Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

6.rész

Jungkook

Unottan néztem a táblát, amire folyamatosan újabb és újabb dolgok kerültek fel, meg sem próbáltam elkapni a fonalat vagy azt, hogy mégis merre vagyok. Jó formán azt sem tudtam, hogy merre van az előre és ez mind Taehyung hibája volt, az éjjel alig aludtam, mert folyamatosan az az illatot éreztem, erre reggel is arra kellett kelnem, hogy az illatos kis seggét végig vonszolja a lakáson. Mi ez, ha nem kegyetlenség? Sóhajtva hajtottam le a fejemet a padra, adva magamnak néhány percet, amíg kiűzöm a mocskos gondolatokat Taehyungról, elvégre nem lenne kifejezetten kellemes dolog az óra kellős közepén izgalmi állapotba jönni. Csak akkor fordítottam oldala a fejemet, amikor a combomon megéreztem egy kezet, ami egyre csak jött feljebb, s ehhez egy kamilla illat is társult. Nem volt kifejezetten a tetszésemre ez, főleg amiatt, mert elvette az eper illatát.

-Mit akarsz Kwang? - suttogtam leállítva a kezét. - Fáradt vagyok.

-Mire van az éjszaka? - döntötte oldalra a fejét. - Azt ne mondd, hogy valaki mással voltál tegnap, mert féltékeny leszek.

-Pont te? - húztam magamhoz közelebb a székkel együtt. - Akinek barátja van? Vagy már megint nincs és ezért akarsz tőlem valamit?

Mosolyogva vezette vissza a tenyerét combomra, s ekkor már rég tudtam, hogy körülbelüli egy hónapig tartott ez a kapcsolata is. Már csak mondania sem kellett, bár azt nem értettem, hogy miért vesztegeti olyanokra az idejét, akivel meg sem marad. Ez a srác tipikusan az a forró vérű omega volt, aki pontosan tudta mik is az adottságai és esetemben hogyan is kell kihasználnia. Na, ha valaki akkor ő az eseteim közé tartozott. Pont eléggé tapadós és tökéletes ideig tud békén is hagyni, amikor semmi kedvem hozzá.

-Okos alfa vagy te. - kuncogott. - Látod, ezért tartottalak meg.

-És te elég okos vagy?

-Értem, értem. - húzta vissza a mancsát. - Sikerült valakinek meghódítani a szívedet? Sose utasítottad vissza, ha egy kis összebújásra vágytam, most kereshetek valakit.

-Igen, van valakim. - hazudtam azonnal. - Vele lakom.

Valamiért elégedettséggel töltött el az, hogy Taehyungot a barátomnak hívattam, még akkor is, ha hazudtam. Kettejük közül Taehyung volt a farok mozgatóbb, főleg az eper illatával meg azzal a másikkal, ami nem tudom, hogy mi volt de... Tetszett. Bár nem éppen a legjobb az oldalamat hozza elő, eddig azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy valakihez egyszerre akarsz kötődni és egyszerre akarok az ágyba is vinni, és most a kis Eperke ennek ellenkezőjét teljesen bebizonyította. Nyugtatott a tény, hogyha ez az illat egyszer elmúlik, a másik számomra nem lesz több, mint egy csini omega.

-Csak egy hónapra mentem el mellőled és te már ilyen marhaságot csinálsz? - kerekedett ki a szeme. - Nem hiszem neked, hogy hívják?

-Taehyung.

-Hány éves? - kérdezősködött tovább.

-Huszonhét.

-Akkor az ő illatától bűzlesz? - hajolt hozzám közelebb. - Undorító.

-Nem az. - toltam el magamtól óvatosan - Ez is illat tehet arról, hogy nem aludtam semmit. - dünnyögtem magam elé. - Vedd le a kezed rólam. - toltam le magamtól ismét. - Hűséges típus vagyok.

-Jó vicc, drágám. - túrt a hajamba. - Hogy is találkoztunk? Úgy, hogy volt egy kapcsolatod.

Gondterhelten fordultam felé, nem vagyok erre a legbüszkébb de nem tehettem róla. Jó, igazából csak én tehettem arról, hogy sikerült elvesztenem az akkori párom de ez a srác már akkor az esetem volt pedig alig fél órája ismertem akkoriban, viszont most eldöntöttem, hogy hűséges leszek Taehyunghoz, még akkor is, ha nem is járunk.

-Ha Taehyungról van szó, én tőlem ruha nélkül is mászkálhatsz előttem, nem érdekelne.

-Mi olyan nagy szám azon a srácon? - támasztotta meg az állat, beharapva ajkát.

-Az, hogy ő olyan aranyos, ártatlan forma, tényleg érdekes személy.

-Mióta jönnek be az aranyos személyek?

-Sose jöttek be, pont ezért érdekes Taehyung. Nem az esetem, egy cseppet sem, sőt lehetne egy kicsit olyan mint... Te. Nagyszájú, egy kicsit beképzelt. - néztem végig rajta. - Mégis vonz valami benne.

Még magamat is megleptem azzal, hogy ennyire őszinte voltam vele és magammal is. Tudom, hogy csak az ösztöneim párosul folyamatosan a buja gondolataimmal, ha Taehyungról van szó de emellett van valami más is, olyan érdekesen megfejthetetlen érzés, amire az ember minden áron meg akarja találni a választ.

-Jó, de attól még haza foglak kísérni.

-Mivan? - kaptam rá a tekintetemet, kissé talán hangosabb is voltam, mint kellett volna. - Nem.

-Jaj, Kook, csak barátok vagyunk, nem lesz mindennap szerelmes az én kis kincsem. - kacsintott és ezután már csak tudomást sem vett rólam.

Nagyon zavart, hogy ilyenkor győz a védelmező énje. Abban a percben már nem is értettem, hogy mire volt jó az a hazugság, bár nem annyira bántam.. Csak ne akart volna átjönni. Nem tudtam rájönni, hogy Kwang lesz az, aki először felpofoz vagy Taehyung.