Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

42.rész

Jungkook

Alig vártam már, hogy a haza érkezésemet követően azonnal valami olyanra feküdjek, ahol aludni tudok, amitől megtudtam, hogy nincs semmi baj, egyből elálmosodtam, sőt sétálás közben is el tudtam volna aludni. Bár nem tudom milyen, ha kórházban kell aludni, de szerintem Taehyung boldog volt amiatt, hogy a saját ágyában aludhat, legalábbis a kettő közül valamelyikben. Szabályosan úgy vetődtem be az ágyamba egy kis sziesztára az omegával együtt, aki szokatlanul csöndben volt.

-Jungkook, rájöttem, hogy hamarosan ki kéne pakolni azokat a cuccokat, amiket el akartam vinni. - feküdt a mellkasomra. - Először is fiúnak vettem a dolgokat, szóval szerencsém van. - ásította. - Meg kéne egy baba kocsi is. Az valóban nincs.

-Majd segítek benne. - nyomtam egy puszit a hajába. - És én mondtam, hogy kell egy babakocsi.

-Nagyon sok dolog kell, mielőtt megszületik. - ült fel aggódva. - Mi lesz, ha előbb fog jönni? Ez nagyon kiborító, fárasztó és csodálatos egyszerre. - dőlt vissza mellém. - Miért nem mondta senki ezt? Előre aggódom, de olyan jól érzem magam. Te ezt érted?

Sóhajtva dörzsöltem meg az arcomat, ezeket a dolgokat bármikor megbeszéltem volna, szerettem is, hogy ilyen sokszor megosztja velem a gondolatait és nem úgy kell kihúzni belőle, de most bármit megadtam volna azért, hogy egy kicsit is csöndben marad.

-Őszintén, nem értem. De legalább látszik rajtad, hogy boldog vagy. - fordultam az oldalamra. - Ha ez megnyugtat, én is félek. Olyan tipikus kérdéseken gondolkozom, hogy jól fogok mindent csinálni?

-Biztos, hogy egy csomó dolgot el fogunk baszni, de legalább együtt leszünk bénák. - nevetett fel. - Régen biztosan azt állítottam, hogy én egyedül is felnevelek egy gyereket, de most megnyugtató, hogy ketten bénázunk és nem egyedül csinálom majd végig.

-Tae, annyira szereltek és beszélgetnék veled bármikor, csak most egy kicsit...csak egy kicsit hagyj aludni. - dünnyögtem. - Ne haragudj.

-Nem haragszom. - mondta halkan, majd egy párnát fogva fordult oldalra. - Majd később dumálunk.

Sóhajtva szippantottam a levegőből, amiből a keserűs eper csak úgy áradt. Egy hatalmas pofont kevertem volna le nekem, amiért úgy sikerült megbántanom, hogy nem is akartam tulajdonképpen. Biztos fontos volt neki ez a beszélgetés, főleg, hogy pár órája még azt hitte el fogja veszíteni a babáját, de ha egyszer elkezdesz elrontani valamit, azt nagyon nehéz megállítani. Csöndben néztem a hátát, végül óvatosan csúsztattam fel a kezemet rajta.

-Miért érzem azt, hogy emellett valami más is a baj? Valami rosszabb. - kezdtem el halkan. - Valamiért túlságosan is csöndben voltam eddig. Komolyan kérdezem, mi a baj?

-Nem fog tetszeni a válaszom.

-Taehyung, csak mondd. Ha nem tetszik akkor majd megbeszéljük.

-Én csak nem értem, hogy Kwang miért akar közeledni felém. Eddig utált, mert... Mert nem tudom, csak utált. Most meg meglátogat, mert aggódik? - fordult a hátára.

-Ezt muszáj most? - nyöszörögtem kissé idegesen. - Már megmondtam, hogy nem tartottam fegyvert a fejéhez, ő akart jönni, a barátjával. - nyomtam meg az utolsó szót. - Ne menjünk ebbe bele, mert nagyom fáradt vagyok, Taehyung.

-Én nem is szeretnék ezen fennakadni, mondtam is, hogy nem kell ezt megbeszélnünk. Csupán csak mondtam, hogy furcsállom a dolgot.

-Csak.. Hagyd rá. Ő próbálkozik, legalább te is tegyél így. Vagy tettesd, nem kell bírnod.

Még én is éreztem, hogy nem így kéne a dolgokhoz állni, főleg amiatt, mert Taehyung egy érzékeny típusú ember, főleg terhesen, s az sem segített, hogy ingerlékeny voltam.

-Próbálkozom.

-Így? - vontam fel a szemöldökömet. - Még mindig féltékeny vagy a semmi miatt. - ültem fel az ágyban,engem pedig követett Taehyung.

-Talán azért, mert nem bízok benne. Bocs, de szerintem őt nem tartja vissza, hogy van valakije.

-Te konkrétan az exeddel haverkodsz, akivel gyereked lett volna, mégsem szólok egy szót sem. Örülnék neki, ha egy kicsit bíznál bennem. - kezdtem egyre idegesebb lenni. - Csóri csávó nem csinált semmit sem, csak próbált jóba lenni veled, saját magától és nem én kényszerítettem. Érdekes módon én inkább vesztem vele össze és maradtam veled, minthogy hallgattam volna rá. Ne idegesíts az féltékenykedéseddel, kérlek. Én csak a barátomat akartam vissza kapni.

-Az én exem nem próbál meg rám mászni, mert őt tényleg érdekli, hogy van valakije. És benned bízok, benne? Benne nem. Bocs, de rossz megérzésem van.

Éreztem, hogy ő is már ideges, konkrétan a semmi miatt kezdtünk el veszekedni, de valahogy idegesített, hogy annyira nem volt képes bennem bízni, hogy elviselje, én Kwanggal barátkozom, akinek nem mellesleg volt valakije. Sőt még nekem is.

-Befejezted vagy még idegeskedsz ezen? Nem tudom hányszor elmondani, hogy nincs már köztünk semmi sem, barátok vagyunk.

-Befejeztem, mondtam már, hogy nem kell ezt megbeszélni. Én csak elmondtam mi a baj, mert kérdezted, te ajnározod itt őt.

Idegesen keltem fel ágyból, abban a pillanatban mondtam le arról, hogy én aludni fogok délután.

-Nem ajnározom, csak elmondtam, hogy ő próbálkozik, jössz itt a hülyeségeiddel ahelyett, hogy hagynál csak egy kicsit is aludni. Szerinted én megdugom őt vagy mi? Nem értem, hogy mi a bajod vele, értsd meg, hogy barátja van. - emeltem fel egy kicsit a hangom, még akaratlanul is. - Én tényleg elnézem neked, hogy Jinnel találkozol, nem is szólok érte, te meg annyit nem tudsz megtenni, hogy nem utálod őt ennyire nyíltan. - kezdtem el az ajtó felé sétálni. - Majd jövök, megyek megfektetem vagy azt, amit te hiszel. - csukta be magam után az ajtót.

Nagyon ideges lettem Taehyung miatt, az első veszekedésünk egy alaptalan hülyeség miatt volt. Talán minden a kettőnkben túl sok feszültség volt a félelem és a kialvatlanság miatt. Muszáj voltam egy kis friss levegőt szívnom, a délutáni csendes pihenőt úgyis elbaszta már, szóval nem tudtam más csinálni, mint az egyetlen barátomhoz fordulni. Már csak épp azért is oda. Nem éppen volt kellemes érzés, hogy nem képes bennem bízni Taehyung.