27.rész

1.9K 139 7
                                    

Taehyung

Viszonylag boldogan szedtem a lábaimat a bolt felé. Szerencsémre a kiadó úgy döntött, hogy továbbra is kellenek neki a könyveim, nem hiába töltöttem annyi időt a sorok átnézésével, szóval még büszke is voltam magamra. Bár attól még feszült maradtam, sőt egyre jobban, ahogy azt vettem észre, hogy mindenki csak bámul, azt hittem, hogy Jungkook túloz, amikor ezt mondta de ezek a kanos állatok nem bírnak magukkal. Komolyan nem értettem, hogy miért kell úgy bámulni, hogy a szemük is kiesik a helyéről. Legszívesebben hagytam volna azt a fagyit, de így a nap végére annyira meg akartam már enni, csak reménykedtem benne, hogy Jungkooknak volt ideje megrendelni a kaját, mert ha nem sírva fakadok.

-Drága, Taehyung. - tette valaki a derekamra a kezét, abban a pillanatban, hogy lehajoltam.

Már kész lettem volna a dobozt hozzá vágni, meg még néhány dolgot, amikor Jin mellkasával szemeztem.

-Tudom, hogy már rég nem rám tartozik, de ha láz közelében vagy, ne igen mozdulj ki, mert egyszer rád fognak ugrani. - mosolygott kedvesen. - Szerintem nem lenne előnyös, ha a barátod mészárlást rendezne egy volt kellős közepén.

-Nem is vagyok láz közelében, sőt semmilyen lázam nem lehet, mert ezek a gyógyszerek egy tevét is fejre állítanának. - értetlenkedtem. - Amúgy is, tudok vigyázni magamra.

-Tudom. - nevetett fel. - Csak vigyázz magadra. - veregette meg a vállamat. - Veszel még valamit? Kikisérlek.

Hiába erősködtem, hogy semmi baj nincs és nem is lesz, úgy követett, mint valami kiskutya a gazdáját. Azokban a pillanatokban, mikor nem figyelt, megpróbáltam kideríteni, hogy milyen illatot éreznek ezek. Most vagy az én, vagy az ő szaglásukkal van gond, de az ég világon semmi szokatlan nem volt bennem.

-Jin, innentől megleszek. - néztem fel rá.

Szokatlan volt csak egy sima pólóban meg melegítőben látni őt, még a házban is képes volt farmerben mászkálni. Az apaság megváltoztatta.

-Tudom, mert az utca végén laksz, innen oda látok. Szóval, ha szeretnél, menj csak.

-Ha ezt megteszed, utánad dobom ezt a dobozt. - emeltem fel a szatyrot. - Jungkookot ismerve ő meg már az ajtóban fog várni. Nem vagyok valami hercegnő, akire felügyelni kell. Ebben a néhány méterben nem rabol el senki.

Jin csak csöndben intett egyet, jelezve, hogy menjek már. Tudtam volna vele még vitatkozni, de jelenleg a fagyi elsőbbséget élvezett nálam. Bármennyire is erősködtem, hogy nem kell nekem felügyelet, s ezt akár el is hittem volna. De azért kellőképp féltem, amikor egy csapat alfa haladt el mellettem, mindenféle mocskos jelzővel illetve. Rendesen felment bennem a pumpa, csak éppen tudtam azt, hogy hiába állok le vele vitatkozni, a végén én jövök ki szarul és azért féltettem a szűrömet, muszáj volt lenyugtatni magamat, legalább addig ameddig haza nem értem.

-Mi a baj? - tört ki az ajtón Jungkook. - Bántott valaki? - kezdett el vizsgálgatni az udvar kellős közepén. - És ne mondd azt, hogy nincs baj, mert éreztem, hogy ez nem igaz.

-Csak sok a seggfej, ezen kívül nincs baj. - sóhajtottam. - Azt hittem ma nem leszel itthon.

-Majd most megyek. - állt el az útból, hogy be tudjak menni. - Vettem krumplit.

Azonnal a konyhába dobtam le magam, kigombolva a nadrágomat. Kicsit elszomorító volt, hogy még ez a nadrágom is kicsi volt rám, de egészen addig tudtam ezzel foglalkozni, amíg ki nem bontottam a fagyit.

-Kérsz? - toltam Jungkook felé. - Ez itt kókusz, ez pisztácia, ez meg eper. - mutogattam a dobozokra.

-Van nekem eprem. - könyökölt a konyha pultra. - Jobban vagy már?

-Aha. - bólogattam. - Végre tudok enni.

Szomorúan néztem, ahogy Jungkook elkezd újra készülni, hogy majd munkába induljon.

-Mikor érsz haza? - mászkáltam utána. - Lehet olyat, hogy nem mész el?

-Sajnos nem. - ölelt magához. - Sietek haza, megígérem.

-Jó. - bólogattam.

Egy ilyen nap után rettenetesen nehéz volt elengedni Jungkookot. Régebben hozzá voltam szokva ahhoz m, hogy a nehéz napok után csak egyedül voltam, maximum egy párnának tudtam volna csak kiadni a bánatomat, de olyan könnyű volt megszokni azt, hogy Jungkook itt volt. A jóhoz valóban könnyű hozzá szokni. Mivel nagyon fáradt voltam, felkullogtam a szobámba és végre egy kényelmes ruhába bújva próbáltam meg elaludni. Egészen addig jó is volt, ameddig egy hiány érzet felül nem kerekedett rajtam, ami azt súgta folyamatosan, hogy nekem le kell mennem az alfa szobájába, rá van szükségem. Kicsivel jobban megnyugodtam, ahogy beléptem a szobába és ismerős illat vett körül, de többre vágytam, őt akartam nem csak a szobáját. Őt sajnos nem tudtam ide rángatni, így szerintem az összes létező ruháját az ágyba dobáltam és úgy bújtam be közéjük, hogy el tudjak aludni. Ilyet soha nem csináltam, egyszer sem, úgy látszott, hogy öregedésemben még az eszem is elment de élveztem, hogy Jungkook illatát éreztem. Ha ő nem is volt ott aznap este mellettem, legalább valamilyen szinten tudtam pótolni.

Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now