After /L.S/ !Fordítás!

7. Fejezet

7. Fejezet

Harry már el is tűnt a házban, és remélem, nem látom őt újra az este hátralévő részében, a többi embert nézve valószínűleg nem fogom. Követem Tristant és Niallt a zsúfolt házba, majd valaki a kezembe ad egy piros poharat. Próbálom mondani, hogy „Nem, köszönöm", de már elmentek, úgyhogy leteszem a poharat a pultra, és tovább sétálok. Elérünk egy csapathoz, akikről automatikusan azt feltételezem, hogy Tristan barátai. Mindegyik tetovált, mint ő, egy sorban ülnek a kanapén, és természetesen Harry is ott van, a kanapé jobb karfáján ül. Felismerem a vörös hajút, Steph volt a neve, azt hiszem, akivel tegnap találkoztam. Ahogy Tristan bemutat engem a csoportnak, próbálom elkerülni, hogy Harryre nézzek.

- Ő itt Louis, a szobatársam. Csak tegnap érkezett ide, szóval gondoltam, elhoznám, hogy szórakozzon az első hétvégéjén a WSU-n – mondja nekik.

Egyenként bólogatnak vagy mosolyognak rám. Mindannyian nagyon barátságosak, kivéve Harryt, természetesen. Egy fiú, olíva tónusú bőrrel, nyújtja felém kezét, és megrázza az enyémet. Kezei egy kicsit hidegek a piros pohártól a kezében, de mosolya meleg. Azt hiszem, nyelvpiercingje van, de nem vagyok biztos benne.

- Zayn vagyok, mit tanulsz? – kérdez engem. Észreveszem, hogy szeme végigméri a ruhámat és mosolyog egy kicsit, de semmit nem mond.

- Angol szakos vagyok – mosolygok büszkén. Hallom, hogy Harry horkant, de figyelmen kívül hagyom őt.

- Fantasztikus, én még nem döntöttem – nevet Zayn, amihez én is csatlakozom. Hogy lehet bizonytalan a főiskolán? Azóta tudom, hogy angol szakos leszek, amióta az eszemet tudom.

- Kérsz inni? – kérdezi.

- Ó, nem, nem iszom – mondom neki, mire megpróbálja elrejteni mosolyát.

- Hagyjátok, hogy Tristan idehozzon egy kis prűd fiút egy diákszövetségi buliba – morogja egy vékony, pink hajú lány az orra alatt.

Tettetni fogom, hogy nem hallottam, így nem kell a visszavágásra gondolnom. Prűd? Nem vagyok prűd. Keményen tanultam és dolgoztam, hogy itt legyek, ahol vagyok, és anya egész életében dolgozott, hogy megbizonyosodjon arról, jó jövőm lesz, szóval elég helytelen, ha azt gondolja, prűd vagyok, mert nem teszem tönkre magam tetkókkal vagy hajfestéssel.

- Megyek, szívok egy kis friss levegőt – mondom, és megfordulok, hogy elsétáljak.

- Akarod, hogy menjek? – szól utánam Tristan.

Megrázom a fejem, majd az ajtó felé indulok. Tudtam, nem kellett volna beleegyeznem, hogy eljöjjek bulizni. Lehetnék most a pizsamámban, összegömbölyödve az ágyban egy novellával. Skype-olhatnék Natalie-val, aki szörnyen hiányzik, bármit tudnék csinálni, és az jobb lenne, mint kint ülni ezen a borzasztó bulin egy csomó részeg idiótával. Úgy döntök, írok Natalie-nak.

*Hiányzol. A főiskola nem szórakoztató eddig.*

Elküldöm, és egy kődarabra ülve várom válaszát. Részeg lányok csoportja sétál el vihogva és szinte felesve a saját lábukban, milyen visszataszító. Remélhetőleg nem mindenki ilyen a főiskolán.

*Miért nem? Te is hiányzol, Lou. Bárcsak ott lehetnék veled.* Mosolygok szavain.

- Francba, bocs – mondja egy férfihang, egy pillanattal később pedig érzem, hogy hideg folyadék áztatja el a pólóm elejét. A srác botladozik, majd felhúzza magát. – Az én hibám, tényleg – motyogja, és leül.

Ez a buli nem lehet ennél rosszabb. A pólóm el van ázva Isten tudja, milyen fajta alkoholtól, és nincs semmim, amire átcserélhetném. Sóhajtok, felkapom a telefonomat, majd besétálok, hogy megkeressem a fürdőszobát. Átverekszem magam a zsúfolt helységen, és megpróbálok kinyitni minden ajtót útközben, egyik sem mozdul. Gondolni sem akarok arra, hogy mit csinálnak az emberek a szobákban. Az emelet felé indulok, és folytatom a fürdőszoba keresését. Végre az ajtók egyike kinyílik, sajnos ez nem a fürdő, hanem egy hálószoba, és még nagyobb szerencsétlenségem, hogy Harry fekszik az ágyon, rajta a pink hajú lánnyal.