Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

44.rész

Jungkook

Unottan feküdtem Kwang mellett és a plafont bámulva gondolkodtam folyamatosan. Próbáltam kizárni azt, hogy Taehyung miket érez, úgyis tudtam, hogy Jinnel van, lesz neki elég vígasza. Kwang sóhajtva vette le rólam a lábait és csúszott arrébb, hogy sokkal jobban elférjünk mind a ketten. Örültem neki, hogy sok jó szokást tartottunk meg, ezekből szinte az összes nyugtató hatással rendelkezett.

-Szóval, végre elmondod mi a helyzet? Mert kezd kényelmetlen lenni a padló, amióta itt van csak itt fekszünk. - fordult felém. - Fura az új kapcsolatunk, de ez is tetszik.

-Mi ezen olyan fura? Mindig ilyenek vagyunk, ha járunk valakivel. - értetlenkedtem felülve.

-Ja, de most úgy komolyan járunk valakivel. - ült ő is mellém. - Mármint érted...Te Taehyunggal vagy, megjelöltétek egymást és gyereketek is lesz, ez azért komoly.

Halványan elmosolyodva ráztam meg a fejemet, ha jobban bele gondolok igaza volt, mégsem örültem most annak, hogy ennyire, hiszen a párom minden áron ellenem megy vagy legalábbis a barátom ellen, aki nem is csinált semmi sem.

-Jól érzem, hogy vele van a baj? - kérdezte, felhúzva lábait.

-Aha. - bólintottam. - Azt hiszi, hogy akarsz tőlem valamit, ami hülyeség. Ha benned nem is bízik, annyit azért elhihetne, hogy nem csalom meg őt. Kifejezetten idegesít, hogy ennyire nem tart, így mégis hogyan akarunk közös életet elkezdeni. És bármennyire mondja, hogy bennem bízik, benned nem.. Mégis fél attól, hogy megduglak, szóval ez olyan, mintha bennem sem bízna. - magyaráztam hevesen. - Én befogom folyamatosan a számat, amikor Jinnel találkozik, figyelmen kívül hagyom, mert fontos neki, szereti a mai napig.

Kwang a vállamra hajtva fejét csúszott közelebb hozzám, az ujjaimat piszkálgatva nézett fel rám.

-Jungkook, ezek alapján te sem bízol Jinben, akkor Taehyungban sem?

Megakadva a mondandómban néztem le rá. Taehyungban még vakon is bíznék, bevallom ezzel a kérdéssel megfogott, de én mégis félre tudtam ezt tenni minden egyes alkalommal, ő pedig az első adandó helyzetben felhozza ezt a témát.

-Figyelj, Kook. Én nagyon szeretlek téged, ha vele akarsz lenni, tudod, hogy támogatlak. De... Nem érzed úgy, hogy gyorsan haladtok?

-Ezt hogy érted?

-Teljesen kész vagy, nyilván érthető, hogy sok baj van, ha amiatt jöttetek össze, mert gyerek lesz. Kicsit siettetitek a kapcsolatot. Nem kéne egy kis szünet?

-Szünet? Szerinted emiatt már az kéne? Csak veszekedtünk, ezt meg tudjuk beszélni hiszen.

-Szerintem igen. Egy kis külön lét talán jót tenne, még együtt is vagytok mindig.

Elgondolkodva néztem magam elé, miközben a szőnyeg mintázatát figyeltem. Sok dologban hallgatok rá, de ebben valahogy nem szeretnék, nem hiszem, hogy ilyen súlyos lenne a kettőnk veszekedése, sőt még ennyire veszekedésnek mondanék. Szimplán csak durcázás a fáradtság miatt.

-Nem maradsz itt estére? A kanapén tudsz aludni, hamarosan jön Yoongs is. - döntötte oldalra a fejét mosolyogva. - Régen aludtál itt.

-Nem megy, muszáj haza mennem. Taehyung nehezen alszik így is, nem akarom egyedül hagyni. - keltem fel a padlóról. - Kösz a tanácsot, de nem hiszem, hogy megfogadom. Szükségem van rá. - lépdeltem az ajtó felé.

-Te tudod.

Valamennyivel nyugodtabban indultam haza, s nem akartam hazudni magamnak, azért elgondolkodtam azon, hogy csak egy kis időt külön töltsünk, elvégre Kwangnak igaza volt, mindig együtt voltunk, a nap minden percében vele voltam. De azért hiányozna és nem hittem volna, hogy képes vagyok arra. Meglepődve vettem tudomásul, hogy Taehyung még mindig nem ért haza, kezdtem kicsit aggódni, főleg, hogy kezdett sötétedni, ráadásul terhes, s annak az illata bárkit megbolondít. A lábamat rázva üldögéltem a kanapén, várva, hátha belép az omega, amikor halottam, hogy nyílt az ajtót.

-Merre voltál? - kérdeztem egyből aggódva.

-Csak sétáltam egyet.

-Egyedül?

-Nem, velem volt Nam és Jin is.

Hatalmas kő esett le a szívemről, hiába volt vele ő is, legalább tudtam, hogy biztonságban volt. Némán bólogatva mentem volna vissza a nappaloba, folytatva a semmit tévésemet, csak megállított benne.

-Bocsánat. - nézett rám nagy szemekkel, mire értetlenül pislogtam rá. - Tudtam, hogy nem szereted, ha találkozok vele és mégis megtettem. - szipogta. - Ha nagyon zavar, nem találkozom vele, ne haragudj. Csak ne veszekedjünk többet, nagyon rossz. Igazad van, nem kellett volna olyat mondanom, csak értsd meg, hogy nagyon szeretlek és sose gondoltam azt, hogy hűtlen lennél, felejtsd el amit mondtam. Én tényleg megígérem, hogy...

Nem hagytam, hogy végig mondja, csak magamhoz húzva öleltem meg és nyomtam egy csókot az ajkaira.

-Először is, annyiszor találkozol Jinnel ahányszor akarsz, emiatt ne aggódj. Sőt örülök is, hogy ma veled volt, tudom, hogy mellette biztonságban vagy. - simogattam a hátát. - Tudom, hogy bunkó voltam veled, megértem, hogy miért nem bízol benne. De tényleg nem tesz semmi rosszat, én sem. Soha nem gondoltam ilyesmire. Nem kérem, hogy legyél vele jóba, amint látom az nem fog menni. Nincs ezzel baj. - adtam egs puszit az orrára. - Szeretlek, jó? Felejtsd el, ne beszéljünk erről.

-Biztos? - nézett fel rám. - Nem szeretném, hogy azt hidd nem bízok benned.

-Elhiszem. - vontam magamhoz. - Elhiszem.

Elmosolyodtam, amikor éreztem, hogy Taehyung keserűsége is kezdett elmúlni.

-Ennyire sikerült meggyőznie?

-Miattad hiszek, nem miatta. Ő azt mondja, sietünk a kapcsolatunkban.

-És szerinted igaza van? - dünnyögte a vállamba. - Szerintem egy kicsit.

-Nem hiszem. Az tény, hogy gyorsan jött minden, de szerintem így a tökéletes. Ne is beszéljünk erről, légyszi.

-Tudod, hogy hol voltunk régen? - váltott témát hirtelen. - Egy randin. Talán háromszor voltunk, amúgy meg csak voltunk egymás mellett. A baba megszületése után nem igen lesz erre időnk.

-Akkor holnap elmegyünk, oké?

-Jöhetnének Kwangék is. - vetette fel az ötletet. - Mármint csak próbálkozom.

Mosolyogva húztam magamhoz közelebb, bármennyire is sikerült ezt megbeszélnünk, azért jó érzés volt, hogy most kivételesen tényleg próbálkozott.