Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

24.rész

Jungkook

Felváltva kapkodtam a tekintetemet Taehyung és a kezében lévő teszt között, s rendesen éreztem, ahogy minden megszűnik körülöttem, már kész voltam saját magamnak hívni egy mentőt. A kis aranyos szeretett az idegeimmel játszani, mert nem mondott ennél többet, csak nézett rám, mintha ebből ki kéne találnom, hogy nála mit jelent az, hogy gáz van.

-Mi az? - kérdeztem, megelégelve a hallgatását. - Mit mutat? Várj, ne mondd meg. - kapaszkodtem meg a pult szélében. - Jó, most mondd.

Visszatartott levegővel vártam a választ, ami elég nehezen jött össze neki.

-Negatív lett, te bolond. - tört ki belőle a nevetés, majd felém mutatta a tesztet. - Látod? Egy csík.

Nem tudtam eldönteni, hogy hányni, sírni vagy elájulni akartam, esetleg minden egyszerre. Sóhajtva néztem a folyamatosan nevetőre, a szívem még mindig ki akart ugrani a helyéről az előbbi sokk miatt, amit Taehyung okozott a szívatása miatt.

-Tae, te meg akarsz ölni engem? - néztem rá, amikor kezdtem visszanyerni az eredeti színemet. - Miért utálsz ennyire? - léptem egyet felé.

-Kinek mi a rossz hír. - vont vállát hátrálva néhány lépést. - Te értettél félre engem.

-Gyere ide, Taehyung vagy most ejtelek teherbe. - mosolydtam el. - Tudod, ma terveztem suliba menni, de egy ilyen megpróbáltatás után ki kell hagynom.

Hazudtam volna, ha azt mondom, hogy túltettem magam a reggeli sokkon, de már kevésbé akartam elájulni, mint eddig. Hirtelen indultam meg Taehyung felé, aki nem volt elég gyors, így könnyen tudtam az ölembe kapni, hogy a közeli kanapé felé tolassak vele együtt. Meglepődve pislogott az ölemben, muszáj voltam egy csókot nyomni az arcára, túlságosan is aranyosnak gondoltam őt, nem ai tudtam, hogy ez a típus is az eseteimbe tartozott, lehet csupán csak a gyors kalandokat kerestem és nem akartam belelátni senkiben sem a megfelelő társat. Valahol örültem neki, hogy nem lett terhes, azért nagy és hirtelen előrelépés lett volna ez tőlünk, holott megbeszéltük a lassan haladást, ami nekem kezdett egyre lassabb lenni. Nem tudtam, hogy a másiknak mit jelentett a lassan való haladás, emiatt hagytam azt, hogy ő közeledjen olyan tempóban, ahogy neki volt kényelmes és, ahogy észleltem, meg is tette a tőle telhető dolgokat.

-Nagyon gonosz vagy. - biggyesztettem le a számat.

-Bocsi, de ezt nem tudtam kihagyni. Annyira rágörcsöltél erre. Negatív lett, hiszen más nem is tudott volna.

-Ugyan miért nem?

-Amíg Jinnel voltam, a láz mellet is szinte lehetetlen volt az, hogy teherbe essek, amikor veled voltam együtt, lázam sem volt. Nulla annak az esélye, hogy terhes legyek, szerintem nem most gondol úgy a szervezetem, hogy babám lesz. - piszkálta a hajamat. - Én ezt már feladtam. Kicsit bűntudatom van amiatt, hogy mellettem vagy, biztos szeretnél majd gyereket, amit én nem tudok neked megadni. - hajtotta vállamra fejét szomorkásan.

-Tae, engem nem érdekel az, hogy teherbe tudsz - e esni vagy éppen nem. - kezdtem el simogatni a hátát. - Nem kényszerített senki arra, hogy veled legyek, én akartam ezt, mert valami megfogott benned. Ne is gondolj ilyenekre, jó? Ne legyél buta.

Valószínűleg, ha a teszt valóban pozitív lett volna, a kezdeti sokkból felébredve örültem volna neki. Lehet, hogy nem maradtunk volna együtt Taehyunggal, de a saját gyerekemet akkor sem hanyagoltam volna el, biztos voltam benne, hogy maximálisan támogattam volna őket függetlenül attól, hogy milyen kapcsolatban állok Taehyunggal. Csalódottan néztem, ahogy kiszáll az ölemből, majd kisétált a szobából minden szó nélkül.

-Ha tényleg nem mész be suliba, gyere utánam. Ma én is pihenek. - kiabálta utánam.

Egyből élet kelt a lábaimba és felpattantam a helyemről, hogy az emeletre felkísérjem és végignézzem, ahogy elnyúl az ágyon.

-Nem vagyok olyan jól, szóval gyere pihenni. - kúszott arrébb az ágyon.

Nagy lendülettel feküdtem mellé, amikor egy édesebb illatot éreztem újra, ami kifejezetten tetszett. Nem Namjoon, sem az a másik fickó illata volt ez, valami más, mégis jobb. Hasonlított arra, amit a megismerkedésünk legelején éreztem, és a napokban egyre többször figyeltem erre fel. Közelebb húzva magamhoz próbáltam kitalálni, hogy honnan jöhetett ez az illat, de erre képtelen voltam, mindenhol éreztem. Amellett, hogy ez a szexuális vágyamat is fokozta, felerősödött a védelmező ösztönöm is, sőt főleg az dominált, ami ki ist azért összezavart. Nem is tudtam, hogy kettőnk illatának a keveredése ennyire érezhető lesz még hetekkel az együttlétünk után is. Ha ez a hülye lassan haladás nem lenne, már rég rámásztam volna, de nagyon nem szeretrem volna semmit sem elcseszni vele kapcsolatban, elég volt az, hogy az elején egy seggfej voltam vele. Lassan és biztosan lesz a párom, bármennyit is kell rá várnom.