Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

30.rész

Jungkook

-Ez egy kocsi. Hogy tudsz ilyeneket csinálni benne? - hajtotta fejét vállamra. - Nem is léteznek ilyen pózok, Jungkook.

-Ha előbb tudom azt, hogy ilyet is tudsz a száddal, már rég kipróbáltuk volna ezeket.

-Most raktad belém a gyereket. - hajolt el tőlem. - Egy kocsiban csináltuk a gyerekünket.

-Minden áron azt szeretnéd, hogy szívinfarktusom legyen? - túrtam a hajába. - Mert jó úton haladsz hozzá.

Túlságosan is gonosz mosollyal mászott le rólam, hogy legalább annyi helyünk legyen, hogy a ruháinkat magunkra kapkodhassuk. Sose gondoltam volna, hogy a suli parkolója ennyire kifizetődő lesz egyszer, de legalább már ezt is tudtam. Egész nehéz volt kimászni a hátsó ülésekről úgy, hogy a combon eléggé elzsibbadt, de visszagondolva rohadtul megérte, még akkor is, ha ez egyik legfontosabb órámat kellett kihagynom. Mivel Taehyung folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő éhen fog halni, ha nem jut kajához kénytelen voltam megállni az egyik útba eső boltban. Csak csöndben nézegettem, hogy mégis milyen furcsaságok kerülnek a kosárba.

-Egyedül a pisztáciás joghurtot értem meg. Azt én is ennék. - néztem le rá. - Rád nézek és megkívánom a pisztáciát...és az epret. - tettem hozzá halkabban.

-A többivel mi a bajod? Én mindegyiket meg akarom kóstolni vele. - nézett rám hatalmas szemekkel, mintha valami rosszat tett volna.

-Vele? Tae, ez mondjuk egy üveg uborka....Te ezt meg akarod enni a joghurttal?

-Dehogy is, azzal lekvárral gondoltam. Úgy megenném. Szükségem van rá. - vont vállat. - Csinálhatok sütit? - kérdezte hirtelen. - Kell nutella. - sietett be az egyik sorba, ami tele volt édességekkel.

Egy egész örökkévalóságnak tűnt, mire ki tudtuk tenni a lábunkat a boltból, főleg azért, mert mindig megkívánta azt, ami éppen a szeme elé került és ehető volt. Sose adtam még ekkora hálát annak, hogy végre haza tudtam érni. Taehyungnak az első dolga az volt, hogy a konyhába menjen sütit készíteni, amit érdeklődve néztem végig. Bármennyire is győzködött arról, hogy a sütibe szánta azt a rengeteg csokit, biztos voltam benne, hogy a felét ő fogja megenni, még mielőtt azok a sütibe kerülhetnének.

-Ne edd a nyers tésztát. - szóltam rá. - Hányingered lesz.

-Az már reggel volt, de most jobban kívánom ezt. - pillantott a kezében lévő tálra. - Ide adnád az egyik joghurtot?

-Már csak ez az egy pisztáciás van. - nyújtottam felé. - Ez nagyon finom.

-Tudom. - mosolyodott el.

-Szólsz, ha kész? El kéne kezdenem a projektemet. - nyomtam egy puszit a szájára, aminek főként csoki meg pisztácia íze volt.

Nagyjából egy órát tudtam a rajzolásra koncentrálni, de az eper keserű illata és Taehyung halk szipogása megszakította ezt a folyamatot. Gyorsan siettem ki, hogy meglessem mi baja lehet kedvesemnek, aki a sütik fölött itatta az egereket, folyamatosan falatozva.

-Mi a baj? - sétáltam mellé, a hátára téve a kezemet. - Történt valami?

-Igen. - törölgette le könnyeit. - Ezektől hízok. - szipogta fájdalmasan.

-Ha kívánod őket, edd meg.

-De nem akarok hízni, mert majd nem jönnek ráma ruháim, senkinek sem fogok kelleni és macskák esznek majd meg nyolcvan évesen.

Halkan nevetve húztam magamhoz, hogy a hátát simogatva próbáljam meg lenyugtatni. Ő egy igazán érzékeny omega, erre már rá kellett jönnöm.

-Nem fognak macskák megenni, Tae. - próbáltam nem elnevetni magamat. - Nekem mindig kelleni fogsz. - nyomtam egy puszit az orrára.

-Ne sirass meg jobban, te gyökér. - bújt az ölelésembe.

Elgondolkodva néztem végig a konyhán, a kajákon és végül a síró személyen, s két kimenetelre jutottam. Vagy terhes volt és a gyerekemet hordozta szíve alatt vagy szimplán furcsa személyiség volt.

-TaeTae, nem akarlak idegesíteni. - sétáltam mögötte, miközben a nappali felé vette az irányt. - De szerintem venned kéne egy tesztet.

-Miért? Most csak azért, mert fura ételeket akarok enni, reggelente hányok, folyamatosan hozzád akarok bújni és érzékeny vagyok, az már azt jelenti, hogy terhes vagyok?

-Öhm, igen. - bólintottam határozottan.

-De az előző negatív lett. Elég fura lenne, ha már egy hónapja nem vettem volna észre, hogy terhes vagyok. - kúszott közelebb hozzám. - Ha azt mondom, hogy reggel csinálok, nyugodt leszel?

-Most is az vagyok. - vontam vállat. - Csak jobb biztosra menni.

Ha az égiek egy kicsit is szerettek engem, akkor Taehyung nem esett teherbe. Legalább addig bírja ki, ameddig be nem fejezem az iskolát, így elég nehéz lenne bármiféle támogatást nyújtani neki, bár magam sem tudtam volna megmondani, hogy melyik kimenetelnek örülnék a legjobban.