Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

36.rész

Taehyung

Nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy Jungkook vagy én voltam jobban ideges, ahogy a váróban ültünk a többiek közt. Az ujjamat tördeltem, miközben Jungkook mellettem a lábát rázva üldögélt, mosolyogva simítottam combjára, hogy ezzel magamat és őt is nyugtassam, de főként magamnak szerettem volna ezzel békét varázsolni. Tegnap óta olyan volt, mintha valami nyomná a lelkét, csak éppen nem mondta el nekem, én meg nyilván nem faggattam a helyzetre való tekintettel, mosolyogva kulcsolta össze ujjainkat, majd egy puszit nyomot a fejemre.

-Te miért izgulsz? - hajoltam messzebb tőle.

-Mert látni fogom a kisbabámat. - szélesedett ki a mosolya. - Miért? Te mi miatt izgulsz?

-Félek, hogy nincs minden rendben.

Jungkook halálra vált arccal nézett rám, s szint láttam ahogy elsápad. Már azon voltam, hogy berohanok Namjoonhoz, hogy élessze újra, amikor végre valami életjelet adott.

-Miért, valami baj van? Mi a baj? Ezt most miért mondtad? Most én is féljek? Már félek. - hadarta össze - vissza.

-Tae, gyertek. - nyitotta ki hirtelen az ajtót Namjoon.

Soha nem voltam ennyire hálás még semmi miatt sem, egyre jobban tartottam attól, hogy a páromat majd úgy kell felkanalazni a padlóról. Kissé félve foglaltam el a helyemet az ágyon, majd tűrtem, ahogy azt a hideg vackot rám teszi Namjoon. Elnézve Jungkook arcát, megérte megtűrnöm ezt. Ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy melyik volt az a pillanat, amikor beleszerettem, akkor ezt választottam volna. Ahogy a kijelzőt nézte azokkal a hatalmas csillogó szemeivel, s a hatalmas mosolyával, nem tudtam betelni ezzel a látvánnyal és a vigyorom jobban kiszélesedett, amint én is a monitorra néztem.

-Minden rendben van a picivel. - szólalt meg Namjoon. - Hamarosan meg lehet mondani milyen nemű. Bár szerintem Kook meghalt. - fordult az alfa felé. - Haver, te... Te sírtál?

Érdeklődve fordultam Jungkook felé, aki épp akkor törölgette meg a szemeit.

-Nem, fogd be. - dünnyögte.

-De, szerintem sírtál.

-Mondom, fogd be. - lépett mellém. - Nam bánt. - biggyesztette le a száját.

Kuncogva keltem fel az ágyról, majd megölelgettem őt. Olyan nagy büszkeséggel töltött el az, hogy Jungkook azon fajták közé tartozott, aki velem marad, ha egy ilyen helyzet áll fenn.

-Jövőheten lehet már meg lehet állapítani, hogy milyen nemű, előtte meg el kéne menned vérvételre. - nézett rám Namjoon.

-Nem akarom. - vágtam rá azonnal. - Akkor engem kell fellapátolni a földről. Nem várjuk meg, amíg spontán elkezdek vérezni? - hadartam. - Ott csak meg fognak kínozni. Ráadásul még fájni is fog, a te lelkeden fog száradni, ha meghalok ott. - mutattam fenyegetően Namjoonra.

-Majd megyek veled. - simogatta a hátamat. - Megverem őket, ha akarod.

-Tae, ez fontos lenne, tudod te is. Így is veszélyeztetett terhes vagy, ha kiderül, hogy a pici alfa, akkor jobban oda kell figyelnünk. Szóval még párszor meg fogunk bökni, néhány helyen.

-Látott nadrág nélkül. - mutattam Namjoonra.

-Mi? - kérdezték egyszerre.

-Gondoltam, ha már itt ijesztegetsz, beárullak. - vontam vállat. - Utálom a tűket.

-Bocs...de én még mindig leragadtam ott, hogy látott nadrág nélkül. - pislogott Jungkook értetlenül.

-A vizsgálatok miatt. - tette fel a kezét védekezően. - Kérlek, menjetek, mielőtt Kook kinyír a szemével.

Kuncogva keltem fel a helyemről, s végre elkezdtük haza felé sétálni. Alig vártam, hogy egy kád vízbe belefeküdjek Jungkookkal, túlságosan is sok stresszel járt az, hogy elfogadjam a vérvétel tényét.

-Jungkook... - néztem rá félénken, amikor újra a gondolataiba révedt. - Tudom, hogy nem rám tartozik, szóval nem is akarom, hogy elmondd miről beszéltetek, de minden rendben? Tegnap óta olyan furcsa vagy. Vagy én csináltam valamit?

-Dehogyis. - rázta a fejét. - Annyira nincs, de nem tudok mit csinálni vele. Csak zavar, hogy olyan dolgokat mondott. Nem várom el, hogy örüljön, mert miért kéne ennek örülnie, de olyanokat sem kéne a fejemhez vágnia, hogy csak azért szeretlek, mert babás vagy.

Ezt a mondatot követően még jobban elkezdtem utálni azt a srácot. Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ő beszéli tele Jungkook fejét minden ilyennel.

-Nézd, én nem tudom, hogy te miért szeretsz engem. De nem hiszem, hogy ez csak ösztönből lenne, nyilván az is párosul valamilyen szinten ide, de már előtte is el akartál hívni randizni, hogy teherbe raktál volna. - fejeztem ki magam nyíltan. - Akkor én is csak azért szeretnélek, mert tőled van gyerekem, de én nem csak ezért szeretlek.

-Én sem csak azért szeretlek téged. Csak könnyű össze zavarni.

-Olyan kis butus vagy. - kuncogtam. - Biztos vagyok benne, hogy a baba megszületése után is együtt leszünk.

Nem volt arra kifejezés, hogy mennyire megutáltam azt a srácot. Ha tényleg a barátja lenne Jungkooknak, egy kicsit osztozna az örömében, pont mint Namjoon és nem ellene fordulna. Tudtam, hogy egy ilyen időszakban nem csak nekem lenne szükségem a barátaimra. Én biztos voltam benne, hogy együtt maradunk akkor is, ha a gyerekünk megszületik. Már amennyiben sikerül ezt véghez vinni.