Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

1.rész

Figyelmeztetések: 

Omegaverse. Az első ilyen történet, amit tényleg leírok és nem ilyen üzenetes formában, mint a Massages - nél, úgyhogy előfordulhat néhány eltérés, ami nem feltétlen úgy van, ahogy a többi ilyen témájú könyvnél. 

Korhatár:

16+ és 18+

Taehyung

Letargikus állapotban üldögéltem a vizsgáló ágyon, kezemben egy pohár vízzel. Az orvos már szinte a barátommá is vált olyan sokszor jártam nála, de mindig magam alatt voltam ahányszor meglátogattam őt. Szótlanul néztem végig, ahogy elpakolja a műszereket, ameddig én próbáltam összeszedni saját magamat, ismét. Még saját magamon is éreztem, hogy az általában eper illatom most sokkal keserűbben terjengett a levegőben, teljesen tökéletes tükrözve a lelki állapotomat. Eleinte rengeteget sírtam, hogy nekem sose jön össze semmi, de ma már az lepne meg, ha egyszer pozitív hírekkel fogok innen kijönni, számítok már a csalódásra, ami miatt már igazán csalódni sem tudok, bár még mindig kissé padlóra küldenek az ilyen esetek.

-Először nem reménykedtem benne, hogy sikerülni fog. - szólaltam meg rekedt hangon. - De eljutottam két hónapig, ami adott némi reményt, erre...őt is elvesztettem és ez az alkalom volt az utolsó. Sose fogok tudni teherbe esni, egy alfának se fogok kelleni és egyedül fogok meghalni, talán majd egy macska lesz a társaságom és idős koromba megfog enni, mert gyenge leszek neki kaját adni. 

Namjoon kikerekedett szemekkel fordult felém, talán egy kicsit elragadtattam magam a jövőképemmel kapcsolatban, de ez segített valamennyire feldolgozni, hogy ez volt az utolsó próbálkozásom arra, hogy legyen egy gyerekem. Még a társadalom lenézése sem érdekelt volta, boldogan neveltem volna egyedül a kis csöppségemet de a sors mindenáron a magányra akart utalni. 

-Elég borús a jövőképed, nem gondolod? - lépett hozzám közelebb. - Tae, rengeted alfának kellesz, hidd el. Ez nem vesz el belőled semmit. 

-Ja, az olyanoknak, akik egyszer megdugnak és ott is hagynak. - Nam, én családot szeretnék, de így nehéz. Az előző kapcsolatom amiatt ment tönkre. - szálltam le az ágyról, hogy az ajtó felé vegyem az irányt. - Köszönöm, hogy egészen eddig támogattál és, hogy nem kellett egyedül ezt végig csinálnom, mert abba tuti belebolondultam volna. - néztem rá valamivel enyhültebben. - Azért úgy is találkozzunk, hogy nem egy gyereket próbálsz belém erőszakolni. 

-Ha lehet ezt többé ne így fogalmazd. - kiabált utánam, amikor már fél lábban kint voltam az ajtón. 

Próbáltam magam mögött hagyni minden létező bánatomat, sőt csak arra szerettem volna koncentrálni, hogy talán még így is van esélyem bárkinél. Lehet, hogy pont ezen a tavaszi, napsütéses napon fogok életem szerelmével találkozni, aminek szinte semmi esélye nem volt de jó érzés volt egy kicsit ebben az álomba ringatni magamat. Kint főként a cseresznyevirágok kellemes illata szállt, rózsaszínre festve a tájat, szerettem ezt az időt, a téli depresszív hangulat után egy kis melegség, s szép látvány jól jön mindenkinek, főleg a sorozatos kudarcok után. Ma jött el számomra ez a pillanat, hogy bele kell törődnöm abba, hogy sose leszek terhes, hiába szeretném annyira. A Han folyó mellet sétálva néztem a vizet, amin pici virágszirmok úsztak és gondolataimba révedve meneteltem előre, a rosszul létemet teljesen kizárva tudatomból. A túlparton lévő kis faház, mi többnyire horgászoknak adott helyet néha homályba veszett kis időre, nagyokat pislogva próbáltam a látásomat visszanyerni, még a közelemben lévő helyes srác is megbámult, biztos, hogy fura látványt nyújthattam. Lehet alkoholistának is nézett, amiért össze - vissza dülöngélve akartam eljutni hazáig.  A hirtelen rám jött zavaromat úgy szerettem volna elűzni, hogy elindulok amilyen gyorsan csak tudok a folyamatos szédülésem ellenére is, de testem úgy döntött, hogy egy kicsit megszívat és minden elsötétül körülöttem pár másodperc erejéig.

-Jól van? - kérdezte egy fiatalos hang, amihez még kellemes kókusz illat is társult. 

Egészen addig a pontig fel sem fogtam, hogy két erős kar akadályozza meg azt, hogy az arcom a kavicsos betonnal találkozzon vagy bármelyik részem. Egy ideig elidőztem az arcán, mi aggódásba fordult, barna szemei is félelemmel telin csillogtak ahogy rá nézett, a karjaiban egészen addig tartott ameddig fel nem fogtam, hogy nekem stabilan kéne a földön állni, két lábbal és nem kéne hagynom, hogy egy vadidegen férfi tartogasson a kigyúrt karjaiban bármennyire is élveztem a helyzetet. Meglepett, hogy ennyire instabil voltam, mert eddig egy vetélésem utáni hetekben sem voltam ennyire szarul. 

-Megvagyok. - rendeztem vonásaimat, amilyen gyorsan csak tudtam. - Vagy legalább meg leszek. - kerestem az egyensúlyomat. - Esküszöm nem vagyok részeg. 

-Valamiért nem tudok hinni magának. - horkantott fel. - Vagyis azt a részét nem hiszem el, hogy jól van. Vagy mindig ilyen hulla fehér? 

-Elég megpróbáltatáson vagyok túl, egy kicsit haldokolnom is kell.

-Érzem, az eper mellé mintha egy kis hulla szag is társulna. - húzta fel az orrát.

Mosolyogva ráztam meg a fejemet, majd észbe kapva olyan gyorsan hajoltam meg előtte ahogy csak tudtam, elvégre mégis csak megmentett attól, hogy esetleg a koponyám betörjön és akkor tényleg terjengett volna egy kis hulla szag is. Ahogy kiegyenesedtem, az idegen karja után kaptam, mert a sötétség újfent visszatért, de már nem akart múlni és a külvilágból sem fogtam már fel semmilyen ingert.

Sziasztok! Egy ilyen történetet már eléggé régen szerettem volna írni, remélem sikerül is az elképzeléswm szerint megálkotni és, hogy tetszeni fog nektek. ❤️