Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

13.rész

Taehyung

Nagyjából kettő, lassan három hét eltelt azóta, amióta Jungkook szóba hozta ezt a randis dolgot. Őt lekötötte az egyetem, engem meg.. Nos, semmi, csak próbáltam elkerülni őt, amiben segített a vizsga időszak is. Még a könyvemet is elkezdtem, így hivatkozhattam arra, amikor a szobámba vonultam, semmire sem reagálva. Néha beszélgettünk csak a vacsorák alkalmával, de szerencsére mind a ketten voltunk annyira kimerült állapotban, hogy ne hozzuk fel azt a bizonyos kérdést. Már hogy mondhattam volna igent arra... Elvégre jóval fiatalabb volt, ráadásul a lakótársam is, rengeteg konfliktus lett volna ebből, sőt kellemetlen találkozások sorozatát szülné az, ha esetleg nem úgy sülne el a randi, ahogy azt mi reméltük. Ezeken gondolkodva ültem Namjoon lakásában a kanapén, egy bögre teát szorongatva.

-Szerinted? - döntöttem oldalra a fejemet, tőle várva a választ.

A kezében tartott poharat az üvegasztalra tette le, ahogy ezt a mozdulatot megtette orromba szökött a menta illata, ami mindig megmosolyogtat. Tökéletesen illik hozzá, sőt mást el sem lehetne hozzá képzelni, az illata és még a személyisége is megnyugtató hatással volt mindenkire.

-Kook egy elég érdekes kölyök. - támasztotta meg a fejét. - Néha nagyon idegesítő, sőt annyira megbízhatónak sem mondanám de ezektől eltekintve, rendes srác. Egy próbát mindenképp megérne, főleg, ha ő hívott el, ami nem annyira jellemző rá. De ezt nem neked kell eldönteni. Te hogy érzed?

-Ha tudnám, nem tőled várnám a megoldást. - sóhajtottam. - Ha nem vele laknék azt mondanám, hogy miért is ne.. De így? Nem lakhatok azzal, akivel randizok, az nagyon fura. Ráadásul a cuki, haza kísérős dolgokkal ez nem járna együtt.

-Lehet, hogy...

Végig sem kellett mondania, már egyből tudtam, hogy mit szeretne, ezért is szóltam közbe minél előbb.

-Nem létezik olyan, hogy igazi társ. Ezt csak a nagyon magányos emberek találták ki, akik már meguntak a faggatást. Te is ilyen vagy?

-Nem, csak szerintem meg van. Észre sem veszed, már lesz hat gyereked és minimum ennyi unokád.

-Túl pozitívan gondolkodsz. - horkantottam fel. - Meg, ha lenne is, miből gondolod, hogy Jungkook az? Vagy az orvosin ezt is tanuljátok?

-Te magad mondtad.

Fel adva minden próbálkozást nyúltam el a kanapén, majd a plafont bámulva szólaltam meg egy kis idő után.

-Mivel? Azzal, hogy vonz? Ez nem meglepő, sokan vonzanak. - harapdáltam a szám szélét. - Jogos, hogy Jungkook egy kicsit máshogy. Olyan megmagyarázhatatlan módon, mintha nem lenne más választásom, csak az, hogy ő járjon a fejemben. De ezt nem az igazi társ szarságnak mondanám. Egyszerűen csak jól néz ki.

-Mégis itt fekszel a kanapémon és nekem öntöd ki a lelked, ugye tudod, hogy nem pszichológus vagyok?

-Azért, mert te vagy az egyetlen barátom. Jungkooknak mégsem mondhatom el, hogy nem tudok dönteni. - ültem fel hirtelen. - Szerencsére nem faggat, ide is költöztem volna. Bár veled sem megyek sokra.

Namjoon kuncogva ült mellém, majd ölelt magához. Ő mindig tudja, hogy mi kell nekem, őszintén nélküle teljesen el lennék veszve ebben a világban.

-Mondd csak, mitől félsz?

-Én ugyan nem félek semmitől sem.

-Akkor mondj igent neki. - válaszolta egyszerűen. - a legrosszabb az, hogy nem jön össze, őt ismerve sose botránkozik meg azon, ha valami nem sikerül neki. Megy a következőre. Téged ismerve, meg jól fogjátok kezelni a helyzetet, megtanultad jól kezelni a dolgokat. Nincs mitől félned. Legjobb esetben meg együtt lesztek.

-Nam, én nem is attól tartok, hogy nem jön össze. Én attól, ha igen. - húzódtam el tőle.

Értetlenül nézett rám. Valószínűleg nem sokan jelentik ki az, hogy attól félnek, hogy jól sikerül a randi, de én kifejezetten tartottam ettől és rá is jöttem ezzel együtt, hogy hazudtam az imént még magamnak is.

-Én huszonhét éves vagyok, omega. Aki képtelen teherbe esni, a társadalom legalján vagyok, sőt talán még az alatt is. Egy meddő omega sorsa el van már döntve ilyenkor, egyedül hal meg. Magányosan. - kezdtem el felvázolni a félelmemet. - Jungkook huszonkettő, nagyon fiatal. Ha nem is kell neki most gyerek, majd később akarni fog, mert előbb utóbb mindenki akar. Én is, mindent feladnék csak azért, hogy egyszer szülhessek, szerintem a világ legjobb dolga lenne. És, ha egy ideig el is lennénk, csak ketten, nincs rá garancia, hogy nem áll tovább. Jinnel is ez volt. Ideig - óráig elvoltunk, de volt egy feszültség és bumm.. Egyszercsak vége lett. Elég volt nekem ez a hat év reménytelen próbálkozása, nem akarom újra végig csinálni és Jungkookot sem köthetem a selejtes seggem mellé.

-Nem is selejtes a segged. - jegyezte meg, amikor már befejeztem a panaszkodást. - Viccen kívül, Tae... Ez csak a te fejedben létezik. Harminc vagyok, nem kell nekem gyerek, egyszersem gondoltam arra, hogy szeretnék. Én tökéletesen meglennék veled. Honnan tudod, hogy Jungkook nem így gondolkodik majd? Meg, ha tudni fogja mi a helyzet, nem fog egyik napról a másikra elmenni mellőled. - piszkálgatta a hajamat. - Bocs, de Jinnel a kapcsolatod inkább a sikertelen próbálkozások sorozata miatt romlott meg. Nem azért, mert veled lenne valami baj. Tökéletes vagy úgy, ahogy vagy, össze is tehetné a kezét, hogy veled lakik. Te hülye.

-Én úgy szeretlek téged. - néztem rá hálásan. - De akkor is igy érzem.

-Csak próbáld meg.

Sóhajtva gondolkodtam el azon, amit mondott. Valahol igaza van, de azt ő sose fogja megérteni, hogy mennyire lelket megpróbáltató volt nekem ez a hat év, az egyre inkább haldokló reménnyel bennem. Minden egyes sikertelen próbálkozás utant, a lelkem egy kis része és elvészett, amit vissza már sose fogok kapni és ebből a kevésből már nem akarok veszteni. Még a legkisebb darabot sem.

-Azt mondod, hogy még kéne?

-Nézd, Jungkook szerintem komolyan áll hozzád. Már csak abból kiindulva, hogy ő kérdezte meg, nem úgy várta ki, hogy az ölébe hullj. Na meg már unom, hogy mind a ketten emiatt rágjátok a baj fülemet. - dünnyögte unott hangon. - Az egyik; jaj, istenem, soha nem fog válaszolni a kérdésre, akkor inkább utasítana el. A másik meg; nem tudok dönteni, de tetszik, mit tegyek? Felnőttek vagyok.

-Szerintem neked kéne valaki, aki levezeti a feszültségedet. Fizessek valakit?

-Inkább csak menj és randizz vele. - húzott fel a kanapéról, hogy az ajtó felé tessékelje a hátsómat. - Ha megint meghallom bármelyikőtök panaszát, összezárlak titeket egy kis szobába.

-Szeretlek.

-Én is szeretlek. - vont egy utolsó ölelésbe. - Még ma azt akarom hallani, hogy igent mondtál neki.

Mosolyogva hagytam el a lakótömböt, majd kinyújtóztam a meleg időben. Namjoon valahogy bogarat ültetett a fülembe, rendesen megafontoltam, hogy igen vagy nemet mondjak neki. Szem előtt tartottam az ő érveit, ugyanakkor az én félelmeimet is előhoztam és rájöttem; fogalmam sincs, hogy mit válaszoljak neki. Reménykedtem, hogy a hazafelé vezető úton megszáll valami és már úgy lépek be a házunkba, hogy a válasz is meglesz hozzá.