Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

29.rész

Taehyung

Sietve próbáltam volna, mert már megint hányinger kerülgetett, csak éppen ebben Jungkook erősen megakadályozott. Álmosan néztem le a pólómra, ami alatt a másik aludt békésen, értetlenül néztem, ahogy szuszog, s próbáltam megfejteni, hogy mégis hogyan került oda, na meg, hogy miért. Óvatosan böködtem meg a fejét, hátha így fel tudom kelteni őt.

-Jungkook, baj van. - mondtam egy kicsit hangosabban.

-Mi történt? - bújt ki a pólóm alól, összekócolva haját. - Nem érzed jól magad? Mi a baj?

-Miért vagy a pólóm alatt?

-Mert jó. - nyomott egy puszit a hasamra. - Nem tudnám megmondani, hogy hol de valahol erre olyan jó az illatod. - feküdt vissza a hasamra. - Csak egy kis ideig akarok még itt maradni. - puszilt újra a hasamra.

Mégis hogyan mondhattam volna neki nemet, főleg úgy, hogy kiskutyákat megszégyenítő szemekkel nézett fel rám. Lehunyt szemekkel élveztem, ahogy ujjaival cirógatta a bőrömet, néha gyengédebb puszival megtoldva. Hiába voltak ezek ennyire aranyos csókok, az összesre túlságosan is hevesen reagált a testem, s közben próbáltam rájönni, hogy mégis mikor lettem ennyire érzékeny Jungkook érintésére. Még én is meglepődtem azon, hogy milyen hangokat vagyok képes kiadni magamból, csak amiatt, mert a derekamon simított végig.

-Ennyire tetszene? - kuncogta felkönyökölve hozzám. - Pedig nem is csináltam semmit. - suttogta ajkaimra. - Milyen kár, hogy mennem kell.

-Direkt vagy ennyire gonosz? - szűkítettem össze szememet.

-Aha. - nyomott egy puszit, majd felkelt az ágyból. - Ma nem megyek dolgozni, szóval az estét úgy töltjük el, ahogy te akarod.

-És, ha azt akarom, hogy az estét hozzuk előrébb?

-Hm... Ez nem fog menni. - nevetett fel. - Délután már jövök haza. - fordult vissza hozzám. - AZ mindjárt itt van.

Sóhajtva mentem utána, mint általában mindig ilyenkor. Tudtam, hogy nem lehettünk együtt a nap minden percében, mind a kettőnknek kellet idő, amikor nem a másikon lógunk de akkor sem szerettem, amikor itt hagyott, főleg most, hogy ennyire szerettem volna vele lenni, jobban, mint első alkalommal. Kissé szomorkásan sétáltam vissza a házban, küszködve a hányingerrel, ami szerencsére a mai napon nem volt intenzív, mint előző napokban. Unottan sétáltam be Jungkook szobájába, hogy a tegnap este kipakolt ruháit nagyjából elrendezzem. Önkéntelenül is az orrom elé emeltem az egyik pulcsiját, hogy érezhessem az illatát, az ágyba dőltem, a gondolataim mélyébe révedve, amik leginkább Jungkookról szóltak. Már csak arra eszméltem fel, hogy a kezemmel a pólóm alatt matatok mellkasomon, egyre mélyebbeket lélegezve. Egyre jobban bújtam a pulóverbe, egyre jobban simogatva magamat, élveztem, hogy mindenre ennyire érzékenyen reagáltam. Lehunyt szemekkel vezettem kezemet nadrágomba, hogy combomon és ágyékomon simítsak végig, fejemet a párnák közé vetve. Beharapott ajkakkal lélegeztem egyre mélyebben, ahogy erősebben simítottam végig magamon, folyamatosan Jungkook ruháját szorongatva. Tényleg nagyon vágytam rá abban a pillanatban, szinte felrobbant a bensőm, ahogy hirtelen töltött el egy melegség érzet, nem az én érzelmeim dübörgését éreztem, mégis tökéletes volt. Egyik lábamat felhúztam, hogy jobban magamhoz férhessek, minél gyorsabban járatva magamban ujjaimat. Minden porcikám Jungkookért kiáltozott, csak őt akarta, ahogy csak tudtam, a lelkem mélyén őt hívogattam, néha megemelve csípőmet, hogy minél több érzéshez juthassak. Szinte éreztem csókjait magamon, ahogy az orromat a felsőjébe fúrtam, minden érintését elképzeltem, ami hozzájárult ahhoz, hogy mellkasomat domborítva remegjek meg. Folyamatosan pihegve nyúltam el az ágyon, még mindig éreztem azt a melegség érzetet mellkasomban, ami csak arra vágyott, hogy felrobbanthasson, de mégis valami megakadályozta ebben. Nyöszörögve keltem fel az ágyról, amint megcsörrent a telefonom, majd érdeklődve vettem el, amint Jungkook neve villogott a kijelzőn.

-Most ki a gonosz kivel? - hangzott a hangja a telefonból. - Nem volt jó élmény kirohanni az óráról.

-Nem is csináltam semmit sem, te vagy a gonosz. Mégis hogyan hagytál itt engem?

-Úgy hiszem megoldottad magadnak. - hallottam hangján, ahogy mosolyog.

-Szerencsére élénk a fantáziám, szóval könnyű dolgom volt. Főleg úgy, hogy rád gondoltam közben.

- Gyere be, kérlek.

Szinte azonnal bontottam a vonalat, s amint valami elviselhető gönc volt rajtam már mentem is az egyetem felé. A vágyaimat bőven nem elégítettem ki, nem is tudtam volna, amíg nem Jungkook volt mellettem, így elég könnyű volt rávennie arra, hogy hozzá siessek.