valamit és kellenél.

Amint letettem a telefont, rohantam. Még a taxiban sem tudtam egy helyen ülni, a lábamat folyamatosan ráztam. A jól ismert út, kifejezetten hosszúnak tűnt, pedig csak húsz percet vett igénybe az, hogy otthonról már Namjoon előtt üljek, aki kérdőn és kissé aggódva nézett rám.

-Ezek elromlottak. - mutattam felé a teszteket. - Bizots rosszak, pozitívat mutat.

-Négy terhességi tesz rossz lenne? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva. - Feküdj fel, légyszí.

Nem kellet kétszer elismételnie, úgy feküdtem azon az vizsgáló ágyon, mintha a legkényelmesebb helyem lenne, pedig nagyon izgultam. Nem szerettem volna beleélni magam ebbe, hiszen még mindig az orrom előtt lebegett a csalódás keserű illata. Elhúztam a számat, amikor Namjoon hideg kezeit éreztem meg a hasamon, de ezzel nem sokat tudtam törődni, az aggódalom még így is bennem volt.

-Tudod mi jön most. - ült le az ággyal szemben. - Vajon Kook belegondolt abban, hogy én többször láttalak már nadrág nélkül, mint ő?

Halványan elmosolyodtam erre, még én sem gondoltam erre, nem még Jungkook, de azt hiszem jobb is, ha ez nem jut majd eszébe. Valamennyire megnyugtatott a tudat, hogy a legjobb barátom kezeire bíztam magam és nem egy vadidegen matatott a lábaim közt.

-Tudod te mennyire hideg ez a cucc? - sóhajtottam. - Esküszöm ezt a részét utálom a vizsgálatokban. Egyszerűbb lenne, ha nem létezne az ultrahangnak ilyen formája.

-Bocsi, már végeztem is. - vigyorgott rám a lehető legnagyobb mosolyával.

Ezután megvárta, amíg legalább a nadrágomat magamra aggatom, s feltűrte a pólómat, majd a hideg zselét a készülékkel együtt a hasamra tette. Nagyon szerettem volna látni, hogy mégis mit lát Namjoon a képernyőn, ami ennyire megmosolyogtatja.

-Nem biztos, hogy látszani fog. - dünnyögte. - De, megvan. - fordult felém hirtelen, majd a monitort is úgy fordította, hogy lássam én is. - Nézd, ott.

Némán néztem a nagyjából szőlőszemnyi kis lényecskét, ami a képernyőn virított, ami még a levegőt is belém rekesztette. Tudtam, hogy mit látok, mégis vártam Namjoon megerősítő szavait.

-Gratulálok. Terhes vagy. - szorította meg a kezemet, ami enyhén remegésnek indult.

Most láttam, hogy már 6k-nál jár az olvasottság. Köszönöm ❤️🥺