Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

41.rész

Taehyung

Szótlanul néztem ki az ablakon a kora nyári napot, a többiek a parkban sétálgattak, s én is tettem volna, ha lett volna hozzá lehetőségem vagy éppen kedvem. Tegnap talán tényleg valóban nagyobb volt az ijedtség, mintsem a tényleges baj, de mondhat bárki bármit, én megéreztem, hogy nem stimmel valami. Egész nap éreztem, hogy Jungkook mennyire aggódik, bárcsak tudtam volna valahogy szólni neki a fejleményekről. Épp csak gondoltam erre, már a folyosó végén meghallottam a hangját, ami miatt mosolyra húzódott a szám, legszívesebben kipattantam volna az ágyból és elé akartam rohanni. Abban a pillanatban sírtam el magam, hogy belépett a szobámba, szinte zokogva bújtam az ölelésébe, próbálva megnyugtatni magamat és őt is, mert éreztem, hogy a szíve majd kiugrik a helyéről. Szipogva vezettem a kezemet a hasamra, ahol éppen a pici rugdosott agyon belülről, s szinte hallani lehetett a megkönnyebbülést a sóhajában.

-Jungkook, lehet pár kérdésem? - hajoltam el tőle. - Ő miért van itt. - mutattam Kwangra. - És ő ki?

-Kwang, ő.. Jönni akart. Mármint magától és nem én cipelem ide, Yoongi meg a párja és ő meg azért jött, mert Kwang is. Röviden ennyi.

Értetlenül néztem rájuk, majd ültem fel az ágyban, hátha így jobban fel tudom majd dolgozni a hallottakat. Így a büdös csávót nem is éreztem büdösnek, sokkal jobb úgy, hogy nem Jungkook árasztja magából a kamillát,hanem valaki teljesen más. Így még én is ki tudtam békülni a dologgal. Sóhajtva takarta ki magamat, hiába volt rohadt vékony az a cucc, olyan meleg volt alatta, mint én.

-Oh, ez már tényleg nem a süti. - pislogott nagyokat Kwang. - Beszarás, hogy egy mini Jungkook fog onnan kijönni. Ha szerencséje van, nem Jungkook eszét örökli. - vetődött le az ágy melletti székbe. - Jobban vagy?

Furcsállva néztem rá, szokatlan volt az a közeledése és ugyanakkor valamiért rossz érzéssel töltött el, bár ez lehet csak amiatt, hogy még mindig nem szívlelem.

-Igen. Minden rendben, csak a vizsgálatok nem voltak jók. Nem szeretem a tűket. - ráztam a fejemet. - Meg az itteni kaja nem finom.

-Van nálam egy szelet csoki. - tette fel a kezét Yoongi. - Ha kell, oda adom.

-Te vagy mától a legjobb barátom. - néztem rá csillogó szemekkel. - Nem tudom hol szedted össze, de nem cserélünk? Kook sose ad csokit.

-Nem. - vágta rá Jungkook. - Te az enyém vagy.

Legszívesebben megcsókoltam volna de nagyon feszélyezve éreztem magam a jelenlévők miatt.

-Figyu, Kook, mi megyünk. Majd aláírok helyetted is. - vette végre a lapot Yoongi.

Amint az ajtó becsukódott Jungkook magamhoz húzva csókoltam meg, még arrébb is mentem, hogy jobban elférjen az ágyban. Nagyon rosszul aludtam az éjjel és nem csak a görcsök miatt, hanem azért is, mert nem volt mellettem Jungkook, sőt lassan a hasam méretétől még oldalra se fogok tudni fordulni. Előre érzem, hogy meg fogom szenvedni azt az időszakot.

-Annyira aggódtam. - húzott magához közelebb. - Minden rendben? Hogy érzed magad?

-Még egy picit vérzek, de az csak a vizsgálat miatt. A görcsök meg már elmúltak.

Egy halk kopogásra fordultam az ajtó írányába, majd a nővér be is dugta rajta a fejét. Látszott rajta, hogy mennyire nem tetszett neki az, hogy egy ágyon osztozkodom Jungkookkal.

-Hamarosan lejár a látogatási idő. - fogalmazta meg szépen azt, hogy Jungkook vonszolja el a seggét innen.

-Én hívtam be, bocsánat. - lépett be Namjoon az ajtón. - Kérem. - pillanatott az ajtóra.

-Baj van? - kérdezte Jungkook felülve az ágyban.

-Dehogy, a babával minden rendben. - ült le ő is az ágyamra. - Nem kell aggódnotok, már csak belépve ide lehet érezni. - mosolyodott el. - Összehúzódások és görcsök előfordulhatnak, ez nem volt komoly, az ijedtség az csak rátett egy lapáttal, a vizsgálat során semmilyen bajt nem találtam.

-És a vizsgálat előtti vérzés?

-Megkérdezem, de szinte biztos vagyok a válaszban. Lefeküdtetek aznap vagy az előtte lévő nap?

-Igen. - válaszoltuk egyszerre.

-Akkor az csak azért volt. Ez sem komoly, de egy ideig mellőzzétek, hallod, Jungkook? - nézett az alfára, mire elnevettem magamat. - Tényleg egészséges a pici, de a koraszülés veszélye az megvan. Ha továbbra is görcsölsz, hívj fel. Este már otthon tudsz aludni.

-Szerelmem. - nézett rám Jungkook. - Mit is mondott neked a fogorvosod?

-Hogy nyugodtan leharaphatom. - pillanatottam lejjebb.

-Tudod, mit? Egy ideig nem mész a közelébe.

Hatalmas kő esett le a szívemről, most, hogy tudtam tényleg nincs semmi baj. Óvatosan simítottam a pocakomra és élveztem, ahogy a fiam éppen box edzést tart bennem és az csak erősödött, ahogy Jungkookis piszkálta a hasamat. Végre sikerül majd meg is szülnöm a babámat, tényleg nem bírtam volna ki, ha őt is elveszítem.

Jó, igazából nem így terveztem a részt de eleget gonoszkodtam egyelőre 😂❤️