Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

28.rész

Jungkook

Halkan próbáltam kinyitni az ajtót, hátha Taehyung alszik ez a nehéz nap után. Először a konyhába néztem be, hátha ott találom, utána a nappaliba, de sehol sem volt, utoljára a szobámat vettem célul. Hunyorogva közelítettem meg az ágyamat, amint valami nagy kupac körvonalait láttam meg, mivel a sötétség miatt nem tudtam kivenni azt, hogy mi akar az lenni, felkapcsoltam a lámpát, mire az a kupac elkezdett mozogni. Kuncogva próbáltam meg a közepében megtalálni Taehyungot. Vagyis csak reméltem, hogy ő van benne és nem valami állat, aki az életemre akar törni így kora este. Mindig is azzal akartam magam győzködni, hogy sose jöttek be az aranyos omegák, de ahogy Taehyung a kupac közepén felült és a világát sem tudva nézett rám, úgy éreztem abban a pillanatban estem szerelmbe úgy igazán.

-Te mit csinálsz ott?

-Kipakoltam. - dörzsölgette szemeit. - Mindjárt vissza is teszem őket. - kászálódott ki az ágyból. - Csak megszoktam, hogy veled alszok és rossz volt, hogy nem vagy itt. Így egy kicsit olyan volt.

Hihetetlenül nagy melegség érzet töltött el, ahogy elnéztem, amint próbál magához térni. Levakarhatatlan mosoly volt az arcomon, végre rájöttem arra, hogy nem csak megmagyarázhatatlan érzések és ösztönök kötnek már Taehyunghoz, én tényleg beleszerettem, az egész lényét úgy kedveltem, sőt szerettem, ahogy van. Sóhajtva fogtam meg a csuklóját, majd a saját szobája felé kezdtem el vezetni, nem volt annyi pénz, amiért én elkezdtem volna pakolászni, hogy tudjunk hol aludni. Szerencsére még két ágy tartózkodott a házban.

-Kook, nem pakoltam el a szobádban. - mutatott vissza. - Belőled meg kinézem, hogy nem teszed el.

-Ma nem is. - vágtam rá gyorsan. - Alig tudsz ébren maradni, szóval most csak befekszünk az ágyba.

-Elfáradtál?

Nem szótlan semmit sem, szerintem fel sem fogta volna a választ, csodáltam, hogy egyáltalán tudja merre van az előre. Amint bekerültünk az ágyba, úgy tapadt rám, akár egy pióca, időt sem hagyva arra, hogy elhelyezkedjek rendesen. Tudtam, hogy rettenetesen el fog zsibbadni így a karom, de nem volt szívem zargatni ezzel. Mint, amikor egy aranyos kismacska rajtad fekszik és nem akarod zaklatni a felkeléssel, ezért csak csodálva nézed, ahogy alszik. Pontosan ugyanilyen volt ez is, egyszerűen csak néztem őt.

-Milyen volt a nap? - emelte fel a fejét.

-Leginkább unalmas. Várom, hogy vége legyen az egyetemnek és azt csináljam, amit akarok is.

-Miért nem jössz hozzánk? A szerkesztőség keres valakit, aki borítókat tervezne. - kelt fel hirtelen mellőlem. - Itthonról is tudsz dolgozni. Majd megkérdezem, ha szeretnéd. Ott tudsz rajzolni. Vagy segíthetek keresni valami olyan munkát, amihez közé van a rajznak. Menj tetoválni.

Felvont szemöldökkel néztem rá, eddig nem volt ennyi energiája, nem értettem honnan jött ennyi hirtelen.

-Ahhoz is külön szakma kell. - döntöttem oldalra a fejemet.

-Akkor majd engem rajzolgatsz tele. - vont vállat.

Mosolyogva pattantam fel, hogy az asztalomról felkapjak egy tollat. Megfogva Taehyung csuklóját húztam közelebb hozzám, hogy könnyebben írjak és rajzoljak rá. Néhány másodpercig gondolkodtam azon, hogy mit firkantsak rá, de végül meg lett a tökéletes választás.

-Tessék. - engedtem el, amikor már egyre türelmetlenebbül nyújtogatta a nyakát.

-Kaptam egy tigrist. - hunyorgott a halvány lápma fényénél. - Miért pont tigris?

-A tigrisnek rengeteg tulajdonsága van, de főleg azt szeretem bennünk, hogy amíg picik, mindenki csak meg akarja ölelni őket, legszívesebben haza vinnéd, hogy ott neveld fel, de amikor már nagyobbak, csak csodálkoznak bennük. Gyönyörűek, elegánsag, ha ember lenne, hagynád neki, hogy ő irányítson téged, hiszen őt is szokták az állatok királyának nevezni, behódolnak neki, szeirntem érthető módon. - kezdtem el magyarázkodni. - Te vagy az én tigrisem. Egyszerre akarlak ölelgetni, ameddig csak lehet és egyszerre vagyok képes eldobni mindent, azért, hogy a te kívánságodat lessem, behódolni neked, félre téve az alfa énem hülye ösztöneit. Ezért. - mutattam a kezére. - Ezt rajzoltam egy tigrist.

Taehyung hatalmas szemekkel figyelt rám, majd a rajzomat és újra nekem szentelte figyelmét. Mosolyogva hajolt hozzám közelebb, majd egy csókot is adott, ami rendesen megnyugtatott, mert kezdtem azt hinni, hogy valami oltári nagy baromságot hordtam össze az előbb.

-Megkapom a kezed még egy kicsit?

Sóhajtva ragadtam meg a tollat, majd kissé félve írtam fel a csuklójára a kérdést, miszerint lenne - e a párom. Mielőtt meg elolvashatta volna, letakartam a felületet, hogy ne lássa.

-Nem így akartam ezt megkérdezni, de igazából nem szeretnék várni ezzel. Nem tudok már várni ezzel a kérdéssel.

Mosolyogva olvasta el, majd összevont szemöldökkel nézett rám.

-Már régóta vártam ezt a kérdést. - kúszott hozzám közelebb. - És igen, boldogan lennék a párod.

A szívem kettő vagy több ütemet is kihagyott, miközben vártam a válaszát, s szinte hallani lehetett, ahogy újra képes voltam levegőt venni a válasza után.

-Én is akarok rajzolni rád. - nyújtotta a kezét a tollért. - De mondom, hogy én nem tudok rajzolni, azért remélem felismerhető lett.

-Ez egy... Nyuszi. - nézegettem a csuklómat. - Te is indoklod?

-Nem. - rázta a fejét. - Egyszerűen csak aranyosak a nyuszik. Meg, ha mosolyogsz, pont olyan vagy, mint egy nyuszi. - nyomott egy puszit a számra.

Ha Taehyung ezer jelet ad arra, hogy együtt lenne - e velem, nekem biztos, hogy kellene az ezeregyedik jel is. De végre már nem kellett jeleket adnia, mert lett annyi bátorságom, hogy megkérdezzem tőle. Közelebb húzva magamhoz helyezkedtem el mellette, sokkal másabb és jobb érzés volt úgy vele aludni, hogy már a páromnak tudattam őt.