Két kis csík - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

35.rész

Jungkook

Nem gondoltam volna, hogy két kis csík ennyire meg tudja változtatni az életemet, s nem hittem volna, hogy ezentúl csak ezen fog majd járni az eszem. Biztos voltam benne, hogy most még idegesítőbb lettem, mint voltam. Bármennyire is éreztem magamat túl fiatalnak egy babához, egy teljesen másik életért leszek felelős a későbbiekben, mégis imádtam minden egyes kis porcikáját annak a kis csöppségnek. El sem tudtam volna képzelni azt, hogy lemondjak róla, a társamat egyedül hagyva a nehézségekkel. Nagyon haragudtam Kwangra, amiért ő még a szememre merte vetni, hogy ennek nem kéne ennyire vidulni. Nem is neki csináltam a gyereket, nem is lehetne ebbe beleszólása akármennyire is voltunk jóban.

-Jungkook, összenyomsz. - szusszantotta Taehyung. - Csak egy picit menj messzebb, vagy én leszek az új falmatrica.

-Nem is vagy olyan közel a falhoz. - sérelmeztem.

Taehyung sóhajtva fordult felém, majd miután elérte, hogy egy kicsit messzebb menjek tőle, követett, s a mellkasomra fekve nézte tovább a filmet.

-Holnap megyek Namjoonhoz, eljössz? - nézett fel rám.

-Oda én is mehetek? - csillantak fel a szemeim. - Be, veled?

-Persze. - nevetett fel. - Miért ne jöhetnél?

-Nem tudom. - vontam vállat. - Sose ejtettem még teherbe senkit, nem tudom hogyan megy ez. Azt sem tudom, hogy mi kell egy babának. - gondolkodtam el.

-Ezen még ne nagyon gondolkozz, van egy csomó időnk. - ráncolta a szemöldökét. - Amúgy is, van egy berendezett baba szobánk.

Elgondolkodova néztem a csukott ajtóra és megpróbáltam felidézni, hogy mit láttam akkor az egy alkalomkor, amikor betettem oda a lábamat.

-Babakocsit nem láttam. - toltam el magamtól.

-Minek az neked? Téged toljalak benne? - nevetett folyamatosan. - Mit vagy ennyire izgatott? Tartalékold az energiádat pár hónapra későbbre.

Sóhajtva keltem fel a kanapéről, vele együtt. Nem is voltam izgatott, csak türelmetlen, le mertem volna fogadni, hogy ő is ennyire várja, mint én. Mondtam én volna valaki teljesen másnak is, csak az a személy sérelmezte azt, hogy előbb Taehyung vette át a helyét, majd egy baba. Mintha csak megérezte volna, hogy mennyire bánt a dolog, írt is, hogy találkozni akar velem. Sokkal letörtebben dobtam messzebb magamtól a telefonomat.

-Mi a baj? - túrt a hajamba Taehyung. - Ő írt?

-Igen, de nem érdekel. Nem akarom hallgatni, hogy mennyire nem tartja ezt jó ötletnek. - vontam vállat. - Amit amúgy nem értek, hogy miért.

-Talán beszélj vele és majd megtudod.

-Miért akarod, hogy beszéljünk? Nem is kedveled.

-Ez tény. - erősített meg. - De attól még neked fontos, szóval beszélj vele.

Bármennyire is gondoltam azon l, hogy mennyire lenne jó ötlet jelenleg találkoznunk, nem tudtam volna jól válaszolni erre. Valahol mélyen megértettem, hogy miért van ilyen véleményen a másik, valahol pedig nem. Szerettem volna, ha megoszthatom vele azt, hogy mennyire örülök ennek, de ő még csak esélyt sem adott erre. Unottan üldögéltem az egyik park padján, amíg a másikat vártam, már kész lettem volna haza menni, amikor a távolban végre megláttam őt.

-Lebaszni jöttél vagy...?

-Bocs. - jelentette ki. - Talán nem kellett volna elmondanom, hogy szar amit csináltok, de csak fel akarlak világosítani.

-De mégis miről? - vontam fel a szemöldökömet. - Azzal hagytál ott, hogy hülye vagyok. Hát köszi.

-Mert az vagy. - ült le mellém. - Jungkook, egy hónapja vagytok együtt vagy kevesebb, mit tudjam én és már egy gyereketek lesz, aki egy kiszakadt gumi miatt jött össze. - fintorogott. - Ez hol jó?

Egyre idegesebb néztem rá, s lehet ő volt a legjobb barátom, akkor sem beszélhetett így velem.

-Tulajdonképpen mi is a bajod? - keltem fel a helyemről. - Az, hogy szerinted elbaszom az életemet?

-Az. - horkantott fel. - Nem is szereted őt, csak a gyerek miatt vagy ilyen. Mikor láttalak én téged ennyire kezesbárányként viselkedni? Ha nem veszed észre, hogy jót akarok, hát bocs. Akkor cseszd el az életedet egy nem kívánt gyerekkel meg valami omegával. Ha megszüli, megy a következőhöz, hogy az is seggbe rakja, ennek a kapcsolatnak semmi jövője. Egy idő után elszáll a varázs és ott fogod hagyni.

Olyan közel álltam hozzá, hogy lekeverjek neki egyet, de talán nem lett volna elegáns húzás egy nálam gyengébbet bántani. Erősen zártam össze az állkapcsom, hogy valamennyire le tudjak nyugodni, én hülye meg azt hittem, hogy majd ő támogatni fog minket, hiszen még erősödött is, hogy jöjjek össze Taehyunggal.

-Neked nem is ez a bajod, hanem az, hogy nincs, aki kurogatja a seggedet. - léptem egyel közelebb hozzá. - Ne merj róluk így beszélni. Szólok, hogy ezer alkalomból ezerszer is őket választanám. Csak egy kicsit akartam veled örülni, mert a barátom vagy, de te meg sem hallgatod azt, aki nem rakja be neked. - hagytam feképnél.

Meg tudtam volna fojtani puszta kézzel, amiért így beszélt Taehyungról, azt sem tudja, hogy hogyan tekintek rá. Tudtam, hogy nem csak a baba miatt szeretem Taehyungot, bár, amikor elkezdtem erős vonzalmat érezni iránta már terhes volt, de akkor is.. Ez nem csak a baba miatt van, legalábbis én ezt nagyon elhittem.