Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

48.rész

Jungkook

Ijesztő dolog tud lenni, ha a gyerekeddel közvetlen a születés után elrohannak és nem mondanak róla semmit sem, annyi eljutott a tudatomig, hogy nem éppen azért távoztak vele ilyen sebesen, mert minden jól ment. Utána Taehyung lett teljesen rosszul, az orvosok szinte fejüket vesztve toloncoltak ki a szobából, ismételten semmi felvilágosítást nem adva. Nyilván, ha lett volna rá idejük vagy lehetőségük beszéltek volna velem, úgy, hogy azt az én hülye és aggódó fejem is valahogyan képes legyen felfogni. Egyre jobban idegeskedve mászkáltam egyik ajtó előtt, majd a másikhoz. Az egyik mögött a szerelmem, a másik pedig a gyerekemet rejti, abban a pillanatban egyszerre aggódtam mind a kettejükért, ha valamelyikük rossz hírrel jött volna ki, belehaltam volna.

-Nem ülsz le? Rosszul fogsz lenni? - sétált velem szembe Namjoon. - Bejöhetsz a szobámba is, ha úgy jobb lenne neked.

-Nem, itt maradok. Bármikor kijöhet valaki valamelyik ajtón és tudni akarom, hogy mi van velük. Senki nem mondd semmit, félek Nam. Rohadtul. - csuklott el a hangom. - Ha bárkinek is elmondod, hogy sírni láttál, kinyírlak. - szipogtam.

-A babával úgy néz ki minden rendben van, kellett egy kis segítség neki, hogy elkezdje a légzést. Ezek rutinból mennek, már csak a vége van hátra. - sétált közelebb hozzám. - Taehyung meg... Nem tudom, nem merek megtudni róla semmit sem, de nem aggódom. Jó kezekben van. Annyit tudok róla, hogy sok vért vesztett. Ezek is rutin mutétek, csak.... Nehéz, ha az van bent, akit szeretsz is, ezért adtam át.

Egyre jobban aggódva néztem Namjoonra, majd a csukott ajtóra felváltva. Képes lettem volna betörni azt a kurva ajtót és kedvesem mellett maradni, bármi áron.

-Őszintén jobban örülnék neki, ha te lennél bent, de ha bízol a másikban, akkor én is. - bólintottam.

-Tudom, hogy baromság azt mondani, hogy ne aggódj, én is aggódom, de nem kell. - veregette meg a vállamat. - Olyan régóta szeretett volna egy gyereket, nem most fogja feladni, amikor már megvan.

-Tudom, csak... Nem is tudom. Ijesztő ez az egész.

Még csak bele sem mertem, sőt nem is akartam abba gondolni, hogy az egyikük el fog hagyni, az utolsó szálig kapaszkodtam abba, hogy a kórházból hárman térünk haza és nem csak ketten.

-Nézd. - terelte el a figyelmemet Jungkook. - Ide be szabad lesni.

Az ajtó melletti ablakhoz sétált, majd a függönyt elhúzva engedte meg, hogy oda benézzek. Talán a stressz miatt nem vettem észre, hogy itt van egy ablak is.

-Ott van hátul, biztos most rakták bele. - mutatott a hátsó kiságyra. - Gyere. - húzott maga után. - Általában itt többen szoktak lenni, most vele együtt hárman vannak itt, a másik kettő pici bizots az anyjuknál van. - magyarázott tovább. - Felveszed? - nézett rám.

Csak kábán bólintottam, nem ia tudtam, hogy az egyik részről jövő megnyugvás vagy a pici illata tett róla, hogy ennyire kiessenek a dologok, de nem is vettem észre, hogy Namjoon mikor adta a kezembe. Csak arra eszméltem fel, hogy a kezemben tartom, ahol szinte elveszett. Mosolyogva simítottam végig az apró kis kezén, majd óvatosan nyomtam a fejére egy pici puszit.

-Jézusom. - suttogtam elhaló hangon. - Tényleg lett egy babám. - pislogtam nagyokat. - Te tényleg a fiam vagy. - adtam még egy puszit neki. - Én meg az apukád vagyok. A másik apukád éppen máshol van, de őt is fogod látni. - suttogtam.

Szerelem volt első látásra. Annyira tökéletes volt, a halk nyöszörgése, a kis lábai, kezei. Alig tudtam elhinni, hogy ő részben az enyém volt. Valamennyire meg tudtam nyugodni, bár Taehyung miatt még mindig aggódtam, s ezt biztos érezte is a pici, mert hamar elkezdett nyugtalankodni, így inkább a békesség miatt vissza tettük a helyére. Szinte azba tipikus rózsaszín köd lebegett körül, ahogy ott álltam a kiságy mellett és csodáltam az alvó alakját, miközben még mindig azt vártam, hogy Taehyunghoz is be tudjak menni.

Most nem is voltam gonosz, a babával nincs semmi 🥺😂